Rony: Álmok és Vágyak – slágerek új köntösben

Miután végérvényesen bebizonyosodott, hogy manapság a zenei sikerek felé vezető út a tehetségkutató versenyeken keresztül vezet, és a média támogatása nélkül egy kezdő előadó képtelen befutni, jött egy fiatal, 20 éves lány, és alaposan rácáfolt ezekre. De az is lehet, ő a kivétel, aki erősíti a szabályt... Erdélyi Veronikának hívják, és a Rony művésznevet választotta magának. Ráadásul a néhány száz lelket számláló Zala megyei faluból, Sárhidáról származik, ami „normális esetben” szintén hátráltató tényező az ismertté válásban, ugyanis a magyar popzene szigorúan Budapest-központú, a szakma a vidékieket nem várja tárt karokkal.

Rony bemutatkozó albuma fél éve tanyázik az eladási lista első negyvenes mezőnyében, az előkelő negyedik helyen is szerepelt, pedig dalait egyetlen nagyobb kereskedelmi rádió sem játssza. Adódik a kérdés: mégis miért ilyen kelendő? Két dolognak köszönhetően. Az énekesnő a magyar popzene hőskorának slágereit dolgozta át, aminek hallatán még mindig sokan automatikusan a pénztárcájukhoz nyúlnak. Persze, a nagy sikerhez ez önmagában édeskevés. Már nem a kilencvenes évek közepén járunk, amikor a magyar piac hemzsegett az átdolgozás-albumoktól, és többségük – minőségtől függetlenül – irigylésre méltó példányszámot produkált. A siker ezúttal legnagyobb részben a profi munka eredménye: Rony albumán a remek táncparkettbarát hangzás szívből jövő énekkel párosul.

Még mielőtt rátérnénk a lemezre, szögezzünk le egy fontos tényt: átdolgozást nem érdemes az eredetijével összehasonlítani, mert pillanatok alatt úrrá lesz rajtunk az elfogultság, s nem tudjuk magunkat átadni a zene élvezetének. Ha sikerül elvonatkoztatnunk az alapdaltól, és az új verziókat különálló szerzeményként kezeljük, akár értékeket is lelhetünk bennük. A Rony albumára felkerült felvételek szerencsére nem követik az eredeti változatokat, hanem új hangszerelésben kerültek rögzítésre. A zene jórészt a jelenleg divatos dancefloor: a megszokott dobhangzások egyszerű szintetizátor-melódiákkal társulnak. A lassúbb dalok esetében az elektronikus hangzásvilágba latinos gitárok illeszkednek. Az i-re a pontot az énekesnő teszi fel, hatalmas átéléssel adja elő a felvételeket. Két különböző zenei világ találkozik a lemezen, és jól kiegészítik egymást. A hangszerelésből kiindulva a dalok diszkókban, házibulikon tökéletes alapanyagként szolgálnak, itt nyilván a táncosabb oldal domborodik ki, otthon hallgatva viszont az éneklős részre érdemes jobban odafigyelni. A korongot Cserháti Zsuzsa örökzöld, Árva fiú című slágerének átdolgozása harangozta be, másodikként pedig a Még sohasem című jelent meg róla maxi cédén. Ezenkívül olyan legendás slágerek kaptak új köntöst, mint a Csillag vagy nékem, a Félig sem szerelem, az Indián nyár, a Most élsz, a Rumeláj vagy a Volt egy lány.

Rony debütálása tehát fantasztikusan sikerült. A neheze azonban csak most következik, hősnőnknek be kellene bizonyítania, hogy saját dalokkal is megállja a helyét. Igaz, van jó néhány hasonló sláger, amelyeket át lehet dolgozni egy következő lemezen, a sikere is garantálva lenne, de valószínűleg Rony többre vágyik ennél. Remélhetőleg vannak újabb álmai és vágyai. A hangja alapján jogosan. Ha nemcsak ismertté, hanem elismertté is szeretne válni, ahhoz feltétlenül vadonatúj dalok szükségeltetnek.