Mestergála, cigánymozi

Kerestem a témát, amely a történet által is a Felvidékhez kötődikSomogyi Tibor felvételeHogy időrendben haladjunk: október 20-án Mestereink címmel gálaműsort láthatunk Pozsonyban, az Astorka Színházban az Ifjú Szivek előadásában. (A bemutató helyszíne az Astorka új színpada a Szlovák nemzeti felkelés terén, a kulturális minisztérium székházának alagsorában.)

– Azt, amit mi az Ifjú Szivekben csinálunk, idősebb emberektől sajátítjuk el, falun gyűjtjük. Arra gondoltunk, meg kellene mutatnunk őket is – mesél az elképzelésről Hégli Dusán, az együttes művészeti vezetője. – A Magyar Köztársaság minden évben, augusztus huszadika alkalmával különböző díjakat és kitüntetéseket ítél oda, ezek között van a Népművészet Mestere cím. Több évtized után most először kapott felvidéki művész ilyen kitüntetést, sőt, idén egyszerre hárman: Bucsek József kiskovácsvágási mesemondó, Sütő Anni néni énekes Kolonyból, Potta Géza abaújszinai prímás. Ennek apropóján kitaláltuk, hogy csinálunk egy Kárpát-medencei gálát, amelyen felvonultatjuk mindazokat a jeles népművészeket, akikkel mi az évek során kapcsolatba kerültünk. Sokat járunk Gyimesbe, az ottaniak közül is többen a kitüntetettek között vannak, de itt van pl. a tereskei Pál Pista bácsi, akivel a Honti igricekben dolgoztunk együtt... Most általuk megmutathatjuk a pozsonyi közönségnek, hogyan él a népművészet az eredeti környezetében, s ezzel együtt azt is, hogyan működik a mi feldolgozásunkban. Technikailag is érdekesnek ígérkezik ez a bemutató: sok mesterünkről készültek filmfelvételek több évtizeddel ezelőtt, még fiatal korukban, ezeket nagyrészt még Martin György készítette: a felvételeket beleépítjük a műsorunkba.

Az Ifjú Szivek novemberben egyhónapos amerikai turnéra indul, mely New Yorkban kezdődik; az együttes onnan a keleti part mentén eljut egészen Torontóig és Ottawáig. 22 két fellépésről van szó; az ez alkalomra összeállított műsor címe Régi szokás szerint. Az előadás két részből áll: Régi szokás szerint a Felvidéken és Régi szokás szerint Erdélyben.

– Az Egyesült Államokba sok-sok éve járnak ki együttesek, tánctanárok, az érdeklődők például rengeteg erdélyi táncot tudnak, de a felvidéki anyag még ismeretlen a számukra. Tőlünk hát kimondottan azt kérték, hogy az erdélyi mellett felvidéki műsorblokkot is vigyünk. Ezen belül persze nemcsak magyar, hanem szlovák, román és cigány táncokat is bemutatunk.

Hégli Dusán azt is elmeséli, eddig kétszer járt az Államokban, s előző tapasztalatai szerint nem csak az amerikás magyarok érdeklődtek a fellépéseik iránt.

– Két nagyobb körúton jártunk kint, az egyik a keleti partot érintette, a másik pedig egy kaliforniai „tánctábor” volt. A Los Angeles-i plasztikai sebésztől kezdve a szilikon-völgyi cégtulajdonosig vagy a főiskolásig mindenféle ember megfordult ott. Talán öten tudtak magyarul, de nagy meglepetésünkre a többiek is ismerték a táncokat. Kíváncsi voltam, honnan ez az érdeklődés. Kiderült, hogy van, aki a görög táncokat szereti, van, aki a bolgár néptáncot, van, aki mindegyiket. A világban most menő dolgokig – például a balkáni, az olasz folklórig – már eljutottak, és most még érdekesebb, ismeretlenebb területeket keresnek maguknak. Megtanulják hát a magyar táncokat, és büszkék magukra. Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy a magyar néptánc kimeríthetetlen kincsesbánya – nem két-három körtáncból áll, hanem gazdag és sokrétű.

Az amerikai fellépéssorozat után az Ifjú Szivek elsősorban a januári bemutatóra készül. Karácsony előtt még egy lemezbemutató koncertet tartanak Pozsonyban – a művészegyüttes gondozásában jelent meg Potta Géza Születtem mint prímás című cédéje, az albumnak szeptember végén Komáromban és Budapesten volt már nagy sikerű bemutatója. Előtte és utána azonban A nagyidai cigányoké a főszerep. Az új műsor új kihívások elé állítja a társulatot: a táncosoknak színészi feladatokat is vállalniuk kell, a tánc szimbólumrendszere mellett komoly színházi eszközrendszerrel is él majd az előadás. S hogy műfajilag merre próbál utat törni az együttes?

– Cigánymozi – vágja rá habozás nélkül Hégli Dusán, majd pontosít: – Illetve nevezzük táncjátéknak. 1998-tól gondolkodom azon, hogy rengeteg felvidéki táncot használtunk fel a különböző műsorainkban. Kerestem a témát, amely a történet által is a Felvidékhez kötődik. ĺgy került képbe a Honti igricek és A nagyidai cigányok. Az együttes több tagja is sokat foglalkozott a cigányokkal, jártunk közéjük gyűjteni, táncoljuk a táncaikat, Erdélytől kezdve egészen Kassa környékéig. Szerettünk volna egy műsort, amely kimondottan ezekre a táncokra, zenékre épít. Egyedül azonban nem mertem volna belevágni, hiszen érzékeny kérdés, vajon egy epikus alapművet hogyan lehet ötvözni a tánccal. Most Boka Gábor személyében – ő egyébként bőrkészítő iparművész és színházi rendező – megtaláltuk azt az embert, aki az általam írt táncközpontú forgatókönyv alapján készített egy színházi forgatókönyvet. Remélem, a végeredmény izgalmas lesz, hiszen a különböző műfajok keresztezése – ha ízléssel párosul – érdekes eredményeket hozhat.