Nagy Hajnal Csilla - Hét: Lilla

1. Lilla ma nagyon fegyelmezett. Kockákra töri a tábla csokit, huszonnégy, elosztja héttel, minden nap három, reggel, délben és este, a maradék hármat félreteszi. Megeszi az első kockát. Szereti a kedd reggeleket. Nagyon korán ébred, és mindent szépen elkészít, a gyerekek uzsonnáit, a férje uzsonnáját, a rendet, amibe majd beleébrednek. Ő már nincs otthon, mire felkelnek. Nem szereti a munkáját. Nem is a börtön légköre vagy a rabok miatt, leginkább a látogatók látványa zavarja. Annyira idegenek, amikor belépnek, akárhányszor jártak már itt előtte, mindig nagyon igyekeznek idegennek érezni magukat, rettegnek tőle, hogy azonosulni próbáljanak azzal, akihez látogatóba jönnek. Akárhányadszor jönnek, mindig úgy állnak meg előtte a portán, mintha nem egészen értenék, hogy kerültek ide. A legtöbbjük mindig megkérdezi, merre kell menni, mert előtte napokig azon dolgoztak, hogy elfelejtsék a járást idebenn. A haja épp annyira hosszú, hogy mindig, amikor pánikszerűen elfelejti a színét, a füle mögül a szeme elé húzhassa, és megnyugodjon. Ma olyan kékes, szőkés, feketés, mindenes. Délben elfogyasztja a második kocka csokit. Nem megy be a rabokhoz, a műszak végén, rövid műszak, kilép az utcára. Családanya vagyok, mosolyog – nagyon jól tudja, melyik izmok szükségeltetnek hozzá. Bolyong a városban, bevásárol, hazamegy, eszik, előkészíti a gyerekek és a férje vacsoráját, megáll a tükör előtt. A tükör ma nem szereti őt, összehúzott szemeket mereszt rá vissza, pedig meg merne rá esküdni, hogy amióta beállította az arcizmait, elbűvölően néz ki. Leül a fürdőszoba csempéjére meztelenül, és olvas. Ma Kafkát, mert a ká betűvel álmodott. Eszébe jut az anyja, fel kellene hívni, megkérdezni, ő melyik betűvel álmodott. Talán majd holnap. Teleengedi a kádat vízzel, és beleül úgy, hogy még elférjen benne valaki, persze nem akar nem egyedül lenni a kádban, maga mellé készítette a vastag papírt, és egy ceruzát. Ázik. Elkezd fázni, ez jó, tetszik neki, leír egy mondatot a papírra, megtörölközik, felölt egy kék bugyit, meg valami rongyot, rendet rak a konyhában, bolyong még, bekapja a harmadik kocka csokit, aztán elalszik valahol a házban. 2. Lilla ma kicsit zaklatott, szerda van, korán kel, mindent elkészít, eszik egy kocka csokit, becsekkol a börtönbe. Eszébe jutnak a számok, meg Máté, de régen látta már Mátét, vajon mi van vele, vajon neki milyen számok jutnak az eszébe? Fel kéne hívni, talán majd holnap. Egy ollóval játszik, amit a fémdetektor kobozott el egy kócos, középkorú nőtől. Semmiképpen sem egyforma köröket nyír ki egy papírból, amelyre még szüksége lehetett volna valakinek, így viszont nem lesz, és minden rendben a világban. Ebédszünetben elfogyasztja az ötödik kocka csokit. Portás vagyok, mosolyog, az erre megfelelő izmokat segítségül hívva. Pánikszerűen kapja elő egy hajtincsét a füle mögül, aztán megnyugszik, barnás, ecetes, lilás, mint mindig. Megáll előtte egy nő, Nórának hívják, mutatkozik be, Nóra vagyok, így, vezetéknév nélkül, és nagyon fegyelmezett meg zaklatott egyszerre, igen, tudom, gondolja Lilla, de Nóra szeret minden szerdán úgy csinálni, mintha akkor járna ott először. Bemegy a lányához, enyhén remegő lábakkal, majd fél óra múlva kijön, ekkorra már nincs rajta semmilyen fegyelmezettség, odabent hagyta, rámosolyog Lillára kifelé menet, a mosolyába erőtlenül az van írva: még mindig Nóra vagyok, pedig addigra dehogyis. Lilla elnézi a nőt, nem tud róla semmit, mert idebent senkivel sem beszél, nem szimatolhatja ki, pedig tulajdonképpen egészen érdekelné. Annyit tud, hogy szerdánként bejön a lányához, tudja a teljes nevét, természetesen, és a lányáét is, és nem is telne ki olyan sokból megtudni legalábbis azt, hogy miért van bent a lány, mióta, és meddig még. De azzal keretet adna ennek a nagyszerű momentumnak a szerdáiban, amikor besétál ide ez a gyönyörű, megtört nő, összeszed magában minden maradék nóraságot, és beviszi a lányának, hogy aztán, valószínűleg, egész héten azon dolgozzon, hogy generáljon egy újabb, nevetségesen kicsi adag nóraságot, amit aztán szerdán megint bent hagyhat a lányánál. Persze ez csak egy elmélet. A műszak után hazamegy, vacsorát készít, fürdik, leír egy mondatot, rendet rak, megeszik egy kocka csokit, elalszik.