Nyári zenei est – At Home Gallery módra

A színpadon Peter Lipa, valamint Boboš & The Frozen DozenKiss Gábor felvételeBizony mondom, az évek előrehaladtával egyre nagyobb gondot okoz nekem, hogy a nyári zenei fesztiváláradatból kiszűrjem a meghallgatásra érdemes produkciókat. Ma ugyanis minden rendesebb központi településnek megvan már a saját nyári fesztiválja, s menedzser-kókler cégek sokasága munkálkodik azon, hogy rég lejárt szavatosságú magyarországi produkciókról lehúzza a nyolcadik bőrt is. Ámbár – kereslet és kínálat egymást formálja, s ez tekinthető akár kritikának is...

Üdítő kivétel mindig akad – Somorján például az At Home Gallery nevével fémjelzett rendezvények azok, melyekre érdemes odafigyelni. Ilyen volt a július 22-én megrendezett Nyári zenei est is, melyet főképp a megszólaltatott stílusok sokrétűsége jellemzett.

Az orientális meditatív zene vizeit borzolgatta a szlovákiai Maok, mely egy egyszemélyes formációt takar. A hol egy szál gitáron, hol meg fuvolán (lehet, hogy furulya volt, esetleg „törpefujara”, de semmiképp sem tilinkó) előadott szerzemények olybá hatottak ott, a zsinagóga falainak árnyékában, mintha egy másik, sokkal harmonikusabb térből és időből szóltak volna. Meglehet tévúton járok, de a zenének szerintem az a küldetése, hogy egy olyan többletet vigyen az életbe, mely a hang születésétől az utolsó zönge lecsengéséig ünnepet teremt előadóban és hallgatóban egyaránt. Maoknak ez maradéktalanul sikerült.

Zenetörténeti kiruccanásként is felfogható a Cordefiato duó előadása, akik az egykor tiltott műfaj, a tangó fokozatos fejlődését mutatták be – egy szál fuvolán és gitáron. Repertoárjukban a „füstös kocsma-tangótól” a koncertpódiumra írt darabokig szinte minden zsáner szerepelt.

Igazi zenei csemegével szolgált a klezmer elemekkel fűszerezett dzsesszt játszó, magyarországi Triton együttes. A kvartett a könynyebbik végénél ragadja meg a műfajt, ami azonban korántsem hangszeres tudásukat jellemzi. Egyszerűen úgy játszzák a dzsesszt, hogy az a kevésbé vájtfülűek számára is élvezhető lesz. A klezmer csupán hab a torán – játékosabbá teszi a dalokat, egyszersmind új távlatokat nyit az improvizációs készség megcsillantása felé. Mestermunka.

A nagyközönséget igazából a Boboš & The Frozen Dozen (van-e, ki e nevet nem ismeri?) által „támogatott” Peter Lipa hozta be, aki az ominózus estén a dzsessz nagyjainak kimeríthetetlen repertoárjából kölcsönvett dalokat adott elő. Megjegyzem: a szerzeményeknek jót tett, hogy Boboš és bandája saját felfogásában játszotta ezeket; még a dalokra rakódott, fél évszázadosnál öregebb por is patinaként hatott.

Jócskán az éjszakába hajlott az idő, amikor a zenei fesztivál véget ért, s állítom, hogy aki nyitott szívvel és füllel hallgatott, lényegesen gazdagabban távozhatott a kulturális tett színhelyéről.