Szomszédolás

A szülőföldnek, a szűkebb pátriának is vannak olyan felderítetlen zugai, ahová ritkán jut el az alkotó ember. Különösen érvényes ez olyan tájegységekre, melyeket a múlt század politika viharai úgy szaggattak darabokra, hogy létezésük szinte megkérdőjeleződött. Az egykori Gömör-Kishont vármegye déli részét alkotó Putnok és környéke az államfordulat után hasonló helyzetbe került, és ez a régió csak az utóbbi néhány évben kezdte újraszőni a rég eltépett szálakat. A Tornalja és vidéke néven ismert mikrorégió például évek óta fennáll, és az egyik legnagyobb kisrégiója térségünknek. A virtuális Gömörország közelmúltban történt megalakulásán pedig a dél-gömöri falvak küldöttei már úgy jelentek meg, mintha sosem lettek volna odacsatolva a művileg kialakított Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, és mint akik természetes módon élik meg gömöri voltukat. Mi több, Bodnár Mónika, a putnoki Gömöri Múzeum igazgatója, aki évek óta szoros kapcsolatban áll rimaszombati és rozsnyói kollégáival, tagja volt az alakuló polgári társulás előkészítő bizottságának.

Természetes törekvés tehát, hogy az újraillesztett csonkokba közös életet kell lehelni. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésén és a pályázati munka összehangolásán túl az identitás-keresés és -erősítés mellett a kultúra elmetélt szálainak újra összeszövése nyújt jó alkalmat a közös gondolkodásra. Erre szolgáltatott példát az az október utolsó hétvégéjén tartott író-olvasó találkozó, amelyen Mács József két éve megjelent, Öröködbe, Uram... című tetralógiájáról és az idei könyvhétre a Méry Ratio kiadó által kiadott Trianon harangjai című regényéről úgy beszélgetett a putnoki közönség a Madách-díjas felvidéki íróval, mint földi a földivel. A közös élményvilág, a felsejlő gyökerek újra megtalálása olyan keretet adott a közelmúltban tartott könyvbemutatónak, melyen alkotó és olvasója egyaránt érezhette az otthon melegét, és úgy válthatott szót egymással, akár a kerítésen átkönyöklő szomszéd a déli harangszó előterében. Szerzőt és művét régi ismerősként fogadta a putnoki közönség.

Bodnár Mónika igazgató szerint ezeket a találkozókat rendszeressé kell tenni, hiszen ma már semmi sem áshat árkot az egy identitású, egy nemzethez tartozó közösség tagjai közé, ha a kulturális és főleg lelki árkokat sikerül betemetni. (ky)