Nyugalomban minden megoldható

Dömötör Ede felvételeA színpadon már áll a díszlet, de a két próba közötti röpke szünetben még festik a korlátot, a padlót. A gyönyörű jelmezeken is igazítanak még. Mindenki gyakorol, ki szöveget, ki táncot. Szabó Máté rendező sem ért rá azonnal. Amikor megkerestem, kérte, másnap menjek. A szombat esti próba előtt találkoztunk.

Láttam, fáradt volt tegnap. Miképp éli meg ezt az állapotot, hogy a színházban egész nap és mindenhol próbák zajlanak?

Rengeteg az ötlet, a gondolat, az ember mindig nagyravágyó, és közben közeledik az idő, le kellene vágni az ötletekből, egyszerűbben kellene végiggondolni a dolgokat.

Most nyugodtnak tűnik.

Rájöttem, ha nyugalom van, mindent meg lehet oldani. Legfőképpen az nyugtat meg, ha képes vagyok nyugodt lenni. A munkatársaim, sok ember hite meg a saját hitem is benne van ebben az előadásban.

Az egyetemen ilyen elképzelései voltak a színházi munkáról?

Felkészítettek rá. Elég praktikus tanáraim voltak. Szinetár Miklós, az osztályfőnököm például jó humorral azt mondogatta, a magasztos gondolatok előtt mindig át kell venni, hogy a létrejövésnek milyen feltételei vannak. Ebben teljesen igaza volt. Már az egyetemen szembesült az ember azzal, hogy nem egyik pillanatról a másikra oldódnak meg a dolgok. A kőszínházakban ez fokozottan érvényes. Olyan rendező vagyok, akinek az ötletei megvalósításához sok idő kell. Azért, mert azt a rendszert, amelyben gondolkodom, sok embernek el kell sajátítania, a színészektől kezdve az előadás minden résztvevőjéig. Lehet az utolsó próbaidőszak bármilyen lehetetlen, az ember csak célba ér.

Az egyetem után két évig Egerben és Szolnokon dolgozott. Budapesten nem volt hely?

Az egyetem végén nem figyeltem oda egy pillanatra. Ez nem azt jelenti, hogy bánom, hogy akkor hová kerültem, de nem gondoltam át teljesen a dolgaimat, és egy kicsit abbahagytam a magam képviseletét. Tanulásnak jó volt, főleg az első évad, az egri, de szerencsésebben is alakulhatott volna. Érzelmileg nem ott voltam, ahol helyileg. Egerben rendeztem Rosanna Clarteda Etherion című darabját. Egy rádiósról szól, akinek megjelennek azok a szereplők, akik az éjszakában felhívják.

Pécsett, a Nemzetiben rendezte Rosanna másik darabját, az Albérleti színjátékot.

Fiatalokról szóló, banális nyelvezetű darab, melyben a legegyszerűbb mondatok mögött vannak a titkok. Adott két szerelmes fiatal, akiknek nem működik a kapcsolatuk. Véletlenül egy albérletbe kerülnek, ahol a szomszéd szobában egy titokzatos fiú lakik. Jelenléte, anélkül, hogy bármi történne, szétrombolja a kapcsolatukat.

Komáromba Bárka hozta... Budapesten, a Bárka Fesztiválon ismerkedett meg Tóth Tibor színidirektorral, aki nagyon elismerően beszélt önről.

Örülök neki. Tibor remekül vezeti ezt a társulatot, és nagyon a szívén viseli az előadás sorsát, hogy az emberek élvezzék ezt a történetet. Sokat segített nekem a társulat azzal, hogy olyan, amilyen. Sajnálom talán, hogy ilyen sűrű finisbe kerültünk, de egy nagyon jó próbafolyamat van mögöttünk.

Miért szereti a Chicagót?

Azon a zenei világon keresztül, amelyet a Chicago képvisel, s ahogyan ezek a zenék megszólaltatják az érzéseket, jó ezekre az érzésekre gondolni. Nem a mi kultúránkból származik, de jólesik benne a játék.

Ráállt az itteni színészek agya, lába, hangja?

Teljes mértékben. Nagyon pozitív partnereket kaptam ebben az előadásban.

Bodor Johanna táncaiba milyen mértékben szólt bele? És ő mennyit kért a prózából?

Folyamatosan kommunikáltunk Johannával minden téren. Nagyon nagyra tartom a munkáját egyébként is, ebben az előadásban pedig különösen. A próbák nehezebb, kínlódásos pillanatait az ő remek koreográfiái feledtették. A prózában is rengeteget segített.

Rosanna Clarteda mit szólna a pénteki premierhez? Egyáltalán eljönne?

Nem tudom, mostanában hogyan érzi magát. Eljönne, értené, mire utalunk. És szeretné, hogy amire utalunk, az egyszer teljes pompájában létrejönne.

A szakmában tudják, hogy Rosanna Clarteda nem más, mint ön?

Rosanna fiatal szerzőnő és Portugáliában él. Eddig három darabja van. Az Eterion, az Albérleti színjáték és a Hétvége. Jó lenne, ha végre zenés darabot is írna. Boldogan megrendezném!

Nagyapja, Kazimír Károly megveregeti néha a vállát odaföntről?

Azt hiszem, igen. Van két bemelegítő ruhám a próbákra. A narancssárga bemelegítő apai nagyapámé, a kék színű az övé volt. Jó érzés hordani őket. Mindkét nagyapám vállveregetése fontos. A kérdésére válaszolva, későn kezdtünk ilyen értelemben kommunikálni, és ez hiányzik. Az utolsó években kezdett figyelni. Sok év kanyargás után azt éreztem, végül megtetszett neki, hogy erre a pályára léptem. Ezt határozottan éreztem. Hogy mit mondana, már soha nem fogom megtudni.