Miért hazudnak a gyerekek

Már nem tudja, mit tegyen? Gyermeke kitalálgat dolgokat, hazudik? Amennyiben úgy gondolja, hogy az, ha csemetéje nem mond el mindent, egyenlő a hazugsággal, annyiban minden gyermek hazudik. Próbáljon különbséget tenni a féligazság és az ún. nyilvánvaló hazugság között…Milyen kortól beszélhetünk nyilvánvaló hazugságról?

A 6-7. életév betöltése előtt nem beszélhetünk hazudásról. Ebben a korban a gyermek őszinte még akkor is, ha nem mond igazat. Csak azért nem mond igazat, hogy kikerüljön egy bonyolult helyzetből, és határozottan nem azért, hogy becsapja szüleit.Miért torzítja a 6-7 esztendős gyermek a valóságot, és nem a teljes igazságot mondja?

- A büntetéstől vagy más kellemetlenségtől való félelem miatt.

- Furfangból: így igyekszik megkerülni bizonyos akadályokat, és elérni célját. Ebben a korban a gyermek nagyon gyakorlatias. Azonnali és egyenes megoldást keres, mely bármilyen akadályt eltávolít az útjából. Megpróbálja a valóságot a vágyaihoz igazítani, és ebből nem enged.

- Rosszul értelmezi és értékeli a helyzetet, melybe került.

- Vagy egyszerűen kitalálgat. Őszintén hiszi, hogy valamilyen mesebeli alak teszi helyette a dolgokat. A gyermek egy bizonyos ideig hisz abban, amit tesz és mond, és nem képes elválasztani a valóságot attól a világtól, melyet kitalált magának. Egy bizonyos idő elteltével akadályokba ütközik, és ekkor veszi tudomásul, hogy nem mindenható. Jobban mondva addig, míg egy felnőtt pontosan megmutatja neki azokat a határokat, melyeket nem szabad túllépnie. Mert a gyermek hisz abban, amit mond.Miért hazudik a hetedik évét betöltött gyermek?

Számára a hazugság egyfajta módja annak, hogyan lehet megbirkózni a problémákkal, hogy ne okozzon csalódást környezetének. Gyakran hazudik, hogy ne veszítse el barátja bizalmát, vagy hogy elkerülje a szülői büntetést. Hazudik, hogy kitűnjék és megerősítse helyzetét, pozícióját. A felnőttek nem veszik tudomásul, hogy gyermekük sok esetben azért hazudik, mert valamilyen lelki sérülés érte, vagy eltaszítva érzi magát. Ezért el kell fogadni azt a tényt is, hogy a gyermek mindaddig nem fog teljesen igazat mondani, amíg úgy érzi, védenie kell a magánéletét.

14-15 éves korban azért hazudik, hogy védje a függetlenségét és a szabadságát. Viselkedését a következő jelszó jellemzi: „Azt csinálok, amit akarok, ez az én életem!”Hogyan kezelhető ez a probléma?

A szülőknek igyekezniük kellene megérteni az okokat, melyek hazudni kényszerítik gyermeküket. Meg kell neki mutatniuk az igazság és a hazugság közötti határokat. Ha nem értenek egyet vele, semmi esetre se torkollják le, ne foganatosítsanak megtorló intézkedéseket, ne alkalmazzanak erőszakot. Kerüljék el, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a kamaszt, azzal ugyanis épp az ellenkezőjét érnék el: magába zárkózna és folytatná a hazugságokat. Természetesnek kellene lennie, hogy a szülő példát mutasson, és soha ne követelje, hogy gyermeke társa legyen valamilyen hazugságban, sőt hogy helyette hazudjon. Mindenképpen kerüljék el a megalázó vádaskodást, ez a módszer ugyanis egy életen át maradandó kellemetlen lelki sebeket okozhat. Ki kell várni, hogy a kamasz hazudtolja meg önmagát, így ha ki akar kerülni saját kelepcéjéből, önerőből kényszerül majd a helyzet tisztázására.

Tanítható-e az igazmondás?

Valljuk be, nem egyszerű feladat, hisz bizonyos léthelyzetekben mindenki hajlik a hazugságra. Nem egyszerű igazmondást követelni a gyermektől, amikor azt látja, hogy e szabályt minduntalan megszegi valaki. A szülők őszintesége a legjobb fegyver a hazug világ ellen. Fontos, hogy szüntelenül bővítsék a kölcsönös bizalmat, és serkentsék a párbeszédet. Ha a gyermek hisz szülei őszinteségében, nem fog félni ő sem őszintén beszélni. Aki megbízik a szüleiben és hisz saját magában, annak nincs oka megváltoztatni a valóságot.

Normális körülmények közt egyébként a hazudozás többnyire csak bizonyos ideig tart, a gyermek fejlődésének egy meghatározott időszakában. (béres)