Szókincsünk az idő sodrában

A szókészlet a nyelvi rendszer legmozgékonyabb része. Az elmúlt évtized politikai, társadalmi, gazdasági változásainak eredményeképpen a régi viszonyokhoz kapcsolódó szavak és szókapcsolatok egy része visszaszorult, más része elavulttá vált, az új politikai, társadalmi és gazdasági rendszer kiépítése viszont új szókészleti elemek megjelenésével járt együtt. S nemcsak az új fogalmak megnevezésére keletkeztek új szavak; számos esetben meglévő szókészleti elemek mellé is kerültek be – mintegy nyelvi divatjelenségként – új, mindenekelőtt angol eredetű kölcsönszavak és -kifejezések.

Bár nyelvművelőink szeretnek sopánkodni nyelvünk szókincsének anglicizálódásán, látni kell, hogy ez nem valamiféle 20. századi kórtünet: már az első nagy műveltségváltás is, melyen a nyelvünk korábbi változatát beszélt finnugor népcsoport a türk népek hatására ment át még jóval a honfoglalást megelőzően, nagyszámú jövevényszó bekerülésével járt együtt. Ezért lehet az, hogy nyelvünkben türk eredetűek az olyan műveltségszavak, mint pl. a betű, ír, szám, tolmács, ok; törvény, tanú, bér, érdem, kölcsön; bársony, saru, csat, gyöngy, gyűrű, továbbá az új gazdasági viszonyokhoz kapcsoló olyan szókészleti elemek, mint pl. a búza, borsó, kender, komló, alma, körte, dió, szőlő; ól, tengely, gyeplő, ökör, borjú... és még nagyon sokáig sorolhatnánk. Az ilyeneken kívül számos olyan szó is türk eredetű nyelvünkben, melyet a finnugor népcsoportnak a műveltségváltás előtt is ismernie kellett. Ilyen pl. több testrésznevünk: a kar, nyak, térd, gyomor, köldök, szakáll és még mások is; ilyen néhány természeti jelenség neve, pl. a szél, sár, árok; nyár, dél; de megemlíthetjük az alapvető emberi tulajdonságokra utaló olyan mellékneveket is, mint a kicsi, apró, gyönge, öreg; kék, sárga; bátor, gyarló, gyáva. Nehezen képzelhető el, hogy a nyelvünk korábbi változatát beszélő finnugor csoportnak ezekre nem lettek volna szavai, vagyis a nyelvművelők mai szóhasználatát a múltba visszavetítve azt mondhatjuk, hogy ún. fölösleges idegen szavakként kerültek be annak idején nyelvünkbe. E fogalmak finnugor eredetű megnevezései nyomtalanul kipusztultak nyelvünkből, az új „divatszavak” kiszorították őket. Hozzátehetjük: senkinek sem hiányoznak, még a nyelvművelőknek sem.

Ami a jelenkori angol hatást érinti, természetesen egyelőre nincs szó meglévő szavak feladásáról, csupán új, alapvetően azonos értelmű szavak bekerülésének vagyunk tanúi: bár sok üzletünk cégtábláján ott díszeleg a shop vagy a market felirat, azért az emberek egyelőre továbbra is boltba, üzletbe vagy áruházba járnak bevásárolni. Ám az újonnan bekerülő szavak többsége nem is ebbe a csoportba tartozik, hanem valóban új, tájainkon 1989 körül és után elterjedt fogalmat takar. A legfontosabb fogalomkörök közé a gazdaság és a kereskedelem tartozik. Az új gazdasági viszonyokra utal többek között az adó, a bank, az értékpapír és a pénz szavakkal alkotott összetételek nagymértékű elszaporodása. Az adóval kapcsolatos, a szótárba most bekerült szókészleti elemekre példa többek között az. adóazonosító jel, adókulcscsökkenés, adóreform, adósikkasztás, valamint az áfa (általános forgalmi adó) és annak összetételei, az áfatörvény, áfa-visszaigénylés, áfa-visszatérítés. A bank előtagú új elemek közül is megemlíthetünk néhányat: bankjutalék, bankkártya, bankkártya-hamisítás, bankkivonat, bankkonszolidáció, bankkölcsönszerződés, bankpánik. Az értékpapír szóval alkotott új összetételek közé tartozik pl. az értékpapír-fedezet, értékpapír-felügyelet, értékpapír-jutalék, értékpapírpiac és értékpapírvagyon. E szavak többségét a szlovákiai magyar szakemberek zöme valószínűleg nem nagyon ismeri, mivel az érintett fogalmakkal jórészt szlovák nyelven találkozik. Kivételt leginkább a pénz- előtagú szavak egy része alkot, pl. a pénzhígulás, pénzmosás, pénzmozgás, pénzügylet, pénzvagyon. A gazdasági rendszerváltás árnyoldalának tükröződéseképpen az új helyesírási szótárban megjelent az adósságcsapda, adósságspirál, adósságteher és más hasonló összetételek, valamint a munkanélküli-ellátás, munkanélküli-járadék, munkanélküli-támogatás. A felsorolt munkanélküli- előtagú szavakat utótagjukkal kötőjel kapcsolja össze. Mivel kettőnél több összetételi tagból állnak, egybe nem írhatók. Külön pedig azért nem írhatjuk őket, mert a munkanélküli e szókapcsolatban főnév, a főnévi birtokos jelzőt pedig rendszerint egybeírjuk a jelzett szóval.

www.gramma.sk