Melegen tálaljuk

Ha nyár, legyen meleg, gondolhatta a Kalligram nyári, júliusi–augusztusi összevont számának alkotógárdája, mert a folyóirat irodalmi és képzőművészeti anyagát a „melegirodalom” köré kanyarították. A közreadók időzítése persze lehet véletlenszerű is, a befogadó azonban jól teszi, ha az olvasás helyének megválasztásával résen lesz: nem biztos, hogy ennek a csaknem könyvnek a lapozgatására a zsúfolt strand a legalkalmasabb. Hogy aztán melegirodalom alatt mit is értsünk pontosan, az hál’ isten nem derül ki, még pontosabban: nem ez derül ki a lapból, hanem ennek a fogalomnak a sokféle irodalmi megközelítése. Nádasdy Ádám Birkahús című novellájának a „melegkapcsolat” a témája – hogy hányféle formája van a meleg párok közötti azonosságnak, mondja maga a szerző. Tehát azonosság, ikrek, tükrök, hasonmások – amiként erre Eduard Limonov orosz író is ráébred A hasonmás című novellájában, mely egy bizonyos Eduard Limonov írónak és egy bizonyos John atyának az egymásra nem találásáról szól. A két összeillő ember ugyanis apró részletekben mégiscsak különbözik egymástól: az író kezdő szadista, a tisztelendő pedofil. A másik orosz szerző, Jevgenyij Haritonov műveiről a fordító utószavának köszönhetően megtudhatjuk, hogy azok „a nem normatív erotika” leírásai: „önök mindnyájan elfojtott homoszexuálisok” – jelenti ki a Röplap című novella. Limonovról és Haritonovról (a nárcizmusról) szól az elbeszélésekhez csatolt tanulmány, meg a szexuális és szociális normától való eltérésnek, a „kisebbség”-nek a problematikájáról. Jiří Karásek ze Lvoviccal a cseh homoerotikus költészet szólal meg, két verséhez izgalmas, a Sodoma című kötetére összpontosító, de kor- és pályaképként is olvasható tanulmány tartozik. Umberto Saba regényének gyorsan pergő részlete után Aldo Busi homoszexuálisoknak szóló kalauza (A tökéletes Gentlemanus kézikönyve) könnyed nyári olvasmánynak is nagyszerű. A szellemesen-ironikusan sziporkázó és páratlanul szórakoztató kalauzt Jean Cocteau rajzai illusztrálják. A queer (szótársításokban: queer elmélet, queer irodalom, queer diskurzus, sőt: kiberqeer) szó furcsát, különöst jelent, s korábban a homoszexuális egyén pejoratív megnevezéseként szolgált, itt és most: minden igényt kielégítő, gondosan válogatott kitekintés, a tárgykör irodalomtudományi, bölcseleti és kulturális részletezése.

Persze, akad egyéb (további és másként más) irodalom is bőséggel a több mint kétszáz oldalon – akit a nyár is hidegen hagy, annak szája ízét biztosan Katherine Mansfield utolérhetetlen novelláival találták el. Sejthette ezt már sokak előolvasója, Szerb Antal is, amikor ezt írta: „Úgy képzelem, kávéházban élő, zordon agglegények számára Katherine Mansfield könyvei pótolni tudnák azt a valami mélyebb humánumot, amit másnak a nők pszichikai közelsége jelent.” (csg)