Szentkuthy, Prae, az élet lírai intenzitása

Nézem a dobozt. Máskor nyughatatlanul fickándozó töltőtollam most csendesen pihen tévénaplóm becsukott, üres oldalai közé szorulva. Aztán egyszer csak az mtv kulturális műsorának képei peregnek, amelyből megtudom, hogy hetven éve jelent meg először a huszadik századi magyar irodalom egyik legvitatottabb remekműve, a Prae, akkor még a szerző, Szentkuthy Miklós magánkiadásában. Csak 1980-ban vállalkozott rá a Magvető Kiadó, hogy megjelentesse, a közelmúltban viszont díszkiadásban látott újra napvilágot. A műsorban először a szerző egykori munkatársát, Tompa Máriát keresték meg az író néhai otthonában, majd Kabdebó Lórántot, a Frivolitások és hitvallások című interjúkötet szerzőjét, beszéljenek a műről és Szentkuthyról.

Mivel a szerző figurája legalább olyan érdekes és vitatott, mint a művei, még az éjjel utánanéztem az életrajzának, és megtudtam, hogy Szentkuthy Miklós 1908. június 2-án született Pesten. Édesapja Pfisterer Lajos, a nagy múltú német Pfisterer család leszármazottja, édesanyja Götzler Gizella, a Lehel utcai ház egyik munkáscsaládjának leánya. (Az író polgári neve Pfisterer maradt, de irodalmi munkáit kezdettől fogva Szentkuthyként jegyezte.) A szülők puritán szellemben nevelik gyermeküket, ugyanakkor az édesapa minden olyan könyvet megvesz, ami megtetszik a fiának. Édesanyja zárkózott természetű, már gyermekkorában apáca szeretett volna lenni, szinte szemérmességi mániában szenved. Férjével mindenben egyetért: az embereket, virágokat, állatokat egyaránt nem szeretik. Gyermekük ebben a fantáziátlan, halott világban könyveibe bújva, képzeletével teremti meg a maga külön, színes világát. 1928 nyarán édesapjával óriási utazást tesznek Európában, amelynek köszönhetően Szentkuthy eljut régóta áhított városaiba, Párizsba és Londonba, Nizzába és Milánóba. Megszületik benne a Prae gondolata, és hazatérve elkezdi írni első nagy opusát. 1934-ben jelenik meg a Prae, és botrányt vált ki. Németh László, Hamvas Béla, Szerb Antal elismerőleg nyilatkozik róla, de a legtöbben (például Halász Gábor és Babits) kudarcként értékelik a művet.

Minél inkább beleástam magam a témába, annál kevésbé értettem, miért nem vagyunk benne még ma sem biztosak, hogy a Prae beilleszthető a modern magyar irodalomba. Pedig a talányos műfajú, semmivel sem összehasonlítható műről kötetnyi tanulmány született, és a szerző is többször nyilatkozott szándékáról és indítékairól. 1934-ben például ezeket mondta: „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám, egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modern divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába.” Teljes mellszélességben őszinte Szentkuthy Miklós nyilatkozata: az olvasónak kell értelmeznie a szerző távoli asszociációit, amelyek írói szemléletének igen lényeges elemei.

A Prae másodszor a Magvető könyvkiadó gondozásában jelent meg 1980-ban, 46 évvel az első megjelenés után. „A második kiadást Tompa Mária rendezte sajtó alá. Ő bontotta fejezetekre, csinált több új bekezdést. Most is ezt választottuk, mert ez volt az író kívánsága.”

A hajnali hőmérséklet-csökkenés hatására a számítógépem is lefagyott, s én egy olyan hosszú álomba merültem, amelyben végre sikerült elolvasnom a Prae-t.