Milyen a szivárvány íze?

Az ember, kérem, főz. Az ember szereti a hagyományos ízeket, de szívesen kóstolgat új, ismeretlen étkeket, élményeit kedvvel osztja meg barátaival, alkalmi ismerőseivel, esetleg olvasóival is, ha az ember olyan ember, aki főz, de az író ember is.

Az ember, kérem, főz. Az ember szereti a hagyományos ízeket, de szívesen kóstolgat új, ismeretlen étkeket, élményeit kedvvel osztja meg barátaival, alkalmi ismerőseivel, esetleg olvasóival is, ha az ember olyan ember, aki főz, de az író ember is. Ilyen igazán komolyan élő, író, főző embert keveset ismerek, s e kevésből is nemrég eltávozott egy, maga után hagyva a szivárvány ízét.

Utóíz. Ez lett a címe Bächer Iván író, publicista posztumusz kötetének, amelyet tavaly december 4-én, két nappal a szerző halála után mutatott be a kiadója. Bő félszáz írás. Egy negyedszázad legjobbnak ítélt írásai ételről és emberről. Válogatás emberről és történelemről, nemzetekről és konyháikról, európai egymásrautaltságunkról és ellenkezéseinkről szóló írásokból. A veleje, s ezért a kötet elejére nem előszót írt a szerző, hanem velőszót s a végén az utolsó lecsóról emlékezik meg Bächer Iván. Aki játszi könnyedséggel írt egész életében az ételről és italról is, mert tudta, hogy ami táplál, melenget, eltelít, bensőnket jó érzésekkel kitölti, az minden bizonnyal a belőlünk kiáradó szavakra, tettekre, érzésekre is hatással van. Illik vele tisztességes, szép játékot folytatni. Ha már ilyen piszok nehéz, gonosz, ostoba, zaklató ez az egész élet, meg a halál, a szenvedés, az éhség és a szomjúság, akkor nincs más hátra, mint kedves, cirógató szavakkal írni a világról, szépnek látni vagy legalább megpróbálni szépnek láttatni. Még akkor is, ha esetleg odakozmál, ha nem éppen harmonikus ízt ad, fanyarodik, csomósodik, állaga, színe, íze nem éppen az előre elvárt és a recept szerinti. Van-e recept az életre? S van-e a halálra? Van-e ételre recept, ha mindenki mindig másképp csinálja? Meg ha már eszik az ember, kérdés akkor, miként tálaltatik fel ő maga, amikor beletunkol az idő és a kór, s más, innen észlelhetetlen dimenziókban készül belőle valami finom vagy éppen fanyar. Mert nem mindegy ám az! Bächer Iván ezt is tudta. Utóíz című könyvét hagyta az itt maradottak asztalán részben receptként, részben emlékként. Hogy el ne felejtsük: milyen a szivárvány íze!

Bächer Iván: Utóíz, AB OVO Kiadó, Budapest 2013

Értékelés: llllllllll

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?