Mit olvas? Michal Hvorecký író

A szerző hazájában már elérte a kultusz-státust, noha szigorúan távol tartja magát az ottani élénk irodalmi szcénától. Rothmann évekig hétköznapi hivatásokban dolgozott, volt szakács, sofőr, nyomdász, beteg-gondozó. Meggyőződésem, hogy éppen ez az emberközelség ihlette a rendkívül hiteles és autentikus irodalmi szereplőit. A szerző beismeri, hogy frusztrálta és demotiválta a környezet, amelyben élt és dolgozott, ezért „ki kellett írnia” magából. Műveiben megmutatkozott a német gazdasági csoda árnyoldala. Új regénye váratlanul történelmi ihletésű, a háború utolsó hónapjaiban, 1945 telén és tavaszán játszódik. A két 17 éves főszereplőnek egyszer csak be kell rukkolnia az SS-be. A két fiú, aki addig csak elbeszélésből ismerte a háborút, szinte felkészülés nélkül a fronton találja magát, ahol az utolsó emberig folyik a harc. A regény Pozsonytól nem messze, Győrnél és a Budapest és Bécs közötti védelmi zónában játszódik, ahol a visszavonuló németek hiába próbálják megállítani a győztes szovjet hadsereget. Bár a könyv rendkívül sötét és aggasztó eseményeket ír le, a szerző stílusa szokatlanul lírai. Rég nem olvastam ilyen költői és autentikus háborúellenes regényt. Kis felületen sikerült a szerzőnek felvázolnia a náci birodalom végét, de azt is, milyen nehéz lesz mindezek után felépíteni egy szabad és demo­k­ratikus országot. Az apokalipszis képei a remény sugaraival váltakoznak. A főszereplő türelmetlenül várja a háború végét, az olvasó pedig abban reménykedik, hogy a felejthetetlen könyv még nem ér véget.