Nagy szívvel, fegyelmezetten

„A dalok magasabban szállnak, mint a politikai szelek.” Dömötör Ede felvételeĺgy került az ismert előadóművész a minap Érsekújvárba is, a 9. Klikk fesztivál egyik sátrába, amelyben a Kor-Zár együttes szervezett igényes irodalmat, színházat és zenét. Cseh Tamás először járt ilyen jellegű nyári rockzenei fesztiválon. Fellépése idején odakint eleredt az eső. Felhőszakadás szolgáltatott némileg kellemetlen háttérzajt a koncerthez. Délután, amikor találkoztunk, még napsütésben beszélgettünk a zivatarokról.

Hogy érzi magát zivatarban?

Szeretem a zivatart. Az nem közömbös idő. Nem langyos. A zivatar kimondottan jó. Persze, nem mindenkinek. Különösen azoknak nem, akik nem bírják.

Politikai zivatarokról van véleménye? Szól róluk az új dalokban?

Sohasem volt napipolitika-függő, hogy milyen dalokat írunk Bereményi Gézával. Augusztusban véletlenül lesz időnk befejezni azt, amit három éve elkezdtünk. Egy új műsort. A napi politika sohasem fog a szerzeményeinkbe szivárogni. Énekesként nem az a dolgom, hogy magánvéleményeket hangoztassak, azt az ember megteszi az asztalnál. Egy énekesnek nem tilos, de butaság volna kötni a napi politikára, bármennyire érintve is van benne alkalmasint, vagyis szíve szerint ezt vagy azt gondol. A dalok magasabban szállnak, mint a politikai szelek.

Mit kezdtek el három évvel ezelőtt Bereményi Gézával?

Antoine és Desiree került elő megint. Kétezerben találkoznak egy aluljáróban. Antoine államtitkár lett, Desiree koldus. A kutyájának koldul. Antoine meg csak azért megy le az aluljáróba, mert elromlott az autója. Nem kalandregény, nem mozi, de érdekesen alakul a sorsuk. Kiderül, hogy Desiree alkalmasabb lenne államtitkárnak, mint Antoine. Ennyi a történet alapja. Közben elhangzanak majd új dalok, melyek arról szólnak, mit gondolunk most a világról.

Mennyire mély a barátságuk? Összejárnak? Főznek valamit, leülnek, gondolkodnak, írnak, komponálnak?

A dallamok vannak készen előbb. Utána kapnak szöveget. Köztünk pontos leosztás van érvényben. Nem szólok a szövegbe, Géza nem szól a dallamba, később az előadásmódba sem. Egy napon azután megszülünk egy dalt. Hogy bekerül-e a műsorba, a későbbi szerkesztés során derül ki. Megrögzött dalírók vagyunk Gézával. Ha találkozunk, és nincs nálunk gitár, vagy nem tudunk jegyzetelni, unjuk egymást, vagy idétlen viccek mesélésével ütjük el az időt. Azt a néhány fontos dolgot, ami történik velünk, két perc alatt meg tudjuk beszélni.

Látta a Hídember című filmet?

A díszbemutatón. Drukkoltam, nem tudtam őszintén figyelni. Amikor azután már másodszor csorgott a könnyem, tudtam, hogy jó a film.

Régi jó barátok viselkednek így.

Régi jó barátok vagyunk! De úgy, mint két katona, nem szoktunk egymás vállára borulni. Betartjuk a három lépés távolságot. Ártana a daloknak, ha állandóan egymás nyakán lógnánk. Apjuk és anyjuk vagyunk a dalainknak, ők a gyermekek. Nincsenek sunyi egyeztetések, bratyizgatások. Minden a dalokért van.

Milyen a dalokban élő Cseh Tamás világa?

Szellemiségét Bereményi határozza meg. A médiuma vagyok.

Lelkes vagy inkább lázadó médium?

Igyekszem nem belebeszélni. Néha már mondanám, de nem mondom. Megzavarnám vele a másikat. Csupán arra szoktam figyelmeztetni Gézát, hogy nem jön ki a szótagszám. Akkor keres egy rövidebb szót. Abban az értelemben is médium vagyok, hogy már az alkotás során megmutatom neki, milyen is lehetne majd végső formájában a dal.

Nehéz egyedül a gitárral a színpadon?

Nagyon nehéz. Ha valamire büszke lehetek, akkor arra vagyok, hogy le tudom kötni a nézők figyelmét.

Mi a trükkje?

Ehhez nagy szív kell. Lelkiismeretesség, fegyelmezettség és sok gyakorlás. Rengeteg apró hiba és tévedés volt az életemben, de a dalokat illetően nem tévedtem eddig még soha.

Ha nem énekel, mi foglalkoztatja?

Múlatom az időt. Pihenni próbálok, de nem megy. A gondolataim már a következő feladaton járnak. Szeretem a nőket, a bort. Sokat beszélgetek a barátaimmal. Érdekel, mi van velük. Ötvenkilenc éves vagyok. Nem tudom, meddig megy majd ez így. Nem tudom, hogy meddig lehet énekelni. Egyszerű civil életet élek, azután hirtelen harcossá válok, amikor a dalok közelébe kerülök.

Gyermekei milyen utakat járnak?

András Koppány huszonkét éves. Krakkóban tanul lengyelt. Nemrég kapott ösztöndíjat a Jagellóra, aminek nagyon örülök, hiszen annak idején én is „lengyelbolond“ voltam. Mi a hatvanas években mindig Lengyelországba utaztunk. A piros útlevéllel máshová nem lehetett. Beleszerettem a lengyelekbe. A fiam meg úgy látszik, elkapta tőlem ezt a mániát. Tizenhárom esztendős Borbála lányom miatt meg lassan kellene szereznem egy golyóspuskát, annyira gyönyörű lány. A múltkor is sétáltunk Pesten, mentünk mobiltelefont venni neki. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az emberek a lányom miatt figyelnek kettőnket.

Nyári ember?

Nem tudok nyaralni. Sem napozni, sem fürödni, nem bírom a nyüzsgést, a bódékat. A Balatonon honvágyam van a sok német turista miatt. Elnézést kérek a német turistáktól, de a tó ilyenkor pár hétre Németországgá változik. Áll a Balaton környékén egy kis parasztházam. Harminc éve vettem, fillérekért. Szeretek a kertben. Jó fúrni-faragni. Emlékezetes nyaraim nincsenek, csak szép kirándulások emlékeit őrzöm. A színházzal bejártam a fél világot. Nem vágyakozom már utazni. Borsódzik a hátam, amikor azt hallom a gyerekeimtől, hogy menjünk Horvátországba. Látom magam előtt az idegen nyelvű útjelző táblákat, és félek. Persze, uralkodom magamon, elviszem majd őket, de nem akarok nyaralni. Dolgos ember vagyok, munkára termettem. Már négy nap semmittevés is kikészít.