A Csallóközi 70 éve: „A közösségépítésre vagyok a legbüszkébb”

Emlékeznek

Az ünnepi alkalomból az előadás mellett egy kiállítótermet is megtekinthettek az érdeklődők, melyben a Csallóközi Táncegyüttes gazdag múltjába, korábbi fellépéseibe, próbáiba, turnéiba kaptak betekintést a látogatók fotókon, tárgyi emlékeken keresztül és a kiállítóterem másik felében egy kalotaszegi tisztaszobát is berendeztek a Cifra Műhely Egyesület jóvoltából. Az idei év nagy mérföldkő a táncegyüttes életében. Vezetőjük, Oláh Attila éppen 10 éve vette át az akkor még csupán 7-8 párból és főleg tinédzserekből álló csoportot, a gyerekegyüttesek újraindítása idén ünnepli 10. születésnapját, 10 éve tartanak néptánctáborokat és ugyancsak 10 éve működik a táncház is. Oláh Attila vezetőtársával, Fecske Renátával együtt nagyon büszke arra, hogy ma már 180 tagja van a Csallóközinek és összesen 7 csoportban, 5 korosztályban táncolnak. Számos hazai és nemzetközi verseny rendszeres díjazottjai, legutóbb a Táncpódiumon, a Somorján rendezett Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Minősítő Gálájának országos döntőjében nívódíjban részesültek, egyik tagjuk, Konkoly Annamária pedig énekesi különdíjat kapott.

A gazdag örökség

A gálaest első felében a felnőtt táncegyüttes „A mi Mezőségünk” új műsorát mutatta be. Ahogy a cím is utal erre, az összes tánc a Mezőségből származik, melyben autentikus magyar és román táncok is keverednek egymással.

Az együttest „A mi Mezőségünk” műsor során a Csallóközivel rendszeresen együttműködő Pósfa zenekar kísérte, kiegészülve Szabó Mátyás hegedűművész, illetve Liber Endre cimbalom- és brácsajátékával. Az est felvezetésében elhangzott, hogy ez a gálaműsor egy trilógia harmadik, befejező része, ami „A mi Erdélyünk” című műsor bemutatójával kezdődött, majd „A mi Felvidékünkkel” folytatódott, most pedig „A mi Mezőségünk” című gálaműsort állították színpadra. E műsorban széki, mezőkölpényi, bonchidai, budatelki és bálványoscsabai táncokat láthattunk, illetve ördöngösfüzesi, magyarpalatkai és mező-keszüi táncok is megelevenedtek a színpadon. A budatelki és bálványoscsabai táncok koreográfusai Gálik Klaudia és Gálik Gábor voltak, a zárószámban lévő menyasszonykísérőt Konkoly Annamária készítette. A többi koreográfiát Oláh Attila jegyzi, aki egyúttal a gálaműsor rendezője is volt. A közönség vastapssal és éljenzéssel köszönte meg az együttes produkcióját.

Megemlékeztek

Az est során megemlékeztek az együttes elhunyt alapítójáról és koreográfusáról, Strieženec Hor­váth Rudolfról, valamint Quitt­ner János és Brandl Ferenc együttes­vezetőkről. A zsúfolásig telt Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ nagytermére egyperces néma csend borult, míg azokra emlékeztek, akik ma már nem lehettek köztük.

Újra és újra színpadra állított kultúra

A város nevében Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere köszöntötte a jubiláló táncosokat. 

„Emlékezzünk meg az alapítóról, hiszen, ha ő nincs, akkor nem ünnepelhetnénk és köszönthetnénk a táncegyüttest. Strieženec Horváth Rudolf a Csemadok megalakulása után a csehszlovákiai magyarok kulturális életének újraszervezésében jelentős szerepet játszott a Pozsonypüspöki Csemadok Alapszervezet néptánccsoportjának vezetőjeként és koreográfusaként. 1954-ben megalapította Pozsonypüspökin a Felső-csallóközi Táncegyüttest, amely a Csemadok helyi szervezete berkeiben működött”

 – mondta el Karaffa Attila. 1960-ban, a területi átszervezést követően a táncegyüttes Dunaszerdahelyre került, ahol a járási népművelési központ alatt működött és felvette a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nevet. Beszéde során az alpolgármester köszönetet mondott a szülőknek, akik támogatták gyermekeik néptáncoktatását és hangsúlyozta a néptánc feladatát Dunaszerdahely városában és az egyetemes magyarság életében is. Iván Péter, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ újonnan kinevezett igazgatója is köszöntötte a jubiláló együttest. 

„70 éves az eszme, amikor egy csoport tenni akaró személy úgy gondolta, hogy összefognak és valami jót tesznek a közösségért. Amit ők akkor megálmodtak, a mai napig működik, azóta folyamatosan meg tudtak újulni és ki tudták nevelni az újabb generációt, akik továbbvitték ezt a szép eszmét”

 – szólt a közönséghez az igazgató, majd hangsúlyozta, hogy ez minden magyarnak nagy büszkeség, ahogy az intézménynek is. Kiemelte, hogy nem múzeumi vitrin mögé rejti a népi kultúrát, hanem újra és újra megújulva színpadra állítja azt és megmutatja, mégpedig úgy, hogy azt a 21. századi narratíva szerint mindenki számára fogyaszthatóvá tegyék.

A korábbi évtizedek emlékei

Az előadás második részében több olyan táncos is szerepelt, akik valaha az Csallóközi tagjai voltak, a 70-es, a 80-as és a 2010-es évek együttese egy-egy koreográfiát mutatott be a nagyérdemű előtt. Ők három jelentős korszak művészei voltak, akik ugyan már nem az együttes aktív tagjai, de meghatározó szereplői voltak azoknak az éveknek. „A múltra való visszaemlékezés egy jó dolog. A táncosok és azok a nézők is nagyon örülnek, akik akkoriban őket ismerték. Örülök, hogy visszahozhattuk egy pillanatra azokat a hangulatokat, azokat az érzéseket, amik az akkori fellépéseket kísérték” – osztotta meg lapunkkal Oláh Attila. A 70-es évek együttese egy szüreti ünnepélyt elevenített meg, a 80-as évek együttese csallóközi táncokat mutatott be, míg a 2010-es évek csoportja szatmári táncokat adott elő. Őket a Pántlika zenekar kísérte, kiegészülve Iván Péter hegedűssel, Liber Endre cimbalmossal, valamint Iván András brácsással. 

„Megható élmény, amikor azok a táncosok, akik 10, 15 éve 20 éve nem találkoztak egymással, most újra együtt vannak a színpadon. Ennek óriási hatása van, nemcsak rájuk, hanem ahogy láthattuk, a nézőkre is”

 – tette hozzá a vezető.

A legidősebbek

Az együttes vezetése szeretné, ha a néptánc örömét a fiataloknak is átadhatnák, ahogy azt is, hogy milyen egy közösséghez tartozni, egy együttesben táncolni. 70 évvel ezelőtt, amikor a Csallóközi elindult Pozsonypüspökiben, a magyarság nehéz helyzetben volt. Az első felvidéki magyar néptáncegyüttes megalapítása akkoriban hatalmas dolognak számított. Ma a Csallóközi Néptáncegyüttes az, ami az egyik legrégebben működő aktív, nem hivatásos, amatőr együttes. Oláh Attila két olyan barátját is maga mellett tudhatja, akik már 40 éve a Csallóközi Táncegyüttes tagjai, név szerint Vangel Jánost és Süke Istvánt. 

„Mikor 10 évvel ezelőtt átvettem az együttes vezetését, az addigi táncosok közül visszahívtam párat, őket is, akik azóta is tagjai a Csallóközinek, ők idén ünnepelték a 60. születésnapjukat. Ha valaki egy 60 éves embert képzel el maga elé, egy nagypapa, egy idős bácsika jut eszébe. Ők viszont olyan briliáns táncosok, hogy azt mondhatnám, az ember szeme káprázik, amikor meglátja őket táncolni. Hatalmas öröm számomra, hogy 40 év után is még mindig a színpadon vannak”

 – mondta büszkén Oláh Attila.

Strieženec Horváth Rudolf-emlékdíj

A jubileumi gálaműsor végeztével minden jelen lévő táncost felhívtak a színpadra, akik az est során felléptek, majd közös énekléssel és tortával ünnepeltek, miközben a közönség hangos ujjongással és vastapssal jutalmazta őket. Ráadásként Strieženec Horváth Rudolf fia, Horváth Ádám lépett a színpadra, aki családja nevében fontos bejelentést tett. Miután gratulált a csapatnak és megköszönte az élményt, mellyel a régi táncosok a korábbi évtizedek emlékeit idézték fel benne, közölte a jelenlévőkkel, hogy megalapították a Strieženec Horváth Rudolf-emlékdíjat. 

„Apukám még itt lehetett a 65. évfordulón, de a 70. éves jubileumot már nem érhette meg. Ugyan már 40 éve nem volt aktív a táncegyüttesben, mégis folyamatosan figyelemmel kísérte annak tevékenységét, főleg miután Oláh Attiláék átvették. Ekkor azt mondta, hogy mostantól lépett igazán felnőttkorba az együttes. Miután már nincs velünk, szerettünk volna kitalálni valamit, hogy emlékét megőrizzük. Édesanyámmal létrehoztuk a Strieženec Horváth Rudolf-emlékdíjat”

 – osztotta meg a jelenlévőkkel Horváth Ádám. Az elismerő oklevéllel nem kevesebb mint 500 euró jár, amit az első díjazott, a felnőtt együttes táncosa, Németh Máté vehetett át. A jövőben évente átadásra kerülő díjakat olyan táncosoknak, vagy az együtteshez köthető személynek adják, akik sokat tettek a Csallóközi Táncegyüttesért. A díjazottakat az együttes vezetőivel együtt választják majd ki.

Különdíjak

Oláh Attila, az együttes vezetője magához ragadva a szót, további díjakat adott át a jeles nap alkalmából, minden kitüntetett egy, Krascsenits Piroska által készített díszes kerámiatálat vehetett át. Elsőként Szére Erzsébetet szólította a színpadra, aki a gyerekcsoportokat vezette 80-as években. A felnőtt együttesből több tagot is szólított, elsőként a már elismert Németh Mátét, majd ruháik megálmodásáért Keszegh Zsuzsannát, valamint Konkoly Annamáriát, aki koreográfusként is közreműködött. Utánuk a női tánckar korábbi vezetőit szólította a színpadra, Kovács Anitát és Pataky Nórát, akik ugyancsak egy-egy díszes kerámiát kaptak. Rigó Marsal Edit, a Csallóközi Táncegyüttes női tánckarának jelenlegi vezetője is elismerést kapott, valamint Fecske Renáta, a gyerekegyüttesek vezetője. Köszönetet mondott Boráros Pálnak, a Pántlika zenekar vezetőjének, majd a Pósfa zenekarnak, akinek képviseletében Iván Péter vette át az ajándékot. Utolsóként a 60. életévüket betöltött két régi barátját, Vangel Jánost és Süke Istvánt emelte ki. A gálaest utolsó akkordjaként Oláh Attilát köszöntötték táncos társai 10. éves jubileuma alkalmából. A gálaműsort végül egész estés ünneplés és táncház követte.

Fontos mérföldkövek

Oláh Attila 2014-ben vette át az együttes vezetését. Korábban 14 évig hivatásos táncosként az Ifjú Szivek tagja volt, majd később, 2013 végén, miután a Csallóközi Táncegyüttes akkori vezetője,  Brandl Ferenc elhunyt, aki korábban hosszú ideig vezette azt, felkeresték, hogy vállalja el az együttest. Ekkor csupán 7-8 pár táncolt Dunaszerdahelyen, korosztályukat tekintve pedig inkább tinédzserek alkották az együttest. 

„Tudtam, hogy a színvonalat emelnünk kell és a létszámot is. Visszahívtam régi táncosokat, akikkel korábban együtt táncoltunk. Ők főleg a kilencvenes években voltak aktívak, de jöttek fiatalabbak is, akikből végül összeállt a 10 évvel ezelőtti csapat. Már akkor tudtam, hogy kelleni fog az utánpótlás, ezért Fecske Renáta néptáncpedagógus vezetésével elkezdtük felépíteni a gyerekegyütteseket is”

 – emlékezett vissza a vezető. A gyermekcsoportok újraindításának köszön­hetően a Csallóköziben ma már 180-an táncolnak. Van két óvodás csoportjuk, a Nyuszi Hopp Táncegyüttes és a Pici Csallóközi Néptáncegyüttes, a továbbiak korcsoportonként pedig az Apró Csallóközi Táncegyüttes, a Kis Csallóközi Táncegyüttes, az Ifjú Csallóközi Táncegyüttes, valamint a felnőtt csoport. 

„Úgy gondolom, hogy nemcsak a színvonalat kell megemelni, folyamatosan építeni és megtartani, hanem a létszámot is meg kell növelni, hogy meglegyen az utánpótlás, a kontinuitás és a folyamatos fejlődés”

 – hangsúlyozta Oláh Attila.

Közösségben az erő

A vezetők tudják, hogy a lelkesedés és elhivatottság mellett folyamatosan motiválniuk kell az ifjú táncosokat. A gyerekek sokszor azt sem tudják, hogy ők maguk mit szeretnének, sok a feladatuk és ehhez jön hozzá még a tánc is. Oláh Attila szerint a néptánc szeretete mellett a legfontosabb, ami összetartja őket, a közösség ereje, ezt a közösséget pedig a pedagógusoknak, a tánckar vezetőinek kell kialakítaniuk és egy olyan hangulatot teremteniük, melybe a gyerekek szívesen járnak és a szülők is könnyedén tudnak kapcsolódni hozzájuk. Amellett, hogy kihívások elé állítják őket, állandó sikerélményt is adnak nekik. Ez viszont nem feltétlenül egy verseny megnyerését jelenti, hanem egy olyan közösségi élmény megteremtését, ahol a felkészülési időszak után a bemutatón való szereplés is önmagában hatalmas löketet adhat a gyerekeknek. Hisznek abban, hogy ez az, ami továbbra is az együttesben tartja őket, sőt, a jó élményeknek köszönhetően másokat is odavonzanak, gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

„Szërdehelyi sétatéren”

Aki ismeri a Csallóközi Táncegyüttes munkásságát, tudja, hogy kétévente teljesen önálló műsort készítenek, míg a két saját produkció között egy-egy Csallóközi Gálát állítanak össze, ahol vendégegyüttesek is szerepelnek. 

„Minden évben kell egy nagy műsor, amit színházi körülmények között adunk elő. 10 éves még a »Szërdehelyi sétatéren« című gyerekműsoruk, melynek keretében az összes gyerekcsoport fellép és bemutatja tudását a nagyközönségnek. Idén novemberben szerepeltünk a gyerekekkel. A csoportok megmutatják a szülőknek, micsoda erő lakozik ebben a műfajban és azokban a gyerekekben, akik itt táncolnak”

 – osztotta meg a vezető.

Együttes munka

Oláh Attila mellett több olyan szakember is van, akik nagymértékben segítik az együttes előmenetelét. Köztük elsőként Fecske Renáta, aki a gyerekegyüttesek vezetője, Rigó Marsal Edit, a női tánckar vezetője, Keszegh Zsuzsanna, aki az öltözeteikért felel, valamint a Pósfa zenekar, akikkel már csaknem 10 éve dolgoznak együtt.

Fenntartás

A Csallóközi Táncegyüttes próbáinak helyszíne a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban van, melyet Dunaszerdahely város önkormányzata biztosít számukra, ami az együttes fenntartója is egyben. Több helyre is pályáznak a Csallóközi Kulturális Polgári Társuláson keresztül, hogy működésüket megfelelően finanszírozhassák. Az együttes bevételeinek nagy része, ami körülbelül 70 százalékot tesz ki, pályázatokból tevődik össze, mint például a hazai Kisebbségi Kulturális Alapból (Kultminor), valamint a magyarországi Csoóri Sándor Alapból.

Tanári állásától búcsúzott

Rigó Marsal Edit, a felnőtt együttes női tánckarának vezetője mindig is rajongott a néptáncért, népdalokért a néphagyományért. Az általános iskolában és a gimnáziumi évei alatt is nagy sikereket ért el szlovákiai, magyarországi, erdélyi népdaléneklési versenyeken. 

„Az ipolyszakállosi amatőr táncegyüttesben táncoltam, ahol Sánta Attila felkérte Lépes Anikót, hogy készítsen számunkra egy bődi karikázót, ők már ekkor az Ifjú Szivekben dolgoztak profi táncosként, így ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről Anikóval. Én már akkortájt Ifjú Szivek-rajongó voltam, ez annyit jelent, hogy bármerre járt a csapat a környékünkön, én biztos, hogy ott voltam, s a nézőtérről csodáltam az összes szivekes táncost, s Hégli Dusán koreográfiáit, műsorait. Egy szerencsés véletlen folytán elhívtak Pozsonyba próbatáncra, ahol hál' istennek megfeleltem, és 2002-ben le is szerződhettem hozzájuk. A tanári állásomat otthagyva, június végén kiosztottam a bizonyítványokat, majd Ipolyságon felszálltam az Ifjú Szivek turnébuszára és indultam velük a keleti turnéra”

 – emlékezett vissza Rigó Marsal Edit.

Egyénre szabott figyelem

Hozzátette, hogy végtelen büszkeséggel tölti el az, hogy egy ilyen nagy múltú táncegyüttes női tánckarvezetője lehet. 2007-ig táncolt profiként, majd három gyermeke születése után, 10 évet kihagyva, 2017-ben tért vissza a tánchoz Oláh Attila és Bitter Péter „unszolására”, akik a Csallóközibe hívták nagyon sok alkalommal.  2021 végén Attila kérte fel a női tánckar vezetésére, amit el is vállalt. A felnőtt tánckar jelenleg 30 tagú, ebből 17 nő, akik korosztályukat tekintve nagyon széles skálán mozognak. A próbák elején a bemelegítőt úgy kell megszerkesztenie, hogy az megfelelő legyen egy 16–20 évesnek és a 40–50 év felettieknek is. Ahogy a nyelvezetnek és a velük való bánásmódnak is rájuk szabottnak kell lennie. Az évtizedek alatt felhalmozódott tudás, amit egyes idősebb táncosok birtokolnak, nagyon értékes, és Rigó Marsal Edit állítja, hogy óriási kihívás egyes táncanyagokat most az ő retináján, személyiségén keresztül láttatni úgy, hogy senki se sérüljön, mindenki kibontakozhasson.

Az értékes tudás

„Mi úgy dolgozunk, hogy Oláh Attila megálmodik egy koreográfiát egy bizonyos táncanyagra. Ketten elkezdjük ezt az anyagot próbálni, átnézzük a régi archív felvételeket és pontosan megtanulunk, összeállítunk folyamatokat, melyeket rögzítünk is. Minden szerda délelőtt több órán keresztül gyakorlunk és később úgy állunk a tánckar elé, hogy ezeket a folyamatokat, az adott táncra jellemző stílusjegyekkel ismertetjük, szemléltetjük, testileg és verbálisan is megfogalmazzuk. Ezek után jön létre a sok folyamatból, s helyenként az irányított szabad táncból a koreográfia”

 – tette hozzá. Fontosnak tartja azt is, hogy elmagyarázza nekik például a kézgesztusok sokszínűségét, milyenségét, a sokféle forgás karakterjegyeit, a kivitelezésben a súlypontok kihangsúlyozását. Büszke rá, hogy jó hangulat uralkodik a próbákon és az eltelt évek alatt elfogadták őt. Edit nagyon szeretné, hogy a jövőben elmondhassák magukról, hogy a Csallóközi Táncegyüttes a legjobb amatőr együttes Szlovákiában.

A férfi vezeti a nőt, a nő pedig tartja a férfit

„Sokan úgy néznek a néptáncra, mint egy avítt dologra. A férfi van a középpontjában, a nő pedig csak egy dekoráció. A régi világban talán ez nem állt messze a valóságtól, főként a férfi volt a főszerepben. A férfi vezette, forgatta a nőt, de mikor a nő elkezd egy szabad tánc alkalmával forogni, akkor azt ő irányítja, s akkor forog oda a férfihez, s akkor állítja meg forgását, amikor azt ő akarja. Ma már a nők egyre inkább előtérbe kerülnek. Ha a »A mi Mezőségünk« műsoron keresztül vizsgálódunk, akkor láthatjuk azt az erős női jelenlétet, főleg a zárószámban, ami egy mezőségi menyasszonykísérő, melyben láthatóvá válnak az összeadódó, támaszt nyújtó csodás női energiák. Mi is erre törekszünk az együttesben, s erre is nagyon büszke vagyok”

 – magyarázta el a női tánckar vezetője. Úgy vélekedik, hogy a táncban a nő és a férfi összhangban kell legyen egymással, a férfi vezeti a nőt, a nő pedig tartja, erősíti a férfit, ami egy csodálatos oda-vissza viszony. Munkájának célja, hogy a férfi és a női energiák összeadódjanak a színpadon, amik aztán megtöbbszörözik egymást, így fantasztikus dolgok alakulhatnak belőle. Reméli, hogy jelenlétével, tudásával továbbra is erősítheti ezt a csodálatos táncegyüttest.