Michael York 70 éves

Jellegzetes arca egy gyerekkori baleset következménye: a háztetőről leugorva akarta kipróbálni, tud-e repülni, és törött orra emlékezteti rá, hogy ezzel a képességgel nem rendelkezik. York kora gyermekkorától színész akart lenni, tinédzserként lépett először a világot jelentő deszkákra, a londoni színháznegyed, a West End színpadán a Hamlet egy kis szerepével debütált.

Az Oxfordi Egyetemen angol tanulmányokat folytatott, közben egy ifjúsági színházzal turnézott és gyakran szerepelt az egyetem társulatában. A diplomaosztó után, 1965-ben azonnal ajánlatot kapott a Laurence Olivier által alapított Királyi Nemzeti Színháztól, ahol a Franco Zeffirelli által rendezett Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékban mutatkozott be.

York 1967-ben fontos szerepet kapott a BBC legendás, itthon is vetített Forsyte Saga című sorozatában. Abban az évben debütált a filmvásznon Zeffirelli A makrancos hölgy című filmjében, amelyben a főszerepet Elizabeth Taylor és Richard Burton alakította. Zeffirelli soron következő Shakespeare-adaptációjából sem maradt ki, 1968-ban az olasz rendező rá osztotta Tybald szerepét a Rómeó és Júliában. York a következő évben feleségül vett egy amerikai fotóst, akivel egy forgatás alatt ismerkedett meg, házasságuk ma is tart.

Elegáns, sármos férfiszerepek sora következett, majd a Bob Fosse által rendezett Kabaré című zenés filmben a biszexuális Brian Roberts szerepét alakította Liza Minnelli oldalán. Pályafutása zenitjére a hetvenes évek közepén érkezett: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai 1973-ban a nézőket, az 1976-ban forgatott Logan futása a kritikusokat is meggyőzte arról, hogy York a legkülönbözőbb karakterek megformálásra képes. A három testőrnek A négy muskétás címmel készült folytatása is, York mindkettőben d'Artagnan szerepét kapta - egyöntetű vélemény, hogy Dumas regényének máig ez a legsikerültebb adaptációja. 1989-ben ugyanezekkel a szereplőkkel leforgatták a sorozat harmadik részét is A testőrök visszatérnek címmel, ez azonban már nyomába sem ért az előző kettőnek.

Michael York, aki 1977-ben a Dr. Moreau szigete című filmben Burt Lancaster partnere volt, tévéfilmekben is játszott. 1974-ben a Szép remények című Dickens-adaptációban szerepelt, 1977-ben a Zeffirelli által rendezett, Jézus életét bemutató sorozatban tűnt fel. Szíve a színpadhoz is visszahúzta, 1979-ben a Bent című Broadway-produkcióban Richard Gere szerepét vette át. Az 1980-as évek elején musicallel próbálkozott, de a Kis herceg és a pilóta csúnyán megbukott, ezért visszatért a televízióhoz.

Az 1990-es években a Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke című filmmel és folytatásaival egy teljesen új nézői réteget, az Omega kód című thrillerrel pedig a moziba járó közönség egy újabb generációját célozta meg.

A színészért különleges hangja miatt a hangoskönyvkészítők is versengenek, több mint hetven felkérést kapott a Zsoltárok könyvétől Carl Jung-művekig, sőt 1996-ban Grammy-díjra is jelölték a Kincses sziget című Stevenson-regényért. Íróként is sikeresnek bizonyult, 1991-ben kiadta önéletrajzát, de publikált a filmkészítésről is. Szabadidejében Shakespeare-ről, Kipling költészetéről és a színjátszás történetéről tart előadásokat.

Legfrissebb filmjét, az idősebb Pieter Bruegel németalföldi festő életéről készült A malom és a kereszt című alkotást tavaly a Sundance Filmfesztiválon mutatták be. Michael York munkásságáért többek között megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE) és csillaga van a hollywoodi Hírességek Sétányán.