Pozsonyi mesék nagyjainkról

B. MÁNYA ÁGNES

A megoldás tehát az egykori koronázó város: a felsoroltak mindegyike élt és/vagy alkotott Pozsonyban. Senkit ne tévesszen meg a sorozat címe, az egyes kötetek nem klasszikus értelemben vett meséket tartalmaznak, hanem élvezetes stílusban, mesélve mutatják be választott főszereplőjük életét vagy annak Pozsonyhoz kapcsolódó mozzanatait. A sorozattal elsősorban a gyerekeket kívánják megszólítani, de a szülők számára is üdítő olvasmány lehet. Azok élvezik és értékelik majd igazán, akik fogékonyak, nyitottak az új ismeretekre, és egyáltalán nem bánják, ha a könyv, amit olvasnak, nemcsak szórakoztat, hanem – persze nem direkt módon – tanít is. A nálunk mindeddig egyedülálló sorozat nemcsak a pozsonyiak vagy a várost ismerők számára lehet érdekes, hiszen a könyvek közismert, sőt világhírű emberekről íródtak.

Az első kötetet, amely Kempelen Farkasról szól, Bolemant Éva jegyzi. A polihisztor Kempelen mozgalmas élete és sokrétű munkássága hálás téma, a szerzőnek pedig sikerült a gyerekolvasók szája íze szerint tálalni a gazdag életművet, számba véve a „nagy varázslóként” emlegetett Kempelen találmányait, leleplezve a bravúros sakkozógép titkát is. A messze földön híres pozsonyi kifli is belekerült a történetbe: a figyelmes Kemplen – magát pékinasnak álcázva – ezzel a finomsággal kedveskedett reggelente szíve választottjának. A közérthető, de nyelvileg igényes könyvet „gyermekbarát” betűméretben nyomtatták, így azok is könnyen elboldogulnak vele, akik még nem olyan gyakorlott olvasók.

A második kötet szerzője Garajszki Margit, aki a zseniális zeneszerző, Bartók Béla Pozsonyban töltött tanulóéveivel – és nem csak azzal a hat esztendővel – foglalkozik. A művészpalánta Bartók a híres katolikus főgimnázium diákja volt; a mai gyerekekhez hasonlóan főleg tanulással – és persze zongorázással – teltek a napjai. Hogy a meglehetősen egyhangúnak tűnő pozsonyi gyermek- és ifjúkorról sűrűn teleírt, izgalmas könyv született, egyértelműen a szerző érdeme. Garajszki Margit a kis Bartók besztercei főerdésztől kapott fabábuját, a fából faragott királyfit tette meg mesélőnek, aki hűen követte gazdája minden lépését egészen az elválásukig. „Legbelsőbb évgyűrűiben érezte, hogy őt már nem fogja magával vinni Budapestre, mert már nagyfiú lett.” A bábu sejtése beigazolódott, Bartókot várta a budapesti Zeneakadémia és a világhírnév, de azért egykori gazdája később visszatért még hozzá.

Nem túlzás azt mondani, hogy Matrka Simon nem csupán illusztrátora, hanem társszerzője is a könyveknek. Képei nagyon szépen segítik, „alámondják” a történéseket, humorosak, rendkívül ötletesek. Mindkét – már megjelent – kötetben képes volt újat, mást hozni. Míg a legtöbb illusztrátor megmarad egy-egy jól bevált figura vagy technika mellett, addig ő igazi kreatív művészemberként engedi, hogy a szöveg inspirálja.

A Pozsonyi Kifli ebben az évben egy újabb, az ún. Kék templom tervezőjéről, Lechner Ödön építészről szóló kötet kiadását tervezi, a Pozsonyi mesék folytatásaként. A város múltjával és annak bemutatásával foglalkozó társulás kétnyelvű (magyar-szlovák) honlapot is működtet, amelyen a régi Pozsonyról szóló olvasmányok és a gazdag képanyag mellett ingyenes tematikus városnéző sétákra is invitálja az érdeklődőket. A város múltjára kíváncsi szlovák (olvasó)közönséget pedig a Jitka Rožňová remek fordításában megjelent Kempelen- és Bartók-könyvvel is szeretnék megszólítani.

Bolemant Éva: Kempelen. Pozsonyi mesék, Pozsonyi Kifli Polgári Társulás, 2013.

Garajszki Margit: Bartók. Pozsonyi mesék, Pozsonyi Kifli Polgári Társulás, 2013.