Mozgó irodalomtörténet

A tanácskozás résztvevőiTalán nem túlzás azt állítani, hogy az egymást követő és lazán egymásra épülő tanácskozások napjainkra jól körvonalazható és azonosítható irodalmi műhellyé, mozgó irodalomtörténetté, a szakmán belül pedig hivatkozási alappá váltak. A Fórum Kisebbségkutató Intézet tanácstermében folyó disputák a kortárs – elsősorban szlovákiai – magyar irodalomról való gondolkodás egyedüli rendszeres fórumává lettek. Az elsőként elhangzó előadások könyv alakban is megjelentek 2003-ban, a következőkből készült, további tanulmányokkal, esszékkel, kritikákkal bővített gazdag válogatást Disputák között címmel még ez év végéig kezükbe vehetik az érdeklődők.

A szombaton megrendezett disputa öt tematikus egységet ölelt fel. Elsőként a Kortárs mesék poétikája átfogó címmel meghatározott tárgykörben Rácz I. Péter, a Sambucus Irodalomtudományi Társaság egyetlen magyarországi tagja tartotta meg kritikus hangú előadását a kortárs magyar meseirodalomról, részletesebben pedig Darvasi László két meseregényéről (Trapiti, Trapiti és a borzasztó nyúl). Az imitáció, mutáció, transzformáció vezérfonalára fűzte fel előadását Dósa Annamária, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem negyedéves hallgatója is, aki Angela Carter és Neil Gaiman meseátiratait vizsgálta. A „meseszekciót” az irodalomtörténészt és meseírót egy személyben megtestesítő N. Tóth Anikó előadása zárta; Boszorkányok 2004-ben címmel a műfaj két markánsan elkülönülő hagyományának, a népmeseinek és a műmeseinek egy-egy idei friss képviselőjét elemezte (Vajkai Miklós: A zöld kígyógyermek és Tóth László: A boszorkány porszívója).

Szintén hárman adtak elő az Irodalomszemléletek, tankönyvlogikák, oktatási koncepciók munkacímmel jelölt kategóriában. Szerencsés módon a három előadó kétfelől is kötődött a témához: egyrészt irodalomtörténészként, másrészt az irodalomtanítás aktív résztvevőjeként. Csehy Zoltán a Terra Könyvkiadó gimnáziumi irodalomtankönyveinek első és második részét elemezve az irodalomtankönyvek funkcióválságáról beszélt, a szóban forgó köteteket pedig a szakma kudarcának nevezte. Vajda Barnabás tágabb keretek közt mutatott rá az irodalomtankönyvek és -szöveggyűjtemények koncepciótlanságára, a tankönyvek által tárgyalt irodalmi szövegek, a szakmai értékelés, a tankönyvanalízis és -vita egyre szembetűnőbb hiányára. Az ezt követő vitában a felszólalók közül többen is Mészáros András téziseinek (előadásának címe: Kazuisztika az irodalomtudományban) konstruktivitására hívták fel a figyelmet. Úgy tűnik, a kazuisztika – az esettan – hatékonyan alkalmazható irodalomértelmezési módszerként, annál is inkább, mivel a kazuisztikus elemzés és az irodalomtörténeti értelmezés nem zárja ki egymást, hiszen – mint az előadásból is kitűnt – a kazuisztika eljárásmódjai nemcsak egy adott irodalmi mű elemzésére alkalmasak, hanem „az irodalomtörténet bizonyos szempontú elrendezésére és az irodalom tanítására is”.

Vizuális költészeti paródiák címen H. Nagy Péter – a disputasorozatok eddigi állomásai mindegyikének legaktívabb résztvevője, e mostaninak pedig szervezője is – egy Juhász R. József-művet mutatott be, választott tárgyának megfelelő szemléletességgel. A vizsgált képszöveg (Petőcz András: Könyörgés) és annak parodisztikus átirata (Juhász R. József: Könyörgés?) az előadó értelmezésében minden képzeletet felülmúló részletességgel cáfolta a téma látszólagos minimalizmusát.

A Fordítás- és interpretációelméletek, valamint a Peremműfajok és kortárs kánonok viszonya témakörök keretében előadott tanulmányok és esszék némelyike mindkét kategóriába besorolhatónak tűnt. Kifejezetten eredeti írásművek fordításának kérdéseit (pretextus és fordítás jelentéstorzító vagy/és esztétikai széttartását) egy konkrét művön belül Csizmadia Gabriella és Polgár Anikó választotta témájául. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem végzős hallgatója Karel Čapek Povětroň című regényét vetette össze annak magyar fordításával (Zádor András: Meteor) – A fordítás ferdítései címmel. A fordítói önreprezentáció, az újrafordítás és az intentio auctoris problémája címmel tartott előadásában Polgár Anikó a tanulmánya elméleti hátterét egy ókori görög költőtől választott verssel és annak magyar fordításaival – a Rácz Olivér-féle fordításra helyezve a hangsúlyt – tette szemléletessé.

Sánta Szilárd Friedrich Kittler német művészettörténész és médiateoretikus Aufschreibesysteme 1800–1900 című kötetét elemezve ismertette a „lejegy-zőrendszerek” (az írógép, a film, a hanglemez) kiváltotta fordulatot, mely a könyv mint kizárólagos médium monopolhelyzetének a megszűnését eredményezte. Egyébként a Sánta Szilárd elemzését megelőző előadások szerzői is egy-egy könyv szemléltető bemutatására szorítkoztak. A somorjai disputák eddigi szellemének folytonosságát biztosítva mind Beke Zsolt, mind Benyovszky Krisztián, mind pedig Keserű József egy-egy szlovákiai magyar könyvet elemeztek, s valószínűleg az sem véletlen, hogy mindhárman egy elsőkötetes prózaíró könyvét választották. ĺgy aztán a nap folyamán idézett vagy megidézett, de a mostani dispután nem jelen levő Grendel Lajos, Kocur László és Tőzsér Árpád mellett virtuálisan jelen lehetett György Norbert (Klára című regényének és Beke Zsoltnak köszönhetően), Gazdag József (Kilátás az ezüstfenyőkre című novelláskötete és Benyovszky Krisztián jóvoltából), valamint Archleb Levicky Dániel (akinek Aua és Atua című regényét Keserű József elemezte).

A vitaszünetekkel meg-megszakított maratoni disputát a Prae bemutatkozása zárta – a negyedéves fórum a lapalapító főszerkesztő, Balogh Endre révén került a somorjai Fórum megszállott szombati disputálói kezébe. Igaz, a jelenlevők egy része számára az irodalmi folyóirat – melynek szerkesztői közt találjuk H. Nagy Pétert is – bemutatkozása gesztusértékű volt, hiszen a hatodik évfolyamába lépő illusztris folyóiratnak nemegyszer maguk is szerzői voltak. Mint például Benyovszky Krisztián, vagy a Prae legutóbbi – Horror című – számában Németh Zoltán és Vida Gergely.

Az ötödik Somorjai disputa előadásai egybegyűjtve várhatóan a jövő év nyarán jelennek meg könyv alakban.