Négy hónap, 35 előadás

Az Autentika a színpadra állított klasszikus néptánccsokor, a Kakukktojás 2 viszont telve humorral, iróniával, olyan fajta jókedvvel, amely a hagyományos előadásokra nem (lehet) jellemző. A 35 előadás nemcsak azt jelzi, hogy a csapat tovább folytatja a tájolást, hanem azt is, hogy profi módon oldja meg a nehéz körülményeket, pontosabban a nehéz körülmények közt – gondoljunk a Covidra, a székház felújítására – is olyan teljesítményt nyújt, és annyi meghívásnak tesz eleget, mintha rendes medrében folyna az élet. Sőt az utóbbi időben (megint kénytelenek vagyunk visszatérni a masszívan covidos hónapokra) a zenekar is külön kapott lehetőséget, a Prímási palotában tartott online koncertjük is megér egy misét, nem szólva a folytatásról: október 5-én is  – nem csupán – önálló koncertet adott.

A táncszínház pedig bejárta Szlovákia nagy részét a Csallóköztől a Bodrogközig. Talán egyszer – legjobb lenne a közeljövőben – eljutunk odáig, hogy a kultúrát közvetítők (itt és most nem kizárólag a hivatásosokra gondolunk) munkájukhoz, színvonalukhoz méltó körülmények közt mutathatják meg mi a szép, mi a jó, mi gazdagítja szellemünket, lelkünket. Hogy a kulturális körülmények (anyagi) rendezését várhatjuk-e az államtól, kérdéses, mint ahogy az is, a szponzoroknak fontos-e a hazai kultúra, a hazai néptáncosok, népzenészek, komolyzenészek, versmondók, színjátszó csoportok tevékenysége, amellyel nemzedékeket tesznek gazdagabbá. Vagy a szlovákiai magyar kulturális életre is fokozottan lesz érvényes, amit a labdarúgók hangoztattak fennen már évtizedek óta: kis pénz, kis foci, azaz kis pénz, kis kultúra. Szenvedélyből, lelkesedésből nem lehet megélni, nem lehet előadást, fesztivált rendezni.

Elszomorodhatunk néha amiatt is, hogy van egy, azaz egy darab szlovmagy táncszínházunk, amely már több mint néptáncegyüttes, mégsem vétetik föl abba a kategóriába, amelybe a balett-táncosok pörögnek-forognak, hogy hosszú évekbe telt, mire az otthoni (székházbeli) körülményeik olyanná alakultak, amely miatt nem kell pironkodni, s hogy számukra a néptánc és a néptánc alapú más előadás olyan, mint a péknek a liszt, az írónak a kézbe fogható könyv, nem az íróasztal fiókjában szunnyadó kézirat.

(rend)