Szerelem, nyomasztó múlttal

Darvas Iván és Törőcsik Mari a filmben(Kleb Attila felvétele) Mari és Iván, Makk Károly legújabb játékfilmje, az Egy hét Pesten és Budán hősei fiatal korukban szenvedélyes szerelemmel szerették egymást. Aztán a férfi 1956-ban, mint frissen szabadult politikai fogoly, elhagyja az országot. Nyugalmas luganói életét egy különös telefonhívás kavarja fel. „Azonnal gyere haza, Mari élete egy hajszálon függ.” A férfi, angol feleségének nem sok magyarázatot adva, el is indul azonnal Budapestre, és felkutatja egykori szerelmét, aki egy kórház betegágyát nyomja. Találkozásuk drámai fordulatot vesz. A nő, miután tisztázni akarja a múltat, bevallja réges-régi titkát, hogy annak idején, miután a sors akaratából útjaik elváltak, információkat adott róla az ÁVO-nak. Természetesen nem önszántából, de a tényen ez már mit sem változtat. És van egy másik, a férfi számára talán még nagyobb titka is az asszonynak: közös lányuk, Anna létezését ez idáig elhallgatta. Anna pedig úgy tudja: apja meghalt.

Három nő és egy férfi.

Otthon a feleség, aki hazavárja zilált lelkiállapotban elutazott férjét, itt az egykori nagy szerelem, a lelkileg és fizikailag egyaránt megtört asszony, akinek már élni sincs kedve, és a felnőtt lány, aki most, érett fejjel szembesül anyja hazugságával és apja létezésével. Egy váratlan látogatás, amely mindhármuk életét felkavarja. Az asszony veszít, lánya és hajdani nagy szerelme új fejezetet kezdenek.

„Nem gondoltam, hogy a múlt ilyen komplikált játékokat játszik az ember életével, még a jövőjével is...” – jegyzi meg a férfi a film vége felé. De amikor visszautazik Luganóba, már tudjuk: apa és lánya között megtörtént a nagy egymásra találás.

Érzelmekkel teli, megható drámai történet Makk Károly új mozifilmje. Hősei mesterien árnyalt, ismerős karakterek. A kérdések pedig, amelyekre a film válaszokat keres, fájóak és bonyolultak: megbocsátható-e az árulás, egyáltalán mit nevezünk árulásnak, kinek mihez van joga, mi az igazi szerelem és mi az igazi titoktartás? A címbeli egy hét természetesen Pestet és Budát is megmutatja a maga változásaival. A külföldről jött férfi, aki negyvenhét éve nem járt már itthon, nem biztos, hogy ugyanolyannak látja a várost, mint az, aki folyamatosan ott él, és a sorsa összefonódott vele. Ilyen értelemben a film kortörténet is, hiszen az elmúlt ötven év árnyaival küzd.

Angol és német pénzen készült alkotásai (A játékos, Játszani kell, Halálos játék) után Makk Károly ismét magyar nyelvű és magyar témájú filmet forgatott. Saját bevallása szerint ő ettől nagyon húzódozott, mert zavarosnak érezte a helyzetet Magyarországon, és még jelenleg is annak tartja. Az impulzust végül is az adta neki a történethez, hogy egy jó barátja elmesélte neki: egykori szerelmét annak idején beszervezte a politikai rendőrség.

Legendássá vált opusa, a Szerelem, amely 1971-ben különdíjat kapott Cannes-ban, a legjobb film lett Sorrentóban, és a legjobb színésznő díját hozta Törőcsik Marinak, a huszadik század filmkultúrájának egyik kiemelkedő mesterműve. Az Egy hét Pesten és Budán – a „felállás” és a történelmi azonosságok ellenére – mégsem folytatása a filmnek. De történelmileg és emberileg szorosan összefüggenek. János is, Iván is megjárja a maga ötvenhatos kálváriáját, de amíg János marad, Iván elmenekül az országból. Luca barátai rábeszélésére sem hagyja el a párját, Maritól Iván megy el, miután szabadul. A Szerelemben a jelen határozza meg a jövőt, az Egy hét Pesten és Budán történetében a múlt formálja a jelent. Itt is, ott is a két főszerepet Törőcsik Mari és Darvas Iván játssza. Makk Károly és angol forgatókönyvíró-társa, Marc Vlessing az első pillanattól fogva tudták, hogy ezt a filmet velük kell létrehozniuk. Nagy-Kálózy Eszter személyében Anna megformálóját is kezdettől fogva maguk előtt látták.

„Ha nem jöttél volna haza, nem halt volna meg az anyám” – mondja Anna az apjának a film egyik jelenetében. Kemény szavak, és nem biztos, hogy igazságosak. Nagy-Kálózy Eszter szerint:

„A gyerek mindig önző ilyen helyzetben, amikor sokáig nincs apja, csak anyja. Nyilvánvalóan szüksége lett volna mindkettőjükre. Törőcsik Marival először a Csinszkában játszottam, pályakezdő színésznőként, Darvas Ivánnal most kerültem először kapcsolatba. Meg is ijedtem, amikor Makk Károly közölte velem, hogy az ő partnerük leszek. Féltem, meg tudok-e vajon felelni nekik? De amikor elkezdtük a forgatást, már csak a munkára figyeltem, ők pedig, mint igazi kollégák, végig segítettek, és ha kellett, alárendelték magukat a jelenetnek.”

Törőcsik Mari már a Szerelem előtt is dolgozott Makk Károllyal, a Gyalog a mennyországba című filmben. Ám a döntő találkozás a Szerelem volt számára.

„Károly egészen gyönyörűen csinálta meg ezt a filmet. Amikor Luca és János találkoznak, az szavakkal el sem mondható. A szerelem himnusza ez a képsor. Egyébként nagyon szeretek Makk Károllyal dolgozni. Amikor kinyitja a száját, már tudom, mit akar. Soha semmi gondunk nincs egymással, annyira érezzük egymást. Két vagy talán három ember van a világon, akikre mindig a legnagyobb szeretettel gondolok. Olykor mégis előfordul, hogy felhúzom az orromat munka közben, és azt mondom magamban: a legszívesebben lapáttal verném laposra... de közben tudom: lelkemben egészen a sírig cipelem őket.” Törőcsik Mari és Darvas Iván nemcsak színészi és emberi nagyságukat adták a filmhez, hanem a szó szoros értelmében a nevüket is. Nem véletlen, hogy a két főhős Mari és Iván a történetben. Makk Károly ezzel is arra utal: a mély szakmai kapcsolaton kívül régi barátság is összeköti hármukat.

„Amikor Iván hazajön a filmben, természetesen azt gondolja, találkozik Marival, aztán elbúcsúznak, és mindkettőjük élete megy tovább a maga medrében. Csakhogy kiderül: egykori szerelme annak idején belekerült egy furcsa históriába, és azt hiszi, a lánya semmit sem tud róla. És ahogy megyünk egyre mélyebbre a történetben, úgy jönnek elő újabb és újabb fordulatok. Közben egy csomó élettér áthelyeződik a lányra, Mari pedig egyre jobban kiszorul belőle. Az igazság az, hogy én úgy protezsáltam volna a történetben, hogy Mari jól jöjjön ki belőle, de a figurákat, a jó figurákat az élet mozgatja. Hogy Ivánnak milyen a luganói házassága, s hogy mennyire szeretik egymást a feleségével, azt nem tudjuk meg a filmből. De bizonyára valami motoszkál benne, amit még nem mondott ki, mert önmaga előtt is titkolja. Talán seb van a szívén, és nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy újra lássa Marit. Én ezt a filmet nem akartam és nem is akarom a Szerelemhez kapcsolni. Bizonyos befejezett dolgokat nagyon nehéz folytatni. A forgatókönyv elolvasása után sok barátom azt mondta: van valami, ami erős szállal összeköti a két filmet. Hogyne! A szerelmi történet, amelybe beleszól a politika. Egy éjjel aztán felugrottam az ágyból, és úgy döntöttem: bevágok néhány snittet a Szerelemből, hogy ezzel is jelezzem Mari és Iván egykori kapcsolatát. A legfőbb ambícióm azonban az volt, hogy az elsődleges történet, a szerelmi dráma mögött belelássak két ember két különböző világába. Amikor aztán megnéztem az összevágott anyagot, úgy éreztem, hihetetlenül didaktikussá kezd válni a film, ezért lépésenként, szinte pánikszerűen szabadultam meg különböző információs jelenetektől és vonzatoktól. S miután jó néhány képsort kivágtam, elkezdtem faggatni különböző embereket, hogy értitek, miről van szó? Tizennyolc éves lányomnak, Lilinek is feltettem a kérdést, hogy »érted?«. Mire ő azt felelte: »Papa, itt nincs mit nem érteni.« És akkor az is kiderült számomra, hogy a gyerekeink, akik fiatal körökben mozognak, vagy hogy úgy mondjam: bandákban lógnak, sokkal többet tudnak a múltról, mint ahogy azt mi feltételeztük róluk.”