Roncstornyok és bőröndmesék

TALLÓSI BÉLA

A Vermes-villa kiállítótermeit formatematikus egységekben betöltő műtárgykollekció, továbbá a dokumentációs és információs fotó- és videóanyag érzékletesen mutatja azokat a fejlődési szakaszokat és fordulatokat (a forma- és az anyaghasználatban), amelyeket Lipcsey György eddigi alkotópályáján megtett. Nyomon követhető az út, amely a kezdeti korszaktól, a paraszti figurák realisztikus ábrázolásától – a tömbökké redukáláson át – a minimalizált felületmegmunkálásig, a jelszerű és szimbolikus geometrikus formák használatáig vezetett. Ez a fejlődésvonal kettős arculatot eredményezett a Munkácsy-díjas művész eddigi szobrászatában. Egyfelől vannak a figurális kompozíciók – a viszonyulásokat, kapcsolatminőségeket kifejező, valamint karakterszobrok. Másfelől felsorakoztathatók a világ (elrontott, defektes, rosszul sikerült, rossz irányba vezető) dolgain – az emberi létet és a biztonságot veszélyeztető téves döntések felett – filozofikusan elgondolkodó, jelszerű szoborszerkezetek. Ez utóbbi vonal mentén alakult ki egy formailag letisztult terület, a dombormművek és reliefek szériái.

Lipcsey György figurális kisszobrászata – a kőtalapzatból kinövő bronzalakok nagy csoportja – is több formai változást mutat. Az ábrázoló pózoktól a drámai kapcsolatteret megteremtő dinamikusabb mozdulatsorig terjednek azok a szobrok, melyek az embert ábrázolják tét elé állított élethelyzetekben. A kezdeti domború vonalakat és az archaizáló hatást eredményező maratott felületeket elhagyva Lipcsey György áttért a kimért geometrikus formaképzésre, amelyet legutóbbi, hatásos kompozícióiban finoman lágyít úgy, hogy a bronzot – mintegy patinával archaizált – drapériaként íveli és teríti rá a gótikus tisztaságot tükröző, redukált formarendű figurákra. Ez utóbbiak a Csend-Élet széria legkiforrottabb darabjai.

A fatáblára képzett domborművek és reliefek sokszínűségét a faalap színe és a bronzöntvény formája, felületkiképzése és geometrikus formai változatossága adja. Vannak olyan, fogazattal előrenyúló torzó domborművek, amelyekbe egy másik (ún. negatív felületű) fél is illeszthető lenne. Ezek felületi ritmusát csíkozás vagy rácsozás adja – e ciklusnak az egyik darabján a klasszikus geometrikus ívek és hajlatok helyett absztrakt felületek kapnak teret. Egy másik sorozat négyszög alapú épületalaprajzként hat (behatárolt életterünkre utalva). Egy ezen túllépő szérián módosul a négyszöghatár, és a felület is sokkal variábilisabb, a síkalapból kilépő szöges formák által. E ciklus legizgalmasabb megoldása, amikor a dombormű (fém)anyaga türemkedik ki – ez a sorozat a korlátaink legyőzésére utal.

A szobrok két hatásos területe a Romtornyok és a Bőröndmesék. Az előbbihez azok a bordázott kőtalapzatra helyezett nonfiguratív művek tartoznak, melyek vitorlákra, tornyokra, piramisokra, ipari műemlékekre hasonlító telt, valamint áttört – lyukacsos, rácsozott – formákat variáló szerkezetes kompozíciók.

A Bőröndmesék ihletője egy korábbi Lipcsey-alkotás, a Vermes-villa kertjében látható, a kitelepítéseknek mementót állító negyvenkilós kőbőrönd. A Csend-Élet kiállításon is látható bőröndök lépcsőzetesen épülő konstrukciók, rafinált formavilággal. Ezek nem konkrét, hanem olyan meséket „őriznek”, amilyenek a látogató bőröndképének tartalmával rokoníthatók.

Katalógusok, művészeti kiadványok, eddigi Lipcsey-kiállításokról készült videók, a művész köztéri szobrait bemutató fotók, valamint több monumentális művének bronzba öntött kisplasztika-változata teszi teljessé az eddigi életműről képet formáló kiállítást.