Milyen a jó könyvillusztráció?

A szimpóziumnak és a kiállításnak a Kortárs Magyar Galéria adott otthontSomogyi Tibor felvételeHogy a könyv külleme mennyire meghatározó tényező, arról a terjesztők, illetve a könyvkereskedők tudnának legtöbbet mesélni. Tény, hogy az esetek nagy részében a jó illusztráció „adja el” a könyvet. Fokozottan érvényes ez a gyermekirodalomra, mégis e téren tapasztalható a legnagyobb visszaesés; a számos új kiadvány inkább ízlésromboló hatással van azokra, akik még az elején járnak a betűvetés és olvasás tudományának.

A fentiekhez hasonló gondolatok foglalkoztatták a dunaszerdahelyi szimpózium szakmai közönségét. Szabó Kinga, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a képzőművészet a könyvkultúra szerves része, az általánosan elterjedt nézettel ellentétben semmivel sem kevésbé fontos, mint az irodalom, a szöveg. „A jövő embere a vizuális kultúrán nő fel – mondta az elnöknő –, nem mindegy tehát, hogy mit teszünk a gyermekek elé. Elsősorban az illusztrátoron múlik, milyen vizuális kultúrát közvetít olvasója felé a keze alól kikerült alkotás.”

Gyermekkora kedvelt olvasmányai és a napjainkban megjelenő gyermekirodalmi művek között vont párhuzamot Jankovics Marcell budapesti író, illusztrátor, filmalkotó, felhívva a figyelmet arra, hogy a mesekönyv-illusztrációk terén napjainkban egyfajta nagyon negatív hatású infantilizálódás tapasztalható. Sok a kép és kevés a szöveg, ami önmagában véve még nem is volna baj – mondta. A gond az, hogy az igénytelen illusztráció nem közvetít a könyv olvasója felé semmilyen többletet, kifullad az öncélúságban. A gyermeki fantázia fejlődése szempontjából is veszélyes, ha az illusztráció egy irányba determinálja a képzeletet, nem nyit távlatokat. A kérdésre, hogy milyen tehát a jó illusztráció, megadta a választ: „A gyermeknek az illusztráció mögötti égbe kell hogy veszszen a tekintete.”

Lukács Zsolt képzőművész, a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karának dékánhelyettese A kevesebb több – A számítógépes grafika és könyvművészet címmel tartott előadást, melynek középpontjában a ma már önálló művészeti ágként értelmezett számítógépes grafika állt. A könyvkiadók címére intézett kritika – miszerint a rohamos műszaki fejlődés hatására egyre több csúnya, rossz kivitelezésű könyv lát napvilágot – mindenképp helyénvaló. „A legnagyobb gond az, hogy a könyvalkotásból ma kihagyják a grafikus szakembereket; önjelölt művészek, a programokat minimális szinten értők kezében van a könyvkészítés, amely évszázadok alatt érlelődött művészetté” – mondta Lukács, tételesen is felsorolva, mi „gyilkolja” a könyvet. Előadása végén hangsúlyozta: bár a haladás feltartóztathatatlan, a gyermek- és szépirodalmi művek kiadása során konzervatívnak kell maradni.

A tankönyvillusztrálás nehézségeiről szólt Šmídová Horváth Klára illusztrátor értekezése, melynek központi gondolata az volt, hogy egy tankönyvnek nem pusztán a tartalma fontos, hanem a kisugárzása is. Csak úgy lehet szórakoztatva tanítani, ha a képet nem rendelik alá a tartalomnak, ha érvényesül az írott szó és az illusztráció összhatása. Gyakorlott tankönyvillusztrátorként ecsetelte a grafikusok és a kiadók nem mindig felhőtlen kapcsolatát is, mely gyakran a művészi szabadság megnyirbálásához vagy a szerzői jogok megsértéséhez vezet. „A kiadók többsége nem hajlik az újítások felé, vaskalapos, inkább az elcsépelt sémákhoz ragaszkodik. Pedig az illusztrációk készítésénél nem alkalmazható semmilyen sablon; minden a művész ráérzésén múlik” – mondta. A jelenlévő illusztrátorok többsége egyetértett vele abban, hogy a kiadók még mindig hisznek a kép alárendelt szerepében.

A szimpózium záróakkordja az illusztráció és a könyvkiadás problémáiról szóló, élénk eszmecserébe hajló programpont volt – Méry Gábor, Balázs F. Attila és Varga Lajos, a Méry Ratio, az AB-ART és a Madách–Posonium kiadók képviselőinek részvételével. A rendezvény tanulságaként leginkább az szűrhető le, hogy grafikusnak és kiadónak egyaránt a minőség viszszaállítására kell törekednie, az ugyanis az olvasó kegyeiért vívott harcban az utóbbi időben fokozatosan elsikkadt.