Kockaházak és fürdővárosok

Kezdjük a kockákkal

Van, akiben nosztalgikus érzelmeket kelt, van, aki közömbös iránta, hiszen mellettük halad el nap mint nap, és van olyan is, aki éppen egy ilyenben lakik: a sátortetős kockaház vizuális látképünk szerves részét alkotja. Régióinra csakúgy jellemző, mint ahogy a magyarországi vidékét is meghatározza.

A sátortetős kockaház Magyarországon Kádár-kockaként is ismert, lévén a Kádár-korszakban vált népszerű – és a vidéken élők többsége számára a korszakban az egyetlen lehetséges – lakhatási opcióvá. A vezető kortárs művészetekkel foglalkozó budapesti galéria, a Ludwig Múzeum egy teljes időszaki kiállítást szentelt a sátortetős kockaháznak Kis magyar kockológia: A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban címmel.

A kockaházak két évtizeden át határozták meg a vidéki építészetet: az ötvenes évek végén jöttek divatba, majd a hatvanas és a hetvenes években építették őket. A kockaház természetesen a szocializmus vívmánya volt, illetve a korszak a megnövekedett lakásigényekre adott sajátos reakciója. A klasszikus parasztházzal ellentétben ez volt az első olyan építészeti megoldás vidéken, ahol a lakóhelyiségek mögé nem épültek istállók és fészerek – ezzel a kockaház a modernizáció építészeti szimbólumává vált. Ami akkor mintaadó, stílusteremtő volt a maga nemében, mostanra egy letűnt kor nosztalgia-szimbólumává, rosszabb esetben kissé lenézett darabjává vált. Egy biztos, szögezi le ez a kiállítás, a sátortetős kockaház itt van velünk, kulturális örökségünk és a térség vizuális történetének része.

Ez a tény pedig számos kortárs alkotó munkájára volt hatással. A munkák jelentős része eredetileg más kontextusban született, különböző fókuszú alkotás, melyek a kiállítás összefüggésében mégis számos fontos, bár eltérő részletet tárnak fel. A sátortetős kockaház épületformája tehát nem csupán építészettörténeti különlegességként kerül a figyelem középpontjába, sokkal inkább az alkotói megjelenítésére helyeződik a hangsúly, melyen keresztül a látogató azonban nyomon tudja követni a kockaházak eredetét és alakulását, sőt hatását is a későbbi időszakokra. Mindezeket festmények, fotók és immerzív alkotások segítségével fedezhetjük fel.

És hogyan lehetett fantáziát vinni az egyenkockákba, megkülönböztetni a miénket a szomszédétól? A kortárs művészet felfigyelt a kockaházak ornamentikájára: ez már nem puszta népművészet, hanem, ahogy a kiállítás kurátora, Készman József nevezi, „afféle preurbán-posztfolklór esztétikával” van itt dolgunk. Ahogy arról magunk is megbizonyosodhatunk a kiállításon, az épületek homlokzatát díszítő színek és geometrikus mintázatok elképesztően változatossá tették a kockaházak monotonitását.

A Kis magyar kockológia: A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című kiállítás augusztus 20-ig látogatható a Ludwig Múzeumban.

Zsinagóga és szanatórium

Egy olyan tárlatról lesz szó, ahol maga a kiállításnak otthont adó épület is műalkotás. A pozsonyi Heyduk utcában található zsinagógát Szalatnai-Slatinský Artúr tervezte – az 1923 és 1924 között épült, a tradicionalista építészet, a kubizmus és a modern technika elemeit ötvöző zsinagóga a műépítész egyik legfontosabb alkotása. A zsinagóga most a Szalatnai-Slatinský életművét bemutató tárlatnak ad helyet. Az épületben jelenleg a Zsidó Közösségi Múzeum működik.

Az aktuális kiállítás egy hároméves kiállítási ciklus részeként kötődik a múlt évi első kiadásra: míg a tavalyi tárlat Szalatnai-Slatinský Pozsonyban épült műveit ismertette a nagyközönséggel, most számos más szlovákiai városban látható épületével ismerkedhetünk meg.

Szalatnai-Slatinský Artúr pályafutása az első világháborút követő években indult, miután 1919-ben a budapesti Műszaki Egyetemen befejezte tanulmányait. 1961-ben bekövetkezett haláláig a műépítész számos olyan projekten dolgozott, melyek máig nagyban meghatározzák az egyes szlovákiai városok arculatát.

A két világháború közötti időszakban Pozsonyon kívül elsősorban két fontos fürdővárosban, Pöstyénben és Trencséntyeplicben alkotott maradandót, ebben az időszakban ugyanis mindkét város jelentős építkezésen ment keresztül. Szalatnai-Slatinský Artúr specialitása a magánszanatóriumok és az orvosok számára készülő házak voltak, az utóbbiakban a lakóhelyiségeket kombinálta a rendelőkkel. A negyvenes évektől számos város településrendezési tervén dolgozott, többek között Komáromén és Dunaszerdahelyén. Fontos inspirációs forrása volt a népi építészet, amelyet kutatott is, alkotásaiban megmutatkozik a népművészet iránti tisztelete. Az 1950-es években kulturális célú építményeket tervezett, többek között Bazinban és Modrában.

A kiállításon kortárs építészeti folyóiratokat, az építész monográfiáit, fényképeket, eredeti terveket és rajzokat tekinthetünk meg. A kiállítás kurátorai a Zsidó Közösségi Múzeum igazgatója, Maroš Borský és Štefan Holčík régész, múzeumi kurátor.

A Szalatnai-Slatinský Artur építész és Szlovákia című kiállítás szeptember 29-ig látogatható a pozsonyi Zsidó Közösségi Múzeumban.