Nyugat – irodalmunk aranykora

Németh Zoltán, Hodossy Gyula és Tőzsér ÁrpádA szerző felvételeHodossy Gyula, a SZMÍT elnöke köszöntötte a meghívást elfogadó szerkesztőségek képviselőit, akik a későbbiekben meggyőzően érveltek a legendás folyóirat mítosza mellett és ellene.

Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő a Nyugat népe című beszámolójában arról szólt, hogy az egykori eredmények ma már inkább csak irodalomtörténeti tények, s kevésbé mozgósító eszmék, kevésbé „történő hagyo?mányai” irodalmunknak. Majd így folytatta: „S ha ma, 2008-ban engem kérdezne valaki, hogy mit üzen számomra a százéves Nyugat, valószínűleg azt mondanám: amellett, hogy természetesen elfogadom a mozgalom egykorú roppant jelentőségét, ma pont az is-ist, a hagyomány s jelen legkülönbözőbb értékeinek – ismétlem: az értékeinek – összefogását látom a lap koncepciójából és praxisából a legaktuálisabbnak.”

Bárczi Zsófia prózaíró, egyetemi oktató A Nyugat mint mérce a két világháború közti szlovenszkói irodalomban című előadásában arra utalt, hogy a húszas években a Nyugat alig figyelt az itteni irodalomra, s ez a helyzet csak Móricz szerkesztővé válásával változott meg. Bárczi ezzel nem azt állítja, hogy a lap egyáltalán nem közölt volna itteni szerzőktől-szerzőkről semmit. Meglátása szerint „a Nyugat nem elsősorban azáltal vált fontossá az itteni irodalom számára, hogy Magyarországon ismertté tette volna azt – erre legjobb akarata mellett se lett volna lehetősége –, hanem (függetlenül attól, hogy éppen ki szerkesztette s mennyire volt a lap heterogén) mint a minőségeszmény megtestesítője, s mint olyan közeg, mely a hazai lapokban állandóan szerepeltetett nyugatos írók művein keresztül lehetőséget nyújtott a szlovenszkói irodalomnak az önmagával való szembesülésre.”

A vitában szó esett a progresszív irodalom mibenlétéről, és hozzászólások hangzottak el a folyóiratok eladhatóságáról. Érdekes és tanulságos volt hallgatni többek között, hogy egyes folyóiratok, így például a Prae is érdekes módszereket alkalmazva önmagát menedzseli, és naponta keresi meg a régi és jelenlegi szerzőit. Mészáros Sándor, annak ellenére, hogy a Nyugatot irodalmunk aranykorának tekinti, úgy véli, nem vesszük észre a korlátait, ezért szerinte fel kellene hagyni a múzeumi szemlélettel. Elek Tibor kérdésre válaszolva ecsetelte, hogy a hetente többször frissülő Bárka online 2007 januárjától működik, teljes spektrumú irodalmi portállal, hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal, nagyobb teret biztosítva ezzel a szerzőknek.

A vitába Mészáros Sándor a közvetítő szerepet vállaló Kalligram, Elek Tibor és Szabó Tibor az egyetemes magyar kultúrában gondolkodó Bárka, L. Simon László a korabeli magyar irodalom értékskáláját korrigáló Magyar Műhely, Balogh Endre és Pál Dániel Levente a kezdő írók számára is publikációs lehetőséget boztosító Prae, Tőzsér Árpád a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Schein Gábor és Csuhai István a pártoktól független, szociálisan érzékeny, liberális Élet és Irodalom, Fónod Zoltán a nemzeti identitás erősítését szolgáló és a többgenerációs helyzetét megőrző Irodalmi Szemle, Pallag Zoltán a kortárs kultúrával foglalkozó Árgus, Füzi László a valóságirodalomhoz, illetve a szociográfiához kötődő Forrás, Balázs F. Attila a többrétegű elvárásnak eleget tevő, és az ideológiai határokat mellőző Szőrös Kő képviseletében kapcsolódott be érdemben. Szó volt arról is, hogy a Nyugat életében a harminchárom év alatt olyan neves írók, költők, irodalmárok és lapszerkesztők vettek részt, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Csáth Géza, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Weöres Sándor és lehetne folytatni tovább a névsort, de úgy gondolják, főként a fiatalabb generáció képviselői, hogy a mai irodalmi folyóiratoknak sincs okuk a szégyenkezésre. Szerzőik között a magyar irodalom jelentős alakjai találhatók.