Péter Szendőfi: triAngel

Az igazság az, hogy már most labdába rúgnak. Persze a nemzetközileg elismert magyar zenészeket nem az úgynevezett divatzene háza táján kell keresni, hanem a rétegműfajokban, mondjuk a dzsesszben. Gondolom, a mindenbe belekotnyeleskedő, amúgy zenei berkekben (is) teljesen járatlan műsorvezető még sosem hallott Szendőfi Péter dzsesszdobosról. Ahogy az átlagos zenehallgató sem igazán. ĺgy aztán minden bizonnyal a közelmúltban megjelent szólóalbuma a külföldiek körében jóval kelendőbb, mint odahaza – ezzel indokolható, hogy a borítón először a keresztneve olvasható. A világhírű basszusgitáros, Gary Willis is közreműködik a korongon, ami egyértelmű bizonyíték arra, hősünk már letett valamit az asztalra. Elmondása szerint mély levegőt vett, küldött neki egy e-mailt, ízelítőt csatolt hozzá a készülő lemezéről, és felkérte, szerepeljen rajta. A sztár pedig – ahogy a mesében lenni szokott – igent mondott, sőt, még saját kompozíciókat is hozott magával, szám szerint hármat. Willis ’85-ben tűnt fel Wayne Shorter zenekarában, később Scott Henderson gitárossal közösen megalapította a Tribal Tech nevű együttest.

De ki ez a Szendőfi Péter, aki a nagy nevű gitárost is levette a lábáról? 1968-ban született Budapesten. Zenész családból származik; édesapja, Szendőfi Attila hangszerkészítő, édesanyja, Fekete Mária karmester, egyetemi adjunktus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, valamint a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára. Kezdetben képzőművészeti pályára készült. Viszonylag későn, tizenhat évesen kezdett zenével foglalkozni, a dobot választotta. ’89-ben érettségizett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola klaszszikus ütő tanszakán, majd a Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanszakán szerzett diplomát. Ekkor már ismert volt többek között az In Line, Katona Klári, a Babos Band és a László Attila Band muzsikusaként. Megalapította a Fusio Quartet nevű zenekarát, amely kizárólag a zenész saját kompozícióit játssza. Már a bemutatkozó lemezük, a Life Rhythm számos neves külföldi szaklapban elismerő kritikát kapott, és azóta minden egyes albumukat hasonló szakmai elismerések övezik. ’95-ben teljes körű ösztöndíjjal tanult a New York-i Drummers Collective nevű iskolában. ’99 szeptemberében egy újabb tag, Romhányi Áron billentyűs csatlakozásával a Fusio Quartet átalakult, azóta Fusio Group néven működik. 2000 szeptemberétől a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola tanszékvezető tanára. Jelenleg is járja a nagyvilágot zenekarával vagy a László Attila Banddel.

Szendőfi Péter első szólólemezén Gary Willis mellett közreműködik másik nagy példaképe, Tony Lakatos is, aki tenorszaxofonozik, Elek István szaxofonozik, Birta Miklós, Kormos János és László Attila gitáron, Nagy János és Romhányi Áron pedig billentyűs hangszereken játszanak. A kiadvány stilisztikai szempontból jóval eklektikusabb, mint anyazenekarának csaknem egy évtized alatt kikristályosodott hangzása. Jóllehet, a jazz-fusion irányzat megmaradt, a kompozíciók mégis más szerkezetűek és hangulatúak. A szerző szavaival élve a balladisztikus szerzeményektől a vadállat darabokig minden megtalálható rajta; a sztárvendégek névsorából pedig szinte magától értetődik, a műfajra oly jellemző invenciózus hangszerszólókra sem lehet panasz. Az album a hagyományosabb, akusztikus dzsessz kedvelőinek ugyanúgy zenei csemege, mint a modernebb, funkysabb jazz-fusion irányzatot kedvelők számára.