Pánik, fájó kacagással

Bár a Pánik összes figurája szorong és szenved valamitől, némelyikük talán még buggyant is a maga módján, mélyreható diagnózist nem várhatunk a filmtől, hiszen nem a kezdő terapeuták munkáját akarja segíteni, hanem a nézők önfeledt szórakoztatását kívánja szolgálni. Végül is vígjátékot látunk, amelyben a legkomolyabb eseteket is humoros formában tárja elénk a rendező (jelen esetben a forgatókönyv írója is). Poénokból nincs is hiány, Till Attila bírja szusszal is, ötletekkel is, bár kétségtelen: vannak pillanatai a filmnek, amikor a megengedettnél picit tovább ücsörög. Ettől függetlenül vagy ezzel együtt mégis kimondható: ritmusa van, tempója van, sajátos (intellektuális) humora és egységes vizuális világa. Legelsősorban azonban: remek figurákat állít egy sorba.

Vegyük elsőként a főhőst, Zsuzsit, a történet legproblematikusabb alakját. Bár még csak harminc, már mindene megvan. Két diplomával jól kereső pr-igazgató, autója, lakása „kategórián felüli”. De egy nap mégis arra ébred, hogy valami nem stimmel körülötte. Nem kap levegőt, vacakol a szíve. Ehhez jön a lelki törés, hogy szerelme, Kirill (már a neve is sokat sejtet) fura módját választja az elválásnak. A barátjával mondatja el idióta szakítási dumáját. Zsuzsi számára ez az utolsó csepp a pohárban. Önként vonul be a Pánik Klinikára.

A leginkább kezelésre szoruló figura épp az ő pisztollyal hadonászó öccse, aki hóbortos anyját mindig egy hollywoodi horrorfilmbe illő szörny alakjában látja. Biztosan megvan rá a maga oka, erre azonban a filmben nem derül fény, hiszen Elli, az anya a néző szemében sokkal inkább mulatságos figura. Unalmában (s pasira vágyva) látványos „tűzhelyzetbe” sodorja magát, és tűzoltókat hív, egy egész osztagot, hogy aztán egy közös fotó kedvéért selyempongyolában, kacagva vesse magát a karjaikba. Barátnője, Ilona, a mindenre kapható, elegáns hatvanas, vásárlási lázát csillapítva még egy szexboltba is elkíséri őt, hogy kielégítetlen vágyaikhoz megfelelő eszközt találjanak. Ilona lánya, Dóra sem egy hétköznapi eset. Az ő szorongásáról is tanulmányt lehetne írni, hiszen egyfolytában újszülött csecsemőjét bámulja, vajon lélegzik-e még? Hogy kótyagos-e vagy csak a tébolyultság határán jár, arra valahogy nem emlékszem már. De van itt két rokonszenves rendőr is, Dinó és Dick, a film legelragadóbb párosa. Az ő jeleneteik talán a legszellemesebbek, legragyogóbbak. Dinó és Dick melegek. Dinó már épp színt vallana a főnöke előtt, elege van a „szerep?ját?szásból”, a hivatásával járó „egyenruhás macsóságból”, barátja, szerelme, Dick azonban legszemélyesebb magánügyének érzi szexuális vágyait. Ő nem akar kiteregetni semmit. Különben is, mi a garancia arra, hogy a főnöke majd így is elfogadja, és nem zárja ki őt a rendőrség soraiból? Semmi! Hát, akkor? Minek ez a fene nagy őszinteség?

Till Attila filmjében minden figura főszereplő, tehát több cselekményszállal dolgozik párhuzamosan. A figurák időnként találkoznak is, történetük összeér, sőt egymásba fonódik. Zsuzsit huzamosabb ideig a klinikán látjuk, ahol dr. Berger Berta ápolja. A vonzó, harmincöt éves terapeuta sajátos módszert alkalmaz kezeltjei lelki egyensúlyának visszaállítására. Ősi és modern lélekerősítő gyakorlatokra egyszerre épít. Betegeinek hol üvölteniük kell, hol felolvasni, hol tornázni, hol papírzacskóba lélegezni. A kezelés sikerrel jár. Zsuzsi megerősödve térhet vissza a civil életbe. Ám amikor zacskóval a száján épp kilép a klinika „vasfüggönye” mögül, Dinó és Dick őrjöng a kapu előtt – egymásra szegezett pisztollyal. Csodálatos világ, fut át az agyunkon, amikor az erős szívdobogással küzdő Zsuzsi a „kint is vagyok, bent is vagyok” fura érzésével búcsúzik az intézménytől. Hiszen ott, ahová most visszatér, semmi sem változott: sikerül-e vajon újrakezdenie az életét?

Apró hibáival együtt izgalmas, elgondolkoztató és még szórakoztató is Till Attila első rendezése. A Coen fivérek és Tarantino szemmel láthatóan hatottak az alkotóra, ami csöppet sem baj, csupán a zsáner miatt jegyzem meg. A Pánik mindezzel együtt a színészek filmje. Gubik Ági egy pillanatra sem leng ki Zsuzsi szerepéből, bizonyára ezért díjazta alakítását az idei budapesti szemle zsűrije. Bánsági Ildikó és Egri Márta (Elli és Ilona) még nála is nagyobbat alakítanak a filmben, de jó Schell Judit (a doktornő), Kolovratnik Krisztián (Kirill) és Ónodi Eszter (Ilona lánya) is. Kovács Lehel és Thúróczy Szabolcs a két rendőr szerepében pedig egyszerűen fenomenális. Valósággal „bemoto?roztak” a magyar filmbe.

Komoly vígjáték, fájó kacagással.