Ralston keze

Néhány hónappal ezelőtt főleg a sportvilág közönségét rázta meg a 27 éves coloradói hegymászó, Aron Ralston esete, akinek egy dél-utahi mászása alkalmával a Blue John-kanyon falához szegezte egyik kezét egy közel százkilós szikla. Mindent elkövetett, hogy kiszabadítsa magát, sikertelenül. Mikor öt nap múlva ivóvizének fogytával tudatosította, hogy létének határán áll, döntenie kellett. Zsebkésével csuklóban amputálta kezét, s így megmenekült. Hozzáférhető forrásokból semmi közelebbit nem tudni a történtekről, s Ralstonnal meg végképp nem sikerült senkinek tényfeltáró beszélgetést készítenie. Nem is csoda, biztosan nem könnyű szavakkal kifejezni azt az állapotot, melynek végeredménye az elhatározás: levágni a saját végtagot. Egyet azonban minden különösebb erőfeszítés nélkül magunk is elképzelhetünk: a közvetlen életveszély oly egyértelmű és világos kellett, hogy legyen, hogy az eszméletlen fájdalom ellenére a kézfej amputálásához vezetett. Továbbá azt is gondolhatjuk, hogy Ralston azóta sem bánta meg radikális cselekedetét, mert bár kéz nélkül végleg fel kell hagynia a hegymászással, egy azonban biztos: megmentette az életét!

A közvetlen életveszélyre – a bűnnel veszélyeztetett lelki életre – figyelmeztet az e vasárnapi evangélium, mely szintén nem kerüli meg a végtag levágásának riasztó emlegetését: „Ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt” (Mk 9, 43). S hogy egyértelmű legyen, a kéz bűnösségét gyakran a szem által közvetített kísértés előzi meg, Márk apostol imigyen folytatja: „Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek” (Mk 9, 47). A szem témáját még alaposabban fejti ki Lukács: „ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét.” (Lk 11, 34) A „rossz szem” és a „bűnre csábított kéz” igazándi összefüggését Oliver Stone amerikai filmrendező bírósági pere bizonyítja a legjobban. A Született gyilkosok című filmjét, valamint a Time Warner filmforgalmazó társaságot perelték ugyanis egy elárusító lány, Patsy Ann Byers hozzátartozói, mert 1995-ben megtámadták őt, aminek következtében élete végéig nyomorék marad. Az elkövetők pedig beismerték, hogy a támadás előtt néhányszor megnézték Stone „született gyilkosait”. Ennek ellenére 2002-ben a lousianai feljebbviteli bíróság visszamenőleges hatállyal úgy döntött, hogy a film „nem vezet erőszakhoz, s hogy a szabad művészi megnyilvánulás alkotmányos joga védi”. Ez a „szabadság” vezet például Németországban oda, hogy a felmérések szerint gyermekeik felnőtté válásukig nagyjából

18 000 különböző erőszakos cselekedetet néznek meg a képernyőn. A tudatalattijukban raktározott képek agresszív, sőt brutális reakciókat eredményeznek főként terhelt helyzetekben. Úgyhogy a Biblia logikája egyáltalán nem veszít időszerűségéből: az erőszakkal és szexualitással elhomályosított szem adja az impulzust a kéznek, a konkrét tett szimbólumának, hogy elkövesse a vétket.

Az evangéliumi parancs: „vágd le a kezed”, „vájd ki a szemed” persze nem az öncsonkítást hirdeti! Inkább arra szólít fel, hogy mindjárt az elején zárkózzunk el mindenféle káros hatás elől. A „levág” szó a bárminemű kapcsolat megszakítását idézi, akárcsak a „kivájt szem” jelképe a lélek védelmének mindenféle rossz hatások, gondolatok és példák elől. A pozsonyi rabbi felesége, Channie Meyers egy beszélgetés alkalmával elmondta, nekik nincs odahaza tévéjük: „Csak képernyő, mert a férjem rögtön a megvásárlása után gondoskodott róla, hogy ne működjék televízióként. A gyerekek csak zsidó videokazettákat néznek rajta. Vannak emberek, akik szüntelen azt mondják, mégiscsak tudnunk kellene, mi történik a világban. Én meg azt hiszem, hogy arról, ha akarunk, ha nem, úgyis tudomást szerzünk, mihelyt kitesszük a lábunkat a lakásból. Ahhoz nem kell bevinnem a gyilkosságot, a fosztogatást vagy a meztelenséget az otthonomba.”

Ralston levágta a kezét, amikor a biztos halál veszélyével állt szemben. De csak az őszinte és szeretetteljes Istenhit, s a Vele való élő kapcsolat képes tudatosítani bennünk, hogy a bűn is életveszély, tulajdonképpen a lelki halál megfelelője. Mert csak Isten szeretete tesz érzékennyé mindenre, ami veszélyeztetheti a Vele való kapcsolatot. Csak az Istenhez való közelség teszi határozottá mindennek a visszautasítását, ami Istentől távolít. Csak az Istenhit szentesíti a belső meggyőződést, hogy a kísértés legyőzését szolgáló bármilyen önmegtagadás – akár a levágott kéz – nyereség tulajdonképpen, hisz a Krisztussal való találkozáshoz nyit nekünk utat.

A szerző római katolikus pap