Nincs oly messze Trója sem

Gömör történelme köztudottan nagyon távoli múltba nyúlik vissza. Ennek a homályba burkolózó múltnak a tudósa B. Kovács István, aki kutatásainak egyik igen fontos szeletét tárja a nagyközönség elé A méhi istentriász és népe című könyvében. Nem kell megijedni, ismét olvasmányosan, közérthetően és a szakma magas színvonalán adja közre a közel húsz éve a napvilágra került leletegyüttesnek a sorsát, valamint a hozzá kapcsolódó kérdések magyarázatát, ahogyan azt már megszokhattuk tőle a Gömörország, vagy az Agyagkenyér című könyvében. Figyelemreméltó a Madách-Posonium vállakozása is, amely mintegy hiánypótlóként próbálja kiadni a tudományos ismeretterjesztő irodalom kategóriájába tartozó köteteket, hiszen a könyv egy remélhetőleg sokkötetes sorozat indítója, amely Gömör és Kishont őskori történetét dolgozza majd fel. Az első kötet világraszóló szakmai szenzáció, a Méhi község mellett talált antropomorf urnás temetkezésű kultúra hagyatékát tárgyalja.

A sok szakmai vitát kiváltó, a Kárpát-medencében egyedülálló leletegyüttes 1982-ben leletmentéskor került napvilágra, hosszú évekig tartott a feldolgozása, és máig sok nyitott kérdést tartogat a régészet és a történettudomány számára. Ilyen jellegű, ember formájú halotti urnákat Szlovákia területén eddig csupán a Sajó mellett találtak, konkrétan Méhi és Sajógömör községek határában. Magyarországon hasonló jelentőségű lelet szintén a Sajó folyó mellett, Ózd-Center határában került elő. Európai viszonylatban nincs összehasonlítható leletanyag, a legközelebbi ilyen jellegű temetkezéssel rendelkező kultúra nyomait Kis-Ázsiában, Trója vidékén találhatjuk csak meg. A távoli kapcsolatrendszer lehetőségei, bizonyíthatósága igen fontos történettudományi kérdéseket vet fel a több mint ötezer évvel ezelőtti emberek és népek vándorlásáról, kultúráik keveredéseiről és istenhitéről. B. Kovács István könyve nem csupán a tudományról szól. Érzékletesen ábrázolja a megtalálás izgalmát, a tudós ember örömét és kétségeit, a kutatómunka, az időtlen időkben való gondolkodás lehetséges módjait, a mai ember számára fontos ismeretalapokat, az összefüggések lehetséges kibogozásának folyamatát, a felismerések és a logikai hidak építésének módját. Miért is fontos a régészet? Talán azért, hogy a múlt eseményeiből, a felfedezhető hitből a mindenséget próbáló ember szellemiségét próbáljuk megérteni, akár öt évezred távlatain, istenhármasszobrok töredékein, aprócska maradványok elemzésén keresztül. Mert a régészetben nem a tárgy a fontos, hanem ember, idő, tér és istenek viszonya, valamint ezek jelenkori megértése. Ehhez ad útbaigazítást és alapismereteket B. Kovács István új könyve. (B. Kovács István: A méhi istentriász és népe. Madách-Posonium, 2002.)