Pénz nincs, fesztivál van

Maradjunk a színháznál. Előkelő helyet élvez a kulturális minisztérium listáján az a társulat, amely évente öt-hat bemutatót tarthat. Egy sok szereplős, látványos, illúziót keltő előadás költségeit azonban foggal-körömmel kell kiharcolnia annak az igazgatónak, aki még e szponzorhajszoló, koldusszegény időkben is valami mást, többet akar, mint amennyit a szorító keretek lehetővé tesznek számára. Keserű álmok várnak arra, aki tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér.

Színházi fesztivált rendezni még nagyobb vállalkozás. Nyitra évek óta keményen megküzd a maga méltán nagy hírű rendezvényéért. Külföldi társulatok versengenek a meghívásért, noha köztudott: tejben-vajban itt aztán nem fürödhetnek, de az a szellemi közeg, amely a Zobor alatt várja őket, igazolja minden erőfeszítésüket, biztatás számukra a jövőt tekintve, hogy igenis, a színház tartani tudja biztos pozícióját a leglátványosabb hollywoodi szuperprodukciókkal szemben is. A színház a pillanat művészete, hiszen ott, abban a pillanatban csodákra képes. Elkábít, felkavar, a bőrünk alá hatol, megríkat, megnevettet, gondolkodásra késztet.

Pozsonyban ezekben a napokban előadás előadást követ. Ha csak a helyi társulatokat vesszük: a Kis Színpadon Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabját mutatták be a múlt héten. Rá egy napra már az Opera színpadán Maria Callast játszotta Emília Vašáryová. Vasárnaptól a Hviezdoslav Színházban Antonius és Kleopátra szenvedélyes szerelmét láthatja a közönség Eszenyi Enikő rendezésében. Közben zajlik a színművészeti főiskolák nemzetközi fesztiválja. Itt voltak a lengyelek a Szentivánéji álommal. A csehek az Anyeginnel. A magyarok Gyöngyösi Tamás Az én fizikaórám című mozgásórájával, amely láttán sokan azt hitték, egy jól sikerült vizsgaelőadásnak tapsolnak. Pedig nem. Gyöngyösi Tamás, aki több éve a legjelesebb magyar kaszkadőrök egyike, s különböző színházi előadások mozgástervezője, főiskolai tanárként azt mutatta meg másodéves növendékeivel, mi mindent mondhat el a színész szavak nélkül, a legegyszerűbb, ha kell, akrobatikus elemekkel díszített mozgássorozatokkal. Zene és különböző hangeffektusok kíséretével tartalmas etűdöket, fantáziadús miniatűröket mutattak az ifjú színészjelöltek.

Június 24-e és 30-a között az Európai Színházi Társulás vendégeskedik Pozsony két színpadán. A Hviezdoslav Színház és a Kis Színpad tizenegy ország tizenegy előadásának biztosít teret. A Társulás huszonkét ország harmincnégy színházát jegyzi tagjai sorában, s bár a Szlovák Nemzeti Színház prózai együttese csupán tavalyelőtt nyert felvételt, a fesztivál hatodik évfolyamának megrendezését az idén ő kapta. Nagy elismerés ez a társulat számára, hiszen az a színház, amely kiléphet a világba, rangot és elismerést szerez színészeinek – és nem utolsósorban az országának.

A fesztivál nyitóelőadása a vilniuszi Litván Nemzeti Színház III. Richárdja lesz, a világszerte ismert Rimasz Tuminasz színpadra állításában. „Szerelem, árulás… tűz!” Három szóval így foglalja össze munkáját a rendező. A portugálok Pedro Eiras lélegzetelállító mai drámájának színpadi változatával, a Gyíkokkal jönnek Pozsonyba. A darab fiatal hősei úgy tesznek, mintha színészek lennének, és szabadon, kényük-kedvük szerint játszanak mindenkivel. Shakespeare-drámát hoznak a fesztiválra a grúzok is. A híres tbiliszi Rusztaveli Színház a Hamlet sajátos feldolgozásával igyekszik meglepni a közönséget. Vladimir és Estragon, a Godot-ra várva című Beckett-dráma ismert hősei a ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház révén találkoznak az itteni nézőkkel. Svédországból, a göteborgi AB Városi Színházból Cenzor érkezik a fesztiválra. Anthony Nielson brit drámaíró azonos című darabját 1997-ben mutatták be Angliában. A darab főhőse egy fiatal producernő, aki mindent megtesz, hogy legyőzze ádáz ellenségét, a hajthatatlan cenzort, aki útját állja egy erotikus jelenetekkel teli brit filmnek. Aki úgy gondolja, hogy ez a téma már réges-rég a múlté, annak csak anynyit: Svédországban még ma is cenzúrázzák a filmeket. Gegekkel és songokkal teletűzdelt komédiát láthatnak a spliti Horvát Nemzeti Színház Madárkák című előadásának nézői, furcsaságokkal teli, éjszakai labirintusba kalauzolja a gyerekközönséget az angliai Nottingham Playhouse, a franciaországi Nice Nemzeti Drámai Centruma pedig a Franz Kafka írásai alapján készült Ketrecet mutatja be. Híressé vált előadása lett a hamburgi Thalia Theaternek a Fritz Kater drámája nyomán készült Vineta, a harcosok városa. A darab cselekménye a posztkommunista Németországban játszódik. Ide tér vissza az a harminckét éves bokszoló, aki csaknem tíz esztendőre „idegenbe szakadt”. És most ismét beszáll a ringbe. Csakhogy időközben az ország is meg az emberek is megváltoztak.

Szélesebb történelmi tablót mutat a Szlovák Nemzeti Színház Össztánca, amelyet Martin Huba rendezett. A Le Bal című francia film alapján született, szöveg nélküli darab a már legendássá vált vígszínházi előadás „édestestvére”, és a Monarchia bukásától Csehszlovákia kettéválásáig mutatja meg mindazt, ami velünk s körülöttünk történt. A zenés-táncos drámai mű koreográfusa Libor Vaculík, dramaturgja pedig Martin Porubjak.

A magyar színeket a kaposvári Csiky Gergely Színház előadása, a Szép Ernő tollából született édesbús Vőlegény képviseli, amelyben egy haszonleső ál-fogorvos (Kelemen József alakítja) gazdag menyasszonyt keres. Varga Zsuzsa, Kovács Zsolt és Lázár Kati játszik még a darabban, amelynek tehetséges rendezője Keszég László.

Évadzáró akkordnak szebbet senki sem kívánhat.