Sybles, a fia és a törhetetlen bőrönd

Boccaccio Dekameronja kamaszkorában lépett be az életébe. El is ámult a történetek gazdagságán.

„Ez abban az időben volt, amikor Hašeket és Proustot olvastam – mondja. – Bár nagyon régen vettem kézbe a Dekameront, egy darabig gondoltam arra is, hogy parafrázist csinálok valamelyik történetből, de valahogy egyik sem adta magát. Közben annyi más dolgom volt, amikor a Sybles és fiát írtam, hogy olyan nagyon mélyen nem is lett volna időm elmélyedni Boccaccióban.”

Szikszai Rémusz, a Dekameron 2023 rendezője arra kért kilenc írót (a tizediknek, vagyis a kerettörténetnek ő maga a szerzője), hogy most, egy világjárvány idején, egy háború és egy gazdasági válság árnyékában a kínzó várakozás, az állandó bizonytalanság közepette lenyomatát adják a kornak, létrehozva ezzel a 21. század Dekameronját. Egymástól függetlenül minden író külön-külön vitte bele a maga részét a történetbe. Parti Nagy Lajos neve nem először került fel a Bábszínház plakátjára.

A pecsenyehattyú és más meséket a győri Vaskakas Bábszínház, az Andersen meséje nyomán született A császár új ruháját a Szombathelyi Mesebolt Bábszínház mutatta be.

„A Sybles és fia, akárcsak a Dekameron 2023 többi fejezete magán viseli mindazt, ami az elmúlt két-három évben a világban lezajlott. Szorongató álomként, vízióként bent van az előadás minden darabjában. Van kolléga, aki a Covid-bezártságról írt. Nekem is az volt az egyik elképzelésem, hogy talán azt kellene valahogy érzékeltetnem, de aztán elkezdett motoszkálni a fejemben egy másik történet, és inkább abból csináltam jelenetet. Szikszai Rémusz kiváló rendező. Élesen, erősen, szilajul ref-lektál a korra. Nagyon jól dolgoztam vele Tatabányán is, ahol a Tiger Lillies zenéjére született Jógyerekek képeskönyvét rendezte, azt a felnőtteknek szóló rémvarietét, amelyet egy angol sokkopera alapján írtam. Már ott is nagyon érzékelhető volt a tárgyakhoz, az animációhoz való erőteljes viszonya.”

A Sybles és fia egy nem létező bőröndmárka nevét hirdeti.

„Azt akartam, hogy a cím kicsit lebegjen a semmi fölött. Az a fricska benne, hogy aki nem tudja kihez vagy mihez kötni ezt a nevet, és próbálja megkeresni, nem talál említést sem róla. A történet szerint a címbéli illető az első törhetetlennek tetsző műanyag bőröndöket kezdte gyártani valahol a világon. Teljesen mindegy, hogy hol. Manchesterben, Pennsylvaniában vagy Sydney-ben, ez nincs kimondva. Ez a játék lényege. A történetben ugyanis szerepet kap egy bőrönd. Többet nem akarok elárulni róla.”

Groteszk nyelvezetét ebben a rövidke mesében is kamatoztathatta volna Parti Nagy Lajos, de nem ez volt a célja.

„Színpadi műként vagy jelenetként a Sybles és fia túl rövid ahhoz, hogy itt egy nagyon groteszk beszédmód kifuthassa magát. Nem is használtam nagyon éles, markáns, a köznyelvtől erősen eltérő beszédstílusokat. A bőréből természetesen nem tud kibújni az ember. Elvben igen, alkalmazhattam volna, de inkább a történetre koncentráltam. Megpróbáltam visszafogni magam ettől a nyelvtől, amit amúgy szívesen csinálok. Csínján bánok a nyelvi tréfákkal. Úgy gondoltam, elvinnék a dolgot olyan irányba, amit ebben a rövid terjedelemben nem akartam. Nem illett volna ugyanis a dologhoz. Nem először tapasztaltam, hogy picit mattabb, egyszerűbb, visszafogottabb beszédmódba menekülök a saját nyelvi leleményeim elől. Azokat már unom. Míg egy ilyen áttetsző beszédmódban több kedvemet lelem.”

A nyelvzsonglőr természetesen ebben a történetben sem pihen.

„Talán csak egy picit takarékosabban használok bizonyos szókreációkat. Ha helye is van a nyelvi pancsolásnak, ha olyan típusú a feladat, szívesen élek velük. Az én szövegeim így vagy úgy mégis monológok. Még a novellák is nagy részben. Valaki beszél. Vagy függőbeszédben, vagy direktben, hosszan.”

A Dekameron 2023 esetében nem volt szempont, hogy melyik közönségréteghez szól a történet. Mind a tíz író kezdettől fogva tudta, hogy ez felnőttekhez szóló előadás lesz.

„Én úgy gondolom, a gyerek nagyon is arányos felnőtt. Ezért már A császár új ruhájában sem figyeltem arra, hogy ezt a gyerekeknek is érteniük kell, nem lehet ez túl felnőttes. A gyerek olykor okosabb, szabadabb, többet elbír, mint a megcsontosodott gondolkodású felnőtt. Négy-, öt-,hatéves gyerekeknek, akik először találkoznak a bábszínházzal, egyébként nem nagyon tudnék írni. Inkább idősebbeknek. S akkor még egy szempont: a Sybles és fia írása közben nem nagyon kellett a Bábszínházra gondolnom, mert tudtam, hogy akármit csinálnék, Szikszai Rémusz úgyis átteszi bábközegbe, ahol jól fogja érezni magát a szöveg. Nem kellett figyelembe vennem különösebb szempontokat. Talán csak a terjedelemmel kellett arányosan bánni. Egyébként pedig minden új munka kaland bizonyos fokig. Technikai próbatétel, amelyet meg kell oldani. De az ember mindennap beleszalad a saját kihívásaiba.”

A szerző a Vasárnap munkatársa