Néhány bosszantó mellényúlás

Tegnapra virradóra Los Angelesben 58. alkalommal osztották ki a zeneipar Oscarjának számító Grammy díjakat. A legfontosabb kategóriákban győzött a papírforma, de azért született néhány meglepő döntés.

A díj történetében eddig kétszer fordult elő (Lauryn Hill és az Outcast esetében), hogy hiphop-lemez lett

az év albuma.

Jó esély mutatkozott arra, hogy Kendrick Lamar formabontó és bátor To Pimp A Butterfly című korongja lesz a harmadik, de Taylor Swift kapta a fontos elismerést. Ezzel ő lett az első női előadó, aki kétszer nyerte el az év albumának járó Grammyt. Amekkorát csalódtunk a döntés kapcsán, annyira elégetettek voltunk az énekesnő köszönőbeszédével, melyben burkoltan, ám határozottan elküldte Kanye Westet a búsba, ahová szerintünk is való. Mostantól biztosra vehető, hogy ők ketten soha az életben nem közösködnek többé. Taylor Swift és Kendrick Lamar kollaborációja, a Bad Blood viszont megkapta a legjobb videoklip díját. Ez nyilván elsősorban Joseph Khan rendező érdeme, mert maga a dal nem igazán robbant ki forradalmat.

A felfedezettjük

Mindig kíváncsian várjuk, kit tartanak az ítészek az év felfedezettjének. A mostani jelöltek között egyetlen arra érdemes dalszerző-előadót találtunk: Courney Barnettet. Mivel a szaksajtó is ódákat zeng róla, igencsak meglepődtünk, amikor helyette Meghan Trainort szólították színpadra, aki összehozott ugyan egy korrekt világslágert (All About That Bass), amiért szerintünk is megérdemelt „valamilyen” díjat, de ez semmiképp sem az év felfedezettjének járó Grammy.

A rock vajon mi?

Izgalmas feladat annak a rejtvénynek a megfejtése is, hogy vajon milyen kritériumok alapján különböztetik meg az illetékesek a rock, az alternatív és a metál produkciókat. (Ne feledjük, hogy arról a díjkiosztóról van szó, ahol 1988-ban a Jethro Tull a legjobb heavy metal album kategóriájában győzte le a Metallicát).