Samko Tále „hazalátogat”

Szlovákiai turnéra érkezik a szarvasi Cervinus Teátrum Szlovák Nemzetiségi Színház. Három évvel ezelőtt egy hasonló turnén Evangélikus passiójátékukat mutatták be nálunk, mondta Gergely László rendező, a színház mű?vészeti igazgatója. Most a Temetőkönyv című monodrámával érkeznek, amely Daniela Kapitáňová bestsellere, a sokadik kiadásánál tartó Samko Tále: Kniha o cintoríne című könyve nyomán született. A furcsa, különc, a maga „elvará?zsolt” világában élő, felejthetetlen Samkót Benkő Géza kelti életre.

Galántán holnap, Malackán június 1-jén, Pozsonyban május 30-án 19 és 21 órától látható az előadás a Meteorit Nemzetközi Színházban (Čulenova 3). Nem kétszer kapja ugyanazt a néző – Benkő Géza szlovák és magyar változatban is előadja a darabot.

„Az egyik darabunkat próbáltuk, Géza pedig a szünetben egy könyvet olvasgatott – avatott be Gergely László a monodráma születésébe. – Kérdeztem tőle, milyen, azt mondta, jó, és egyre több szünetet akart. Felolvasta, és rögtön fordította is. Mondtam neki, ne sokat várjunk, készítsünk belőle darabot. Nekiültünk, beleszerettünk, megcsináltuk. Nagyon izgalmas, jó munka volt. És siker lett.” Annyira, hogy idén a nemzetiségi színházak budapesti fesztiválján fődíjat kapott. A darab külön érdekessége, hogy úgy született meg a magyar változat, hogy Daniela Kapitáňová könyve magyarul a mai napig nem olvasható.

A szarvasi Cervinus Teátrum eredetileg produkciós színháznak indult 2000-ben, tudtuk meg Gergely Lászlótól, 2004-ben váltottak, azóta magyarországi szlovák nem?zetiségi színházként műkö?dik. Fenntartója részben Szarvas önkormányzata, részben a kulturális minisztérium. Igazi otthonra találtak a városban. Repertoárjukban szlovák és cseh szerzők művei szerepelnek, a darabokat két éve magyar és szlovák nyelven is játsszák. Mert nem csupán a szlovák, hanem a magyar közönségnek is szeretnék megmutatni magukat.

„Menet közben jöttünk rá, hogy nemzetiségi színháznak lenni nagyon extrém, de jó dolog – jegyezte meg Gergely László. – A színházi világban részben egészen más színházi kultúrával lehet megismerkedni, nemcsak a nyelvi különbözőség miatt, hanem mert más kultúrát hozhatunk be a magyar színházi életbe, és ezeknek a találkozása is izgalmas. Valami egészen fura szabadságfokkal ren?delkezünk. Anyagilag nehezebb, de sokkal nyitottabb műhely?mun?kát folytathatunk. Most jutottunk el oda, nem utolsósorban a Temetőkönyv révén, hogy már Magyarországon is odafigyelnek ránk és a reper?toá?runkra.”