Szlivkové gule nélkül nincs Babina

A nagy színházi trió közös művét, amelyet ők maguk úgy jelölnek a színlapon, hogy félig mese-félig musical, Matúš Bachynec rendezésében e hét végén mutatja be a nyitrai Andrej Bagar Színház. Ez lesz az első szlovák nyelvű színpadra állítása a hittel, emberséggel és együttérzéssel teli darabnak, amelynek főhőse, a Rádiós olyan ember, aki ért a csillagok nyelvén, megszállott kísérletező, tisztán látja és hallja mindazt, amit mások nem. Kilenctől kilencvenkilenc éves korig ajánlják a szerzők A padlást, és mindenképpen azoknak, akik még hisznek a csodákban.

Peter Kováč, aki négy évig volt a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgja, majd a prózai társulat igazgatója, végül a Nemzeti megbízott vezérigazgatója, ma a zólyomi Jozef Gregor Tajovský Színház igazgatója. Az elmúlt évtizedek alatt csaknem negyven színművet fordított magyarból szlovákra, köztük Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című vígjátékát, Örkény István Kulcskeresőit és Esterházy Péter Mercedes Benzét.

„Nagyon megörültem, amikor felhívtak Nyitráról, hogy szeretnék bemutatni A padlást. Unokáktól a nagyszülőkig sokan fogják szeretni, hiszen remek a történet, és a jelek szerint időtálló a darab zenéje is. Mint egy gyerek, olyan lelkesen vetettem bele magam a szövegkönyvbe. Rá kellett éreznem a mű stílusára, műfajára, a nyelvezetét megőrizve kellett lefordítanom szlovákra. Tetszik a finom poétikája, nagyon jó a humora, és van benne egy icipici realizmus is. A nyelvezete volt az igazi kihívás. Arra külön rá kellett hangolódnom. Igazán nehéz dolga a dalszövegek átültetését végző Ján Štrassernek volt. Tőlem a dalszövegek nyersfordítását kapta meg, de megvan a kellő gyakorlata ezen a téren, hiszen tizennyolc nagymusicalt tolmácsolt már szlovák nyelvre.”

Az első kérdés, amely a dalokkal kapcsolatosan felvetődhet, a történet szórakoztató, ugyanakkor talpraesett Mamókájának híres szilvás gombócát érinti. Hogy azt az eredeti előadás csodás fogásaként kapják-e majd a nyitrai padláslakók?

„Igen. Még ha nem is négy szótagból áll a kifejezés, mint a magyarban, fontosnak tartottuk, hogy a mese fogyasztható főszereplője az maradjon, amit a szerzők megálmodtak. Annak a története pedig annyi csupán, hogy amikor Marton László, a vígszínházi előadás rendezője és Radnóti Zsuzsa dramaturg a szövegkönyv első variációján dolgoztak, Zsuzsa édesanyja épp az ebédet készítette, és a szilvás gombócot frissen, melegen tette eléjük a konyhaasztalra. A rendező aztán elmesélte ezt Dusánnak, a dalszövegek írójának, aki kapva kapott az ötleten, és színpadi életet kreált e páratlan ételkölteménynek. A családunkban is a nagymama csinálta a legízletesebb szilvás gombócot. Gyerekkoromban nem mindennap ettünk húst, mert spórolni kellett, a főzelék olcsóbb volt. Édességnek pedig ott volt a palacsinta, a rétes, a kalács, a túrós lepény, a mákos guba és persze a szilvás gombóc. Nekem is az volt az első számú kedvencem. Ezek elkészítéséhez idő és türelem kell, de mit meg nem tesz egy nagymama az unokájáért? A kedvére süt-főz még akkor is, amikor már mindenféle gombóc fagyasztott formában megvásárolható.”

Hogy mivel fogta meg a darab Peter Kováčot?

„Szíve-lelke van a történetnek. Képzeletben elrepít bennünket egy másik világ, egy távoli bolygó felé. Várunk valakire, aki kiragad bennünket a földi létből. Megelevenedik előttünk egy ősi, keresztény álom, mely szerint létezik egy másik életforma is, s arról érdemes elgondolkodni. Benne van az európai kulturális paradigma, ami nagyot emel a darab mondanivalóján. Könnyedséget, romantikus felhangot a szerelemtől kap, amelyet a Rádiós és Süni képvisel a történetben. A Rádiós, aki mindenféle üzenetekre és szellemekre érzékeny, és Süni, aki zenés pályára hivatott, hűséges típus. Ők az én kedvenc karaktereim a darabban. És ott a Révész, a szellemvezér. De remek figura a minden lében kanál Témüller, a gonosz házmester is, mint besúgó segéderő. Vagy a Mamóka, ez a szeretni való, idős nénike.”

A neveket is le kellett fordítani.

„A Rádiós nálunk Rádius lesz, Sünit Myškára, vagyis Egérkére változtattuk, az a szlovákban jobban hangzik, a Herceg maradt Princ, a Mamóka Babina, a Révész Prievozník, a Detektív viszont a Lupa, Nagyító nevet kapta. A Meglökő Ozembuch lett, az Üteg Brzda, vagyis Fék, Témüller pedig egyszerűen Domovník, tehát Házmester. A rendezővel és Martina Mašlárová dramaturggal sokat játszadoztunk a nevekkel, hogy szellemesek, kifejezőek maradjanak.”

A zene, Presser Gábor dalai is nagy hatással voltak Peter Kováčra. A Fényév távolságot hallgatva ő is elérzékenyült.

„Ne felejtsük el, ezek a dalok már harmincöt évesek, és még mindig hatásosak, felkavaróak, érzelemmel telítettek. 2023-ban is abszolút működnek. Tinédzser korom óta szeretem Presser Gábor szerzeményeit. Az LGT-dalokért a fiam is rajong. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba a családunk himnusza. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dalaiért valósággal bolondultam fiatalon. A nyolcvanas években többször szóba került, hogy érdemes lenne ezt a darabot is lefordítani. Az idő múlásával aztán más megvilágításba került. Politikailag is. De most valahogy megint ez jár az agyamban. Nem és nem hagy nyugodni. Mintha újra benne lenne a levegőben. A fesztiválok idejét éljük. Van Sziget, van Pohoda, van Gombaszög, és fiatalok is vannak, akik rászoknak a kábítószerre. Ahogy hallgatom a dalokat, úgy érzem, megint érvényes mindaz, ami elhangzik bennük. Főiskolások voltunk, amikor utolért bennünket a Képzelt riport… A színinövendékekkel együtt teli torokból énekeltük, hogy Ringasd el magad! Tegnap is hosszasan azon töprengtem, mi lenne a legmegfelelőbb fordítása a dal címének és vissza-visszatérő sorának. Keresem a legjobb szlovák kifejezést, amely visszaadja nemcsak a jelentését, hanem a hangzását is a szónak. Aztán ki tudja, lehet, hogy éppen ez indít majd el azon az úton, hogy az egész darabot végre lefordítsam.”

Az elmúlt hónapokat Örkény István Pisti a vérzivatarban című groteszk játékával töltötte Peter Kováč. Azzal a darabbal, amelyet a szerző 1969-ben írt, de csak tíz évvel később jutott el a színpadi (a pesti színházi) bemutatóig. Hőse a 20. század Ádámjaként küzdő, bukdácsoló kis-ember, aki tragikus helyzetekben próbál túlélni, megmaradni.

„Régi tartozás ez is önmagam felé. Ezzel a művel is úgy voltam, mint Déry Tibor Képzelt riportjával. Már a nyolcvanas évek második felében le akartam fordítani. Nyolcvankilenc után azonban úgy éreztem, már nem érdemes, hiszen akkorát változott a rendszer. Aztán idén, ahogy elolvastam, rá kellett döbbennem, hogy megint aktuális. Bele is kezdtem azonnal a munkába. Fantasztikus darab. Még nem döntöttem el, hogy felajánljam a Nemzetinek, vagy hagyjam meg nekünk, a zólyomi színháznak. A fordítással mindenesetre a napokban végezni fogok. A padlás nyitrai bemutatója után pedig majd eldől, hogyan alakul a darab sorsa.”

A szerző a Vasárnap munkatársa