Színház – szenvedély, test, hang

Főszerepben: a kosztümöksPavol Funtál felvétele1920. március elsején alakult meg a Szlovák Nemzeti Színház a prózai színházzal, majd fokozatosan létrejött operatársulata- és balettegyüttese is. Később, a 40-es évek végére a nemzetin kívül más hivatásos színházak is megnyitották kapuikat. A Színház – szenvedély, test, hang elsődlegesen e nyolcvanöt éves utat igyekszik újra bejárni, s annak fejlődésvonalát bemutatni: felvezetőként a hivatalos színjátszás létrejöttének előzményeibe is betekintve, nem utolsósorban a jelen színházi életéről is képet formálva.

Ahogy Silvia Hroncová, a Színháztudományi Intézet igazgatója a kiállítás kapcsán tartott sajtótájékoztatón elmondta, nem könnyű a színháztörténet-kutatók munkája, hiszen a színházi előadást lehetetlen teljességében rekonstruálni. Az előadások a jövő számára csupán torzókban maradnak meg: fényképek, plakátok, újságcikkek, kosztümök, kellékek őrzik meg a pillanat művészetét. Ezeket nagyon nehéz egy kiállítás idejére újra összerakni úgy, hogy abból teljességében áttekinthető színháztörténet kerekedjen. Az igazgatóasszony arról is beszélt, hogy nem csupán dokumentumokból összeállított, „halott bemutatóval” akartak múltat idézni, hanem – a színház szellemiségéhez méltó installálással – a játékkörnyezetet, a szcenikai világot is idéző nagy színházi panoptikumot próbáltak kialakítani. Amelyben természetesen ott vannak a korabeli dokumentumok, ám amelyet bejárva a színfalak mögötti világba is bepillantást kapunk. Ez is jelzi, hogy a bemutatót nem csupán a szakma számára hozták létre, hanem a színházba járó vagy éppen nem járó nagyközönség számára is – hiszen előfordulhat, hogy valakire éppen e színháztörténeti kirándulás hat kedvcsinálóként. Igyekeznek a rendezők utakat keresni minden korosztályhoz: elfoglaltságot-látványt kínálva az egész családnak. A gyerekek számára interaktív színházi játéktermet alakítottak ki, amelyben az apróságok játékos formában, például kifestők kiszínezésével ismerkedhetnek a színházi fogalmakkal.

A közönség elé tárt anyag ezerháromszáz négyzetméter kiállítási területen a színháztörténetet a 2000-es évig prezentálja: a fotódokumentációkon és a plakátokon kívül különféle rekvizitumok, több mint száz jelmez, megközelítőleg harminc színpadterv, valamint hang- és filmfelvételek segítségével.

Több részre tagolódik a kiállítás. Az Út a 20. századig című „állomás” a színi életnek a mai Szlovákia területén a középkortól a 20. századig fellelhető anyagából válogat. A bemutató a professzionális színjátszás történetét is szakaszolja: külön prezentálva a kezdeteket 1920-tól 1945-ig, s külön – Színház a kor tükrében címmel – az 1945 utáni időszakot. Ez utóbbin belül is elkülönülő fejezetekben foglalkozik a relatíve szabad színjátszás időszakával (1945–49), a totalitárius rendszer korszakával (1949–89), végül a bársonyos forradalom utáni évek (1989–2000) játékszíni életével.

A színházi architektúra című részben színházépületeken lehet nyomon követni, hogy a teátrum – mint egy különös mágikus hely – miként követeli ki magának az építészettől, hogy az (épület)tervezésben a játszóhely szabadságának biztosításához alkalmazkodjon. Ami azt jelenti, hogy az előadásokhoz olyan feltételeket teremtsen, amelyek garantálják a közönség és a színészek találkozásának, kapcsolatának teljes akadálymenetességét.

A kiállítást – amelyet mindenképpen az év legrangosabb kulturális eseményei közé kell sorolnunk – számos kísérőrendezvény teszi még vonzóbbá: színházi előadások, koncertek, találkozók színházi emberekkel, képzőművészeti és színházi alkotóműhelyek stb.

A Hírességek csarnoka a kiállítás következő stációja, amely azok előtt a hazai operaénekesek előtt tiszteleg, akik a világ nagy operaszínpadaira is eljutottak.

Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, a színházat nemcsak szeretni kell, hanem harcolni is kell érte, hogy minél közelebb legyen hozzánk. Egy ilyen kiállítással is sokat lehet ezért tenni, hiszen kurátorai mindent elkövetnek, hogy négy hónap alatt minél több információt adjanak a színházról. És még egy távolabbi (?) hozadéka is lehet akár: megteremtheti egy színházi múzeum alapjait.