Sin City – A bűn városa

Üdvözöljük Sin Cityben! Bár alig hiszem, hogy szívesen élnének ebben a korrupt, bűnös világban, ahol bármi megeshet az emberrel. Ám Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino kedvéért mégiscsak érdemes megkockáztatni. Higgyék el, százhuszonöt percre mindenképpen megéri Sin City – A bűn városa lakójává válni.

A Sin City nevű képregény 1991-ben született meg Frank Miller alkotásaként. A mi berkeinkben a komixok ugyan nem olyan közkedveltek, mint Amerikában, nyilván mégis sokan tudják, hogy „képregénykörökben” Frank Miller élő legendának számít. Előző képregényeit – mint például a Daredevil vagy a Batman új története – ugyanis rengeteg rajongója egy életre a szívébe zárta. A Sin Citynek azonban nincsenek szuperhősei. A bűn városában harcedzett, könyörtelen keményfiúk élnek. Tisztességtelen zsaruk, mindenre kapható prostik, börtöntöltelékek, gyilkosok.

Frank Miller a Sin Cityben a negyvenes és ötvenes évek noir filmjeiből indul ki, és erőteljes grafikai stílussal ötvözi. Robert Rodriguez elárulta, hogy amikor belelapozott a könyvbe, azonnal beleszeretett a képregénybe. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, filmet készít belőle, ezért hajszolni kezdte a szerzőt. Kezdetben Miller hallani sem akart a megfilmesítésről, mert váltig meg volt róla győződve, hogy nem sikerülhet. Minden ajánlatot visszautasított, hiszen semmiképpen nem akart a Sin Cityből hollywoodi filmet készíteni. Rodriguez azonban végül meggyőzte, és rendezőtársnak is bevette Millert. (Tarantino vendégrendezőként szerepel. A híres képregényírónak, Frank Millernek egy apró szerep is jutott a filmben: ő alakítja a papot.)

A Sin City három kemény, sokkoló történetből épül fel. Megismerkedhetünk Marv (kitűnően alakítja Mickey Rourke), az izomagyú erőgép sorsával. A torzszülött kinézetű férfi számára az jelenti a legnagyobb boldogságot, amikor a gyönyörűséges Goldie (Jaime King) vele tölt egy éjszakát. Mit számít, hogy pénzért teszi?! Másnap reggel Marv holtan találja a lányt. A férfi bosszút esküszik, véres leszámolást tervez. Aztán ott van Dwight (Clive Owen) magánnyomozó sztorija, akinek egy elzüllött zsaruval gyűlik meg a baja, és végül John Hartigan (Bruce Willis), az utolsó becsületes zsernyák esete. Hartigan végső bevetésre készül: a tizenegy éves Nancyt kell kimentenie egy pedofil gyilkos karmai közül.

Robert Rodrigueznek tökéletesen sikerült visszaadnia Miller képregényének a hangulatát. Ezúttal tehát nem a történeten van a hangsúly – a három sztori csak nagyon lazán kapcsolódik egymáshoz –, és nem is a hősök fontosak, hanem maga a hangulat. Fekete-fehér képsorok peregnek, amelyek élesek, és valóban feketék vagy fehérek, nem szürkék. A látvány teljesen lenyűgözi az embert. Kemény, véres, erőszakos képsorokat látunk, a film egésze mégsem lett azzá. Testhezálló szerepek, tökéletes színészi teljesítmények, pazar látványvilág és rendezés. A velejéig romlott város történetét semmiképpen ne hagyják ki, Robert Rodriguez ugyanis filmjével új fejezetet nyitott a képregény-adaptáció műfajában.