Természet a művészetben

TALLÓSI BÉLA

A február 2-áig látható kiállítás anyaga az 5. és a 16. század közötti időszakból – elsősorban az aranyművesség, a kézműves textil és a kódexillumináció, vagyis a miniatúrafestés területéről – kínál válogatást. A bemutatott műtárgyak között mindennapi és luxus használati eszközök, szakrális és dekorációs tárgyak, valamint ékszerek egyaránt megtalálhatók.

Mivel a középkorban nagyrészt vidéki településeken éltek, s a városokban is dominált a (ma úgy mondanánk) zöldövezet, a természet jelentős szerepet játszott az ember mindennapjaiban, ezért a műtárgyakon gyakran jelentek meg állatokat és növényeket ábrázoló motívumok. A középkori alkotó ember számára a természet kimeríthetetlen forrásként szolgált, amelyből különböző ornamentumokat és szimbólumokat lehetett meríteni mind a szakrális, mind a profán művészeti kifejezéshez. Gyakori szimbólum volt a bárány, a galamb, a kígyó, a kutya, a sárkány, az oroszlán vagy a rózsa.

A kiállítás azzal a koncepcióval, hogy a művészet és a természet kapcsolatát vizsgálja, a műtárgyak révén egyfajta képet igyekszik kialakítani arról is, miképpen változott, alakult, formálódott az ember viszonya a természethez. A természet kifejezést ugyanis a középkori művészetre vonatkoztatva nem csupán a növény- és állatvilággal kell azonosítani. A növényi és állatmotívumok használata magával hozta, hogy fokozatosan a művészi ábrázolás tárgya lett a napszakok és évszakok váltakozásának ábrázolása (nyári, téli környezet), majd magának a táj képének a leképezése. A táj pontos tükre helyett aztán megjelent a stilizált keretbe foglalt természeti motívum jelképes, morális mondanivalóként.

A pozsonyi várban a Musée de Cluny középkori anyagához látványos, a középkori motívumvilággal manipuláló installációs teret alakítottak ki.