Mi rejlik a szőke paróka mögött?

A streamingszolgáltató az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektet az életrajzi dokumentumfilmek gyártására. Bővelkedünk olyan produkciókban, melyek kortárs művészeket – főképp zenészeket – állítanak középpontba, és az sem különleges, hogy egy-egy izgalmas személyiségről többrészes biográfiai sorozat készül. De mi újat lehet még mondani a popkultúra legkörülrajongottabb figurájáról, a művészettörténet ikonikus alakjáról, akinek minden egyes tevékenységét hatalmas sajtóérdeklődés övezte? Akinek életét, több mint harminc évvel a halála után, már több biográfus megírta?

Andy Warholról általában véve úgy gondoljuk, mindent tudunk. (Számunkra még inkább közelinek tűnhet, hiszen valamennyire még honfitársunknak is tarthatjuk őt, mivel szülei Mezőlaborcból emigráltak Amerikába.) Az igazság azonban az, hogy nem sejtünk olyan sokat Warholról, mint ahogy azt gondoljuk – és ezért ő maga felelős. Warhol nagyon tudatosan építette a közvélemény előtt azt a karaktert, akit olyan jól ismerünk és aki által olyan jól ismerni véljük őt magát – miközben nem tudjuk pontosan, mi rejlik a szimbólumává vált szőke paróka mögött. Warhol életének némely részletei máig sem tisztázottak.

Az Andrew Rossi rendezte hatrészes produkció nem életrajzon alapul, hanem Warhol saját naplóján, melyet egy barátjának, Pat Hackettnek mondott telefonba. A feljegyzéseket Hackett Warhol halálát követően adta ki, 1987-ben. A dokumentumsorozatban számítógépes technikával élesztik újjá Warhol hangját, tehát úgy érezhetjük, a művész épp most mondja kagylóba gondolatait Hackettnek. Warhol „saját” hangja mellett legközelebbi barátai is megszólalnak a dokumentumfilmben. Ezek a megszólalások azért is értékesek, mivel – a Warhol életét részletesen ismerőknek valószínűleg nem – a művészetek iránt átlagosan érdeklődőknek minden bizonnyal rengeteg új információval szolgálnak.

A hatrészes dokumentum a 70-es és 80-as évekre koncentrál, tehát arra az időszakra, mikor Warhol élete gyökeres fordulatot vett. Warhol a hatvanas években az alternatív művészetek meghatározó egyénisége, The Factory (Gyár) nevű műterme pedig az underground művészetek egyik központja New Yorkban, mely vonzza a fiatal, kísérletező művészeket és az underground élet egyéniségeit. Itt készültek Warhol első selyemszita-nyomatos képei, melyekkel a pop-art berobban a köztudatba. A hetvenes évektől munkája azonban irányt változtat, Warhol ugyanis szakít az undergrounddal. Ennek oka az a gyilkossági kísérlet volt, melyet Valerie Solanas követett el ellene, aki korábban többször megfordult műtermében. Warhol testét két helyen érte a golyó, és élete végéig szenvedett az incidens pszichikai és fizikai következményeitől. Ez a pillanat Rossi dokumentumsorozatának kiindulópontja. Attól kezdve, hogy maga mögött hagyja az underground világát, Warhol arra koncentrál, hogy értékesítse a művészetét. „A pénzkeresés művészet, a munka pedig művészet, és a jó üzlet a legjobb művészet” – mondja Warhol, aki akkorra szép kis vagyonra tett szert. Kérdés, hogy a pénzben dúskáló, kissé felületes Warhol-karakter, mely beivódik ez idő tájt a köztudatba, vajon a művész saját egyéniségét tükrözi-e. Vagy lehetséges, hogy maga a művész karaktere is már egy művészi produkció azzal, hogy a kapitalista társadalom szándékos kritikája akar lenni?

Arra, hogy Warhol valódi személyisége nem teljesen egyezik a magáról kialakított karakterrel, az is utal, hogy hogyan nyilatkozott, mikor szexuális orientáltságát firtatták az újságírók – ez pedig másik fontos témaköre a dokumentumfilmnek. Warhol válaszai azt sugallták, aszexuális – nem vállalta tehát nyíltan homoszexualitását, mely halála után bebizonyosodott. Ez egyébként nem meglepő azoknak a művészeknek a körében, akik a 60-as években kezdték a pályafutásukat – hiszen a szexuális forradalom ekkor még csak szárnyait bontogatta Amerikában, és azoknak, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat, rengeteg atrocitást kellett elszenvedniük az elkövetkező évtizedekben is – ennek egyik ékes példája az AIDS-járvány időszaka. Warhol magánéletének három fő alakját, három nagy szerelmét járja körül a dokumentumfilm, ezzel párhuzamban pedig homoerotikus töltetű munkáját is górcső alá veszi. Ugyanis a munkájára is igaz, hogy nem ismerjük Warholt elég jól. Míg a köztudatba leginkább a Marilyn Monroe-ról, Jacqueline Kennedyről, és sok-sok más ismert sztárról készült színes szitanyomatai és a Campbell konzervek sorozata ivódott be, Warhol munkájának van egy művészettörténeti szempontból igencsak értékes, kevésbé ismert vonulata.

Életének két utolsó évtizedét Andy Warhol arra szánta, hogy egy hagyományos értékeket megkérdőjelező, ám mégis a szélesebb rétegek számára is szerethető figurát alakítson ki önmagáról. A dokumentumsorozat e mögé a nyilvánosság számára készített maszk mögé szeretne bepillantani – Rossi egyértelműen arra mutat rá, hogy az a nézet, mely szerint Warhol személyisége közvetlenül kapcsolódik a munkásságához, egyáltalán nem kell, hogy igaz legyen.