Szlovákiai gyökerek – amerikai kiteljesülés

A közelmúltban nem mindennapi fotótörténeti eseménynek voltak szemtanúi a nagykaposiak. A többség számára eddig ismeretlen, világhírnévre szert tett Capa-fivérek alkotásaival ismerkedhetett meg a helyi közönség. A városi művelődési központ szorgos munkájának köszönhetően megnyitották a Capa névvel fémjelzett fotókiállítást a neves elődök tiszteletére. „A kiállítás ötletét az adta, hogy a világhírű Capa-fivérek, Robert és Cornell édesanyja Kaposról származott” – tájékoztatott Tövis István, a művelődési ház igazgatója. Több mint egy évig dolgoztak a projekt kivitelezésén a szlovákiai amerikai nagykövetség segítségével, amely harmincezer koronával járult hozzá a galéria létrehozásához, az állandó kiállítás tető alá hozásához. „Az expozíció-öszszeállítás az alábbi területeket hozza nézőközelbe: A Capa-család, Capa Robert és Cornell gyerekkora és ifjúsága, A fotóművészek alkotásainak reprodukciói, A fényképészet fejlődése, A fényképezőgépek fejlődése. A terem másik részében lehetőséget biztosítunk a mai művészfotók bemutatásának” – folytatta Tövis igazgató. „Elég hosszadalmas előkészítői munka előzte meg a galéria létrehozását de megérte” – egészítette ki Kovács Mária, a művelődési központ munkatársa, a projekt kivitelezésének gondozója.

De mit kell tudnunk Robert és Cornell Capáról? Édesanyjuk, Ber-kovits Júlia az egykori Kiskapos szülötte. Apjuk Friedman Dezső Budapestről származik, ahol a család Amerikába való kivándorlásukig élt. Robert Capa Friedmann Endre néven 1913-ban született Budapesten, ahol apjának kis szövetboltja volt. A fotózás világába első iskoláskori szerelme vezette be, utána Berlinbe, majd Párizsba vitte útja, ahol André Kertész világhírű fotóművész vette pártfogásába. Ekkor vette fel az André Friedmann nevet. Ezzel a vezetéknévvel azonban nem sikerült áttörést elérnie. Német barátnőjével úgy döntöttek, kitalálnak egy fiktív személyt és művésznevet: Robert Capát gazdag amerikai fotósként futtatták, akinek a fotóival ők kereskednek. Ezzel a trükkös húzással hamarosan felfutottak, komoly művészi és anyagi sikereket értek el: a továbbiakban Robert megmaradt ennél a névnél.

1936-ban a spanyol polgárháború kitörésekor Spanyolországba utazott és Franco tábornok 1939-es bevonulásáig, a köztársaságiak vereségéig végigfotózta az eseményeket és háborús történéseket. A köztársaságiakat és a lakosság életét fotózta, a nemzetközi brigádok közül pedig hónapokon keresztül a magyar Zalka Máté (Lukács tábornok) vezette csapattal tartott. Ez az oka annak, hogy fotóin jellegzetesen széles arccsontú, bajuszos, 1930-as évekbeli kun-magyar arcok láthatók.

Haditudósítóként fényképezte a normandiai partraszállást Omaha Beachen, látta a szövetségesek vonulását Franciaország és Németország nyugati részén keresztül, az észak-afrikai harcokkal bezárólag. Leghíresebb képe, amely világsikert hozott számára, Az önkéntes halála: azt a pillanatot rögzítette általa, amikor a katonát halálos lövés éri. A lába megroggyan, a teste már-már összecsuklik, de még nem dőlt el. Köztes állapotot kapott lencsevégre, amikor lebegő állapotban van ég és föld, élet és halál között. Sok képén jelen van a polgári lakosság nyomorúságos sorsa, az embereké, akik földbe vájt viskókban vészelik át a háború okozta megpróbáltatásokat. Arcukon félelemmel kémlelik a fölöttük elhúzó repülőgépeket. A háború után a kor leghíresebb riporterével, Henri Carteir-Bresonnal és David Seymourral közös hírügynökséget alapított. Működéséhez olyan jelentős munkáival járult hozzá, mint az indokínai francia hadműveletek fotódokumentációja. Neves személyekkel tartott fenn kapcsolatot: Ernest Hemingway-vel, Viliam Saroyannal, Irwin Shaw-val vagy a világhírű színésznővel, Ingrid Bergmannal.

Robert Capa hivatásához híven és stílszerűen távozott az élők sorából: 1954-ben a vietnami háborúban, a francia csapatokkal a tengerpart felé menekülve rálépett egy aknára, így lelte halálát.

A fiatalabb fivér, Cornell Capa továbbvitte az elismerést kivívott Capa nevet, és a bátyja nyomdokaiba lépett: fotós, szerző és szerkesztő, 1946 és 1954 között a Life folyóiratnak dolgozott. Ő volt a nemzetközi fotóközpont (ICP) megalapítója, számos fotókiállítás és kiadvány szerzője. Az alábbi elismeréseket kapta: 1975-ben bekerült a fotósok becsületbeli névsorába (ASMP), amely a kitűnő és állandó fotóértékeket regisztrálja, 1978-ban megkapta New York város Polgármesteri díját. Cornell Capa 1966-ban megalapította a Nemzetközi Fotográfia Alapítványt, melynek célja feltárni és védeni az elfelejtett fotóarchívumok anyagait, azokat a nyilvánosság elé vinni. Később a New York-i fotógaléria igazgatója lett, ebből a tisztségéből vonult nyugdíjba.