Szabó István és Janisch Attila Ingmar Bergmanról

Ingmar Bergman a filmművészet történetének egyik legnagyobb rendezője; nemcsak műveivel, hanem személyes megjelenésével és erejével is sokat tett a filmművészetért, ezen belül az európai filmművészetért – mondta Szabó István. Az Oscar-díjas magyar rendező kiemelte: a Bergman-filmek úgy számítanak a nézőnek, mint egy nagy regényíró regényei, egy nagy költő versei, vagy egy nagy drámaíró művei. „Nagyon nagyra becsülte a közönség elérését, a számukra elmondott történetet, és nem becsülte sokra a csak sznobok vagy csak magasan kvalifikált esztéták által érthető és elérhető történeteket” – mondta. Mint felidézte, Bergman leírta egyszer, hogy a filmrendező olyan foglalkozású ember, aki érdeklődést tud kelteni egy hős vagy egy történet iránt; ha nem tudja felkelteni ezt az érdeklődést, akkor nem filmrendező.

Szabó István kitért arra, hogy személyes kapcsolatban is állt az Európai Filmakadémia alapító elnökével. A filmakadémia megalakulásakor Ingmar Bergman többek között a magyar alkotót választotta egyik munkatársának. „Sokat voltam vele együtt, és az ő irányításai alapján dolgoztam az akadémián” – tette hozzá.

Janisch Attila, Balázs Béla-díjas filmrendező elmondta: a gimnázium elvégzése után, amikor Kecskeméten a moziüzemi vállalatnál dolgozott, Ingmar Bergman rendkívül sok filmjét megnézte. Volt, amit akár húszszor is; például a Suttogások és sikolyok címűt, amely meghatározó volt számára.

„Nagyon fontos film volt minden szempontból a pályámon” – hangsúlyozta Janisch Attila, hozzáfűzve: Bergman volt a mestere a mozgásban lévő emberi arcnak, ami a filmnek a leginkább a sajátja, formanyelvének leginkább jellegzetessége, amit semmilyen más művészeti ág nem tud megjeleníteni. Közeli képeken el tudott mondani egy történetet, és az emberi arc minden rezdülését meg tudta mutatni.

Kiemelte, hogy Bergman igazi polihisztor, az igazi nagyok közé tartozó filmesek egyike volt, aki mindenhez értett, és mindent tudott a szakmájáról. Nem csak kiváló filmeket készített, még inkább színházi rendező volt, amely munkásságát nem is nagyon ismeri a nagyvilág. Ezenkívül kiváló író volt – mondta Janisch Attila.

„Nagyon nagy ívet fog át a pályája. Bár negyvenéves korában már a kritika »leírta«, akkor jött az új korszaka a Nap végével, a Hetedik pecséttel, és utána kezdődött a nagy »bergmaniáda«, azok a filmek, amiket igazán az ő nevéhez kapcsolnak” – idézte fel.

A magyar rendező rámutatott arra: Ingmar Bergman életműve időtálló marad, mert olyan emberi problémákat fog meg, azokhoz olyan érzékenyen viszonyul, hogy ez kortól és időtől független. Amíg ember lesz, és amíg az emberek közötti viszonyokat az érzelmek, a csalárdságok fogják motiválni, addig az életműve érvényes marad – tette hozzá Janisch Attila. (MTI)