Nyelvünk „családos” idegen szavai

Előző alkalommal arról beszéltünk, mitől „idegen” egy szó nyelvünkben. Ma a magyarban található gyakoribb idegen szavak egyik jellegzetes vonásáról fogunk beszélni, arról, hogy ezek a sűrűn használt magyar szavakhoz hasonlóan családokat alkotnak. Ez azt jelenti, hogy egy-egy nyelvbe több olyan szó kerül be, amely ugyanarra az alapelemre vezethető vissza, s amelyek közt a laikus beszélők is érzik az összefüggést. Az Idegen szavaink etimológiai szótárában, melynek szerzője jeles írónk és műfordítónk, Tótfalusi István, számos szócsaládra találunk példákat. Ilyen többek között a konzerv, konzervál, konzervatív, konzervativizmus, de ennek a családnak a tagja a konzervatórium is: mindezek a szavak a ‘megőriz’ jelentésű conservare latin igére mennek vissza. A konzervatórium idetartozását az a történeti tény teszi érthetővé, hogy a konzervatóriumok eredetileg nevelőintézetek voltak, ahol a fiatalokat mintegy megőrizték – azaz konzerválták. a konzervatórium szó latin eredetije, A conservator éppen ezt jelenti: ‘megőrző, fenntartó’. Ahogy ma a konzervek megakadályozzák a beléjük zárt élelmiszer romlását, úgy óvták meg a romlástól a fiatalokat a konzervatóriumok, sőt emellett még zenei képzésben is részesítették őket. ĺgy történhetett, hogy a szó később a ‘felsőbb zeneiskola’ jelentést vette föl az olaszban. Az olasz conservatorio aztán bekerült a német nyelvbe, ahol visszalatinosították Konservatorium formára; ezt a latinosított alakot vettük át többek közt mi is a 19. század első felében.

A konzerv és családtagjai idegen szavainknak abba a csoportjába tartoznak, melyeknek nincs közkeletű magyar megfelelőjük, ezért gyakorlatilag mindenfajta beszédhelyzetben használjuk őket; egyedül a konzervál szó helyett mondhatjuk azt, hogy tartósít.

A konzerv és testvérei más latin eredetű szavakkal is rokonságban vannak, például a rezerva, a szervíroz és a desszert szavakkal és ezek számos további családtagjával. Ez a rokonság azonban már a laikus beszélők számára nem nyilvánvaló, mivel ezek csupán „oldalági rokonai” a konzerv-családnak. A konzerv-család latin alapszava, a conservare ige ugyanis tovább bontható egy con- nyomósító elemre és az ‘őriz’ jelentésű servare igére. Ugyanez a latin ige egy másik előtaggal, a re- szócskával reservare formában volt használatos; ebből származik a rezerva és családtagjai: a rezervál, rezervált, rezerváció, rezervátum. Ezek közül a rezerva és a rezervált szavaknak van közkeletű magyar megfelelőjük is, a tartalék főnév, ill. a kimért, tartózkodó melléknevek; a rezervátum viszont csak a természetvédelmi terület szókapcsolattal adható vissza. Ami pedig a rezerváció szót illeti, ezt a bennszülötteknek kijelölt kényszertartózkodási hely megjelölésére használjuk (pl. indián rezerváció), s nincs magyar megfelelője. Mivel a szlovákban mind a rezervátum-nak, mind a rezerváció-nak ugyanaz a szó, a rezervácia felel meg, a magyar nyelv szlovákiai változataiban a rezerváció szót olykor ‘természetvédelmi terület’ jelentésben is használják; az ilyen használat egyébként a magyar nyelv magyarországi változataiban sem ismeretlen.

A latin servare igének van egy közeli rokona, a ‘szolgál’ jelentésű servire. Ezt a szót nem nehéz fölfedeznünk a szervíroz, szerviz és szervilis szavakban. A szervusz szó idetartozását akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy eredetileg ‘rabszolgá’-t jelentett, ebből lett köszönéssé, éppúgy, mint a régi magyar alázatos szolgája és az ebből rövidült alászolgája. A szalvéta szó talán nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen az általa jelölt tárgy, az asztalkendő, azelőtt kerül az asztalra, ahogy az ételt szervírozzák vagy felszolgáják. A szlovákban a kettő közti összefüggés még nyilvánvalóbb, mivel ott a szervíroz – servírova –, a szalvéta pedig servítka. Érdemes még megjegyezni, hogy a magyar szalvéta szónak a népnyelvben szalvetta változata is él.

Ami pedig a desszert-et illeti, ez utolsó fogásként kerül az asztalra, mielőtt leszednék a terítéket. Az említett latin servire igére visszamenő francia servir szó – melynek jelentése ‘terít, felszolgál’ – ellentétjelző des- előtagot kapott, így jött létre az ‘asztalterítéket leszed’ jelentésű desservir ige, ebből pedig a dessert főnév. A magyar nyelv szlovákiai változataiban ez a szó dezert formában is használatos, mégpedig ‘bonbon’ jelentésben; ilyen formában a dezert szót a Magyar értelmező kéziszótár új, nemrégiben megjelent kiadása is tartalmazza. A ‘bonbon’ jelentésű dezert szó szlovák eredetű alaki kölcsönszó a magyar nyelv szlovákiai változataiban; használata a mindennapi beszélt nyelvre korlátozódik (erre a kéziszótár is utal, mégpedig a „bizalmas” stílusminősítéssel), választékos beszédhelyzetben általában a bonbon szót használjuk helyette.