Magyarországra megy a komáromi szlovák kisember archetípusa

Samko Tále, a történet hőse szellemi fogyatékos, törpe növésű férfi, aki mindent utál, ami eltér a normálistól. Ezért ő maga is szeretne belesimulni a környezetébe, aminek viszont nagy ára van. Besúgót nevel belőle városának nagy hatalmú ura.

Tizenhat évvel a szlovákiai megjelenése után Mészáros Tünde érzékeny fordításában került a regény a magyar könyvpiacra. A kötet budapesti bemutatója a 2016-os nemzetközi könyvfesztiválon volt, ahol Parti Nagy Lajos méltatta, Samko Tálét pedig rögtön rokoni kapcsolatba hozta az ő Sárbogárdi Jolánjával. Daniela Kapitáňová nyilatkozta is akkor, mennyire megtisztelő számára, hogy épp Parti Nagy Lajos lett az, aki betessékelte az ő Samkóját a magyar irodalmi életbe.

„Mivel a Magvető adja ki az én írásaimat is, Karádi Évának, a könyvfesztivál egyik szervezőjének jutott eszébe, hogy milyen jó lenne, ha ezt a könyvet én mutatnám be – mondja Parti Nagy Lajos. – Grazban voltam éppen, oda küldte el nekem Éva a szöveget, és el is kezdtem olvasni a gépben. Rögtön éreztem, hogy nagyon jó. Pont az a fajta próza, amit nagyon kedvelek. Tíz mondat után látni, hogy a magyar fordítás teremt-e nyelvet, vagy csak kínlódik. Mészáros Tünde teremtett egy nyelvet, az kellett ahhoz, amit Kapitáňová kitalált. Nekem ez nagyon beleillett abba, amit a kelet-közép-európai – elnagyoltan fogalmazva – örkényes, hrabalos, hašekes mindennapi groteszkjeinkről gondolok. Nem nagyon volt mit bemutatni a könyvön, hiszen a történetet úgysem meséli el az ember, legfeljebb azt tanácsolja: tessék elolvasni, ezt érdemes! S aki ezt elkezdte, az mind szájtátva olvasta végig, majd azt mondta: ez tényleg jó!”

Samko Tále nemcsak Sárbogárdi Jolánnal, bizonyos fokig a Tóték postásával és a Sörgyári capriccio Pepin bácsijával is rokon. Csak ő elesettebb, gonoszabb hozzájuk képest, ráadásul pöffeteg is, hiszen többet képzel magáról, mint az említett két figura. „Az volt jó, hogy Kriszta is oda tudott jönni a könyvbemutatóra, így ő is személyesen megismerkedhetett Danielával, aki mint író nagyon úgy viselkedett, ahogy én szeretem. Nem játszotta az eszét, de láttuk, hogy pontosan tudja, mit akart, és azt meg is tudta valósítani a regényben. Nagyon közel áll hozzám az ő világa, ahogy működnek a figurái. Eleve a monológ mint forma, az a töröttes, esettes nyelv is tetszik, amelyet Tünde talált az eredeti szöveghez. Samko, mint minden nagyon beszélni és mondani akaró valaki, egyszerre sok mindent akar átereszteni a szíve és a lelke keresztmetszetén. Ettől minden egy kicsit görcsös lesz, esett. Viszont az is igaz, hogy nagyon ravasz ez a történet. Nem egymás mellé rakott darabokból áll. A keresztszálai is nagyon erősek, de nagyon izgalmas az is, ahogy Samko Tále bemutatja a családját, a többi érdekes figurát és a városát. Mindent úgy ad elő, mintha az a világ leghétköznapibb mozzanata lenne. Ha mindenáron metaforát akarok keresni, akkor ez olyan, mintha itt, Kelet-Közép-Európában a maga módján mindenki ilyen együgyű lenne, aki ezekbe a történetekbe birkamód belemegy. Ez is a titka Kapitáňová könyvének, hogy tizenhét évvel a hazai megjelenése után nem avul. Hab a tortán, hogy szlovák nézőpontból úgy láttatja a magyarokat, ahogy a hétköznapi szélsőjobb Európában néz mindenki mást – saját magán kívül. Az egész történet azt hangsúlyozza, hogy ez a férfi retardált, gyengeelméjű, pedig ennél bonyolultabb a képlet. Ha Daniela csak egy halmozottan hátrányos helyzetű férfit írt volna meg, akkor meglett volna a veszélye annak, hogy kicsit szebbre stilizálja, mint amilyen. Csakhogy ennek az embernek megvan a magához való esze. Rengeteg mindent elhallgat. Kisebb-nagyobb hazudozások láncolata a két elfedés között, ami látszik. Nagyon érdekesen adagol. Állandóan hallunk egy hangot. Valakinek a hangját, aki mantraszerűen mondja, mondja és mondja, hogy igazolja saját magát. Erre az érzetre, hangra bátran lehet hagyatkozni, mert ismerős. És nem azért, mert földrajzilag közel a hely, hanem mert ez a hely ott van mindenkiben. Lédús, élvezetes szöveg ez, nagyon húzott engem is.”

A szlovák írónő meghívására Parti Nagy Lajos és felesége, Bíró Kriszta ellátogattak Komáromba, és végigjárták a regény eredeti helyszíneit. „Jó párszor jártam már a városban, de ez így különleges alkalom volt. Sokkal elevenebb, teltebb, telítettebb lett a szemünkben, hiszen kapcsolódik hozzá valami. Egy olyan borzasztóságot, mint a pártbizottság épülete, körbe kellene keríteni, és belépőjegyet lehetne szedni, ilyenből ugyanis már nincs sok. Kár lenne ledózerolni, eltüntetni a szemünk elől, hiszen hozzátartozik a múltunkhoz.”

A Pionírszív címmel készülő előadás próbái már javában folynak az Örkény Színházban, s ahogy Parti Nagy Lajos mondja: olyan nagyon nem lepte meg őt, hogy Kriszta bújik Samko Tále bőrébe, hiszen játszott ő már férfiszerepet korábban is. Az alkatához ez is megy. „Danielának a szeme sem rebbent, amikor Kriszta bejelentette neki, hogy mire készül. Szabad kezet adott neki. Minden azon múlik, mennyire tud a színész azzá válni, akit megformál. De nemcsak neki, hanem Szenteczki Zitának, a rendezőnek is komoly kihívás ez a darab. Nagyon megkínlódnak vele, abban biztos vagyok. Samko Tále meglehetősen groteszk figura. Hrabal alakjai egy pöttyel szerethetőbbek, mint ő. Mészöly Miklós mondta egyszer valahol, hogy a szeretet tulajdonképpen könyörtelen megértés. És ennek a regénynek a szövegében én megéltem a könyörtelen megértést. Bármit írhat Daniela ezek után, biztos vagyok benne, hogy a Magvető kiadja.”