Rádióbarát hip-hop Amerikából

A The Black Eyed Peas új albuma, a Monkey Business a nyár egyik sikerlemeze, világszerte az eladási listák élmezőnyében tanyázikČTK/AP-felvételA szakma az első két, trióként rögzített lemezükről dicshimnuszokat zengett, a közönséget viszont ez hidegen hagyta, a nagy áttörés nem jött össze. Ennek hatására komoly alkotói válság lett úrrá rajtuk, amelyből az énekesnő segítségével kerültek ki. Fergie-t eredetileg csak egy dal erejéig kérték fel az együttműködésre, de annyira elégedettek voltak az elkészült felvétellel, és olyan inspiráló volt számukra az énekesnő hangja, hogy állandó taggá vált.

A két jó barát: will.i.am és apl.de.ap a gimnáziumban ismerkedtek meg ’89-ben, majd megalapították a Tribal Nation nevű breakformációt. Később a táncnál is jobban érdekelte őket a hip-hop, ezért a zene irányába fordultak, és nevüket Atban Klannra változtatták. ’92-ben lemezszerződést kötöttek az Eazy-E vezette Ruthless Records nevű kiadóval. Az elkészült anyag azonban nem illet bele a hip-hopot játszó bandák által meghatározott irányvonalba, ezért a cég nem adta ki. ’95-ben Eazy-E AIDS-ben meghalt, így a kapcsolat is megszűnt a kiadóval, az Atban Klann pedig feloszlott.

Ezt követően talált rájuk a szintén breaktáncos múlttal rendelkező Taboo, és közösen megalapították a The Black Eyed Peast. A trió már az induláskor a szociálisan érzékeny, de a gengszterséget elvető, tanító célzatú hip-hop egyik reménységének számított az USA nyugati partján – a szakemberek a De La Soul és az A Tribe Called Quest örökösét látták benne. A rappelő és breakelő fiatalok nagy népszerűségre tettek szert a Los Angeles-i klubokban, és az Interscope Records szerződtette őket. Debütáló korongjuk, a Behind The Front ’98-ban jelent meg, ezt 2000-ben a Bridging The Gap követte, rangos közreműködőkkel. A második album húzódala, a Macy Gray-jel készült Request + Line megmutatta a követendő utat: ráébredtek arra, hogy slágeres refrénekkel nagyobb népszerűség érhető el. Csakhogy mégsem mentek simán a dolgok, közbeszólt a már említett alkotói válság.

2001-ben láttak neki a harmadik lemeznek, de hónapokig egy helyben toporogtak, és a csapat a feloszlás szélére került. Fergie szerződtetése után lazítottak a hangzásukon, és segítségével a popos refrénekre helyezték a hangsúlyt. A 2003-ban kiadott Elephunk című album egy teljesen más együttest mutatott. Eltávolodtak a keményvonalas hip-hoptól, helyette a stílus dallamos, rádióbarát változatát választották, a zenei alapokat pedig a lemezcímhez méltóan a funkkal oltották be. Ezt mellesleg mind a mai napig sokan felróják nekik, de már megszokhattuk, hogy a szakma nem nézi jó szemmel, amikor egy korábban kritikailag sikeres együttes befut, főleg, ha ehhez látványos stratégiaváltás is párosul. Az Elephunk első slágere, a Where Is The Love – amelynek refrénjét Justin Timberlake énekli – 2003 őszén hat hétig vezette a brit kislemezlistát. Az albumból közel nyolcmillió fogyott el világszerte, és további három sláger (Shut Up, Hey Mama, Let’s Get Retarded) született róla.

A kvartett negyedik lemeze Monkey Business címmel május végén jelent meg, az előzőnél is dallamosabb felvételekkel. Ismét több sztárvendég hallható rajta: Justin Timberlake újra, rajta kívül James Brown, Jack Johnson és Sting – az utolsó szám, a Union az Englishman In New York zseniális átdolgozása.

A The Black Eyed Peas újra tarol. Közben a tagok bejelentették, hogy a turnéjuk után külön utakon járnak majd. Állítólag már mindenkinek készülőben van a saját albuma, mivel szeretnék bebizonyítani, hogy egyedül is megállják a helyüket, és szükségük van az önkifejezésre, amit együttesben nem tudnak megvalósítani. Arról egyelőre nem beszélnek, hogy szólópályájuk a csapat végét jelenti-e, bár a sajtó ezt tényként kezeli. Kár volna érte. Sok év után végre akadt együttes, amely betöltötte a The Fugees éveken keresztül üresen maradt helyét a hip-hop zenében. Sajnos abban biztos vagyok, hogy szólóban képtelenek lesznek hasonlót produkálni. Ahogy a The Fugees tagjai sem tudtak.