Szenvedélyesen élt és írt

1863. március 15-én Egerben született Bródy Sándor író, drámaíró, publicista. Hegedüs Géza írja róla: „Bródy néhány tucat novellája a műfaj klasszikusai közé számít. Hófehérke című regénye a Jókai-típusú romantika végső, maradandó szép alkotása; az Ezüst kecske és A nap lovagja jelentékeny realista regények: a századforduló polgári világának kritikai képei. A századforduló után pedig új kifejezési formáját találta meg a drámában.” S ahogy az irodalomtörténész ugyanebben a tanulmányában értékeli: „a maga sajátos naturalista programjával eljut a jelentékeny realista drámákig ”.

A 19. és a 20. század fordulójának talán legnagyobb hatású írójáról elmondhatjuk: mindhárom területen úgy alkotott, hogy divatot diktált. Ám aligha gondolhatta volna, hogy egykor egy negyedik területet is meghódít majd: a filmes és a televíziós műfajokat. Huszonegy évvel halála után nyúltak először úgy Bródy-műhöz, A tanítónőhöz, hogy filmre írják. Az igazáért harcoló fiatal tanítónő, Flóra történetéből rendezett filmet Keleti Márton 1945-ben Szörényi Éva címszereplésével. A drámai tömörségével kitűnő Kaál Samu című elbeszélését Hintsch György és Marton Endre vették elő, s forgattak a férjes asszony szerelmére sóvárgó snájdig katonatiszt történetéből Katonazene címmel filmet, amelynek sikeréhez minden bizonnyal a parádés szereposztás is hozzájárult – Kállai Ferenc, Básti Lajos, Bara Margit, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Páger Antal. 1969-ben Ádám Ottó rendezői műhelyéből került ki a szép fiatal feleségében vigasztalódó, kissé megroggyant, betegeskedő erdélyi fejedelemről szóló A fejedelem című tévéjáték, amelyben a csalfaság a mozgatóerő. A medikus című színműben pedig az érdek működik katalizátorként: János csak azért lehet medikus, mert egy doktor úr fizeti a tandíját, ám nem akármit kér cserébe. Jánosnak feleségül kell vennie „mecénása” bicegős lányát. A darabból szintén Ádám Ottó rendezett tévéjátékot 1974-ben.

Bródy Sándornak gazdag élettapasztalata volt az íráshoz. Egyrészt, mert népszerű alakja volt a társasági életnek. Másrészt, mert jól érezte magát a kártyaszobákban, kávéházakban, és a lóverseny is a szenvedélyei közé tartozott. Harmadrészt pedig azért tapasztalt sokat, mert lobogó szenvedéllyel élt – imádta a szerelmet. Ahogy életrajzíróitól ismerjük, főleg az asszonyokét – színésznőket, költőnőket, polgárasszonyokat hódított el férjük mellől. De őt is szerették a nők, mert – ahogy életrajzi adatlapjában is olvashatjuk – szép férfi volt. Amilyen szép az életműve. ĺrott formában és egyes darabjai immár mozgóképes változatban is.