Száz kosztüm isten nevében

AP-felvételCarmenjéhez, miután sem Sosztakovics, sem Hacsaturján nem tudott megbirkózni a feladattal, Rogyion Scsedrin írt zenét. Scsedrin, aki később udvari zeneszerzője, majd szeretett férje lett. Az Anna Karenina, A kutyás hölgy és a Sirály fenséges muzsikáját is tőle kapta. Anna Karenina kosztümeit a neves francia divatdiktátor, Pierre Cardin álmodta meg Maja Pliszeckajának. Az a Pierre Cardin, aki most megjelent emlékirataiban külön fejezetet szánt a világhírű, immár nyolcvanéves primabalerinának, az ő örökifjú múzsájának. Ahogy azt a Moszkvában megjelenő Argumenti i fakti egyik nyári száma hírül adta: Pliszeckaja és Cardin barátsága lassan negyven éve tart.

„Ha az orosz barátaimról beszélek, akkor mindig Maja Pliszeckajával kezdem a sort. Ismeretségünk az avignoni színházi fesztiválon kezdődött 1971 nyarán. Bár nekem úgy tűnik, ősidők óta ismerjük egymást. Sokat hallottam róla, mielőtt Avignonban először láttam őt színpadon. Carment táncolta Rogyion Scsedrin zenéjére. Én mindig nagy érdeklődéssel fordultam a balett felé, sok híres táncost láttam már előtte is. Maja azonnal lenyűgözött hatalmas tehetségével, szikrázó érzelmeivel. Sok mindenre nem emlékszem már az előadásból, de Pliszeckaja temperamentuma, Carmenjének spanyol vére megmaradt bennem. Ő teljesen átlényegült a színpadon, annyira, hogy az előadás után majdnem fel sem ismertem őt. Ha nincs a közelemben madame Furceva, a szovjetek kulturális miniszterasszonya (aki 1967-ben be akarta tiltani a testvéri Kuba jeles koreográfusa, Alberto Alonso eme koreográfiájának moszkvai bemutatóját, mondván, »túl erotikus és formalista a mű, Pliszeckaja pedig könnyűvérű nőt formált a spanyol nép hőséből«, akkor talán oda sem lépek hozzá.”

„Pár hónappal az avignoni fesztivál után – folytatja emlékezését Pierre Cardin – Maja a párizsi Opera színpadán lépett közönség elé. A szállodában, ahol lakott, váltottunk pár szót, és Maja csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy az előadás után fogadásra kell mennie, de nem tudja, mi a divat Párizsban, milyen ruhában kellene megjelennie. Én rögtön arra gondoltam: azon az estén neki kellene a legelegánsabbnak lennie. Maja természetesen nem kért tőlem semmit, de én így is megértettem, hogy neki, a Bolsoj legnagyobb balerinájának nincs pénze olyan estélyi ruhára, amilyenben a szíve szerint megjelenne. Én sem szóltam neki semmit, csak odatelefonáltam a szalonba, s a főszabász egy óra múlva már ott volt a szállodában azzal a ruhával, amelyet én ajánlottam neki arra az estére. Attól fogva minden alkalommal, ha Párizsba utazott, örömmel küldtem el neki legújabb modelljeim valamelyikét. Maja mindig boldog volt. Egyszer aztán megtudtam, mert elmesélte: minden külföldi vendégszereplése után, ahogy leszállt a seremetyevói repülőtéren, elkobozták az összes ajándékát, kivéve a ruháit. ĺgy gyűlt öszsze a szekrényében vagy száz nagyestélyi, amelyet tőlem kapott. Amikor aztán Münchenbe költözött, és mesterkurzusokat adott, az ott kapott pénzből szerette volna megadni minden tartozását. De a legelső ruha árát nem engedtem, hogy kifizesse. Azt ajándékba kapta tőlem.”

Anna Karenina kosztümjét 1972-ben készítette Pliszeckaja számára a neves francia divattervező. Húsz évvel később pedig az ő színházában, a párizsi Espace Cardinben Giraudoux Chaillot bolondja című költői darabját táncolta az akkor hatvannyolc éves orosz primabalerina. (A zeneszerző akkor is Scsedrin volt.)

„Az évek során gyakran megfordultam Moszkvában – írja Cardin. – Majával minden alkalommal találkoztam. Férjével együtt gyakran meghívtak magukhoz. A hetvenes évek elején még kis lakásuk volt Moszkvában, az ebédlő felét a zongora foglalta el. Ott hallottam először az Anna Karenina dallamait, s Maja ott kezdett el táncolni, a gesztusaival, a mozdulataival mutatta meg, milyennek képzeli Kareninát. Egyetlen szó nélkül mindent elmondott róla. Én csak néztem őt, és ott helyben minden kosztümterv megszületett a fejemben.”

A neheze azonban ezután kezdődött. A Bolsoj vezetősége hallani sem akart kettőjük együttműködéséről. A lehető legkülönbözőbb kifogások után derült csak ki az elutasítás valódi oka: a moszkvai Nagyszínháznak nincs annyi pénze, hogy megfizesse Pierre Cardint.

„Csakhogy engem ezzel sem lehetett sarokba szorítani – meséli Cardin. – Minden kosztümöt ingyen készítettem el, egyetlen kopejkát sem vettem el értük. ĺgy hajoltam meg Maja Pliszeckaja művészi nagysága előtt.”

Az Anna Karenina után Cardin olyan előadásokban dolgozott Pliszeckajával, mint a Tavaszi vizek című Turgenyev-regény alapján készült Fantázia, vagy A divat és a tánc, amely rendhagyó darabnak számított akkoriban.

„Pliszeckaja és Scsedrin gyakran vendégeskednek nálam Párizsban – írja Cardin. – Olyankor mindig nálam laknak. Maja nagyon megszerette a szobáimat, de főleg a bennük levő bútorokat, amelyek egykor, valamikor régen Sarah Bernhardt, a híres francia színésznő lakását díszítették.”

Maja Pliszeckaja, aki Anna Kareninát háromszázötvenszer, A haldokló hattyút pedig több mint nyolcszázszor táncolta pályája során, s ma, túl a nyolcvanon is, amikor ifjú balerinákat tanít, és a zene hatására önfeledt táncba kezd a balett-teremben, ámulatra méltó teljesítményt nyújt. Balerina assoluta, mondja az olasz. Magyarra ez csak egyféleképpen fordítható: minden idők legjobb táncosnője.

Abszolút Pliszeckaja.