Rocknagyapók, sanzonbizottság, tangabugyik

Tízévesen az űrzenéjükbe szerettem bele. Mire tizenhárom lettem, már túl voltak a csúcson és egyre silányabb lemezekkel jelentkeztek. Aztán voltak nagyon csöndes korszakaik is, amikor inkább üzletemberekként tengették hétköznapjaikat. Most a képernyőn és a rockszínpadokon újra feltűntek a rocknagypapák, hogy megmutassák: nem csak a Rolling Stones tagjai bírják közel hatvanévesen is a hangerőt. A XXI. század című műsor ezúttal az Omega együttes múlt századi viszontagságaiba engedett némi bepillantást.

Az apropót tehát az adta, hogy a 42. életévében járó legendás ötös fogat a nyáron országos turnéval törleszt a közönségnek, amely szeptemberben – remélhetőleg esőmentes napon – egy újabb teltházas Népstadion-beli koncertben csúcsosodik ki. Lesz tűzijáték, Gyöngyhajú lány meg ami még szem-fülnek ingere. De még mielőtt a fanyalgás csapdájába esnénk, mondjuk csak fel a leckét! Az Omega az összes könnyűzenei rekordot magáénak tudhatja Magyarországon. Csak ízelítőnek: hazájukban és külföldön a legtöbb eladott lemez (a Gammapolisból például Magyarországon 650 000 példány fogyott, ami ma már elképzelhetetlen), ők turnéztak először Angliában, övék az első rock nagylemez, ők használtak először szintetizátort, valamint ők adtak ki először CD-t. Rekordnak számít az is, hogy több mint harminc éve azonos felállásban játszanak, bár egy-két éve néhány bulvárlap sűrűn cikkezett arról, hogy Mihály Tamás basszusgitárost kizárják az együttesből, mert nem vett részt az egyik németországi promóciós fellépésen. Szerencsére együtt vannak, sőt bővültek, hiszen a „Mozgó világ”-ot jelentő deszkákon Szekeres Tamás gitáros mellett feltűnik Gömöri Zsolt, az Edda billentyűse és Keresztes Ildikó énekesnő is.

És legendákból sincs hiány, mivel új rajongónak minden klip új. Az egyik kedvencem: 1972-ben, amikor az NSZK-ban játszottak, szerettek volna bejutni az olimpiára, de túl drága volt a jegy. Szerencsére az Omega feliratú trikók miatt az Omega óragyár technikusainak nézték őket a biztonsági őrök, így ingyen besétálhattak a stadionba. Az NDK-ban, Kelet-Berlinben betiltották egyik koncertjüket, mert a közönség felszedte a koncertterem első széksorait, hogy tombolhasson. ĺgy utólag bizarrnak tűnik, hogy Kelet-Németországban akkoriban a bulik előtt egy bizottság ellenőrizte a színpadképet és az öltözéket, bemérték még a hangerőt is. Persze nem volt ez másképp hazai tájakon sem. Az Ifjúsági Parkban vigyázzban ülve hallgatták a fiatalok az akkoriban bomlasztónak számító zenét. Az Omega nem politizált, nem szidta, de nem is támogatta a rendszert, a szövegeik így is mindig nagy fejtörést okoztak a sanzonbizottságnak. A Léna című daluk például eredetileg az Orosz tél címet kapta, de az elvtársak megcsóválták a fejüket. Aztán a következő soron akadt meg a tekintetük: „Léna eltűnt egy hajnalon”. Hová lett Léna? – kérdezték. – Talán elvitte a KGB?

A műsor néhány eddig nem látott képsort is felvillantott, például pár 8 mm-es felvételt az első angliai turnéjukról, a fiúk ugyanis mindenhova vittek magukkal kamerát. Egy németországi rajongói honlapon közölt interjúból tudom, hogy a rajongók az Omegáról fokozatosan minden hozzáférhető kép- és hanganyagot bespájzolhatnak DVD-n, így talán ezeket is.

Az Omega tehát belépett a XXI. századba. Marketingben mindenképp. Amíg annak idején a rendszer menedzselte a zenekart, ma egy jól felépített produkciós gépezet veszi őket körül. Menedzserek tucatja gondoskodik róla, hogy a legjobb formájukat hozzák megint. Egy jó turné rengeteg eladott lemezt, DVD-t meg Omega-feliratos trikót, sapkát, egyéb emléktárgyat, sőt tangabugyit! – tehát sok pénzt – termel. Mert hát erről szól a kapitalizmus. „Életfogytig rakenroll, ez az a sziget, ahol élsz!”