Megjelent a Múltunk Emlékei januári száma

Immár negyedik évfolyamába lépett a Múltunk Emlékei című honismereti, műemlékvédelmi, turisztikai magazin. A lap több olvasói rétegnek szeretne megfelelni. Hasznos tájékoztatást nyújt az utazók, a honismereti körök, a kultúr- és művelődéstörténet iránt érdeklődők számára egyaránt. Az idei első számban olvashatunk egyebek mellett a Jókai-emlékhelyekről. A Jókai-háznak, a református kollégiumnak és a komáromi Duna-szigetnek – amely Jókai korában maga volt a romantika, de varázsával még ma is elandalítja a magányt és elmélyedést kereső lelkeket – bőséges irodalma van. A történelmi Magyarország – s ezen belül a mai Szlovákia területe is – az ásvány- és gyógyvizekben gazdag vidékek közé sorolható. Az orvostudomány meglehetősen későn, csupán Mária Terézia uralkodása idején kezdett tudomást venni a föld mélyéből előtörő vizek gyógyító erejéről, és a balneológiai kutatások csak a reformkorban kezdődtek el. A lapszámban ezeknek a kutatásoknak egyik nagy alakjáról, a száz éve elhunyt dr. Boleman Istvánról, Vihnye leghíresebb fürdőorvosáról olvashatunk. Halálának ötödik évfordulóján a Felvidék elfelejtett költőjére, Vért Vincére is emlékezik a lap. Versei hűen őrzik a klasszikus értékeket valló, humánus alkotó mély érzelmeit és gondolatiságát. A 13. századi Esztergom megyében a legtöbb vízimalmot a Garam mellett találjuk. A januári számban a Kőhídgyarmat térségében működött vízimalmokról is tájékozódhatunk. Érdekes írást olvashatunk a tatabányai millenniumi emlékműről. A honfoglalás befejező szakasza a bánhidai síkon zajlott le. Ebből a tényből kiindulva a megye vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy a döntő csata emlékére nagyméretű emlékművet állít. A Gerecse hegység egyik sziklaormán elhelyezett hatalmas turulmadár mind a mai napig impozáns látványt nyújt. Magas hegyek, mély völgyek, apró falvak jellemzik a történelmi Nógrád északi részét. A kevés itt található középkori műemlékről olvashatunk érdekes leírást Böszörményi István tollából. A lap emlékezik Ipolyság neves szülöttére, Siposs Antal zongoraművészre is, aki Liszt Ferenc tanítványa volt, és nem csak zongorajátékával vált híressé, hanem zeneszerzőként is komoly nevet szerzett magának. A növényi szövettenyésztés elméletének megalapozójáról, Haberlandt Gottliebről is találunk írást a lapszámban halála 60. évfordulójának alkalmából. Gottlieb növényanatómiai és fejlődéstani kutatásai, valamint a hormonokra vonatkozó egyéni felfogása révén vált ismertté. 1902-ben kidolgozta a növényi sejtek izolált, „in vitro” körülmények között történő tenyésztésének elméleti alapjait. A 20. századi modern magyar költészet nagy alakja, Szabó Lőrinc gyermekkorának egy részét tájainkon töltötte. Három évet töltött a kacskaringós Ipoly-völgy székvárosában, Balassagyarmaton. Az Ipoly menti táj verseiben is megjelenik. Mivel a költő haláláig ragaszkodott vidékünk iránt, mindenképpen tiszteletet érdemel, szellemét idézni erkölcsi kötelességünk! – vallja a szerző, Csáky Károly. Az Anekdota-tárban arról olvashatunk, hogy minden idők legtermékenyebb feltalálója, Thomas Alva Edison 1911 őszén meglátogatta Budapestet, utána végigutazott a Felvidéken, megnézte a Magas-Tátrát, majd folytatta európai körútját. A Múltunk Emlékei januári számának végén a „hegyóriások lovagjairól” – a zergékről olvashatunk. Sajnos, a zergeállomány megmentésére irányuló sikeres kísérletek egy idő után kudarcba fulladtak. A zergék fogyatkozására vonatkozó elfogadható magyarázatot a szakemberek ma sem tudnak nyújtani.