Még mindig erősen fogja a lantot

Továbbra is ír és ír és ír...Dömötör Ede felvétele Remek válogatás. A latin klasszikus líra legjelesebb képviselői Faludy tolmácsolásában. Róma legnagyobb költői, Catullus és Horatius (akik „nem a régi, latin költészetet folytatták, hanem tematikában és versformában mindketten a görög klasszikusok, Szápphó, Álkaiosz, Ánákreón költeményei felé fordultak”) mellett Maecenas, Tibullus, Propertius, Phaedrus, Petronius Arbiter, Martialis, Iuvenalis, Ausonius, valamint Hadrianus és Gallienus császár, végül pedig egy ismeretlen költő szerepel a képzőművészeti albumnak is beillő, erőt, szépséget és szerelmet dicsőítő kötetben.

„Kétszáz évvel ezelőtt latin nyelven oktattak a középiskolákban – írja Faludy a fülszövegben. – Hetven éve a gimnáziumokban a latin nyelv és irodalom tanítása képezte a fő tantárgyak egyikét. Latin kifejezéseket, közmondásokat, aforizmákat – mint ahogy Jókai könyveiből látható – mindenki értett. Manapság – talán az egy Olaszországot kivéve – e latintanítás szinte mindenütt megszűnt. ĺgy sikerült elvágni magunkat a latin nyelv és irodalom befolyásától. Pontosabban szólva, tulajdon kultúránk eredetétől.”

Súlyos és igaz szavak. Higgyünk Faludynak. Szegénységi bizonyítvánnyal a kezünkben legalább kövessük őt a költészet eme gazdag tartományában. Az agg poéta úgy kalauzol végig bennünket a latin lírán, hogy a versek mellé prózai kiegészítőt is kapunk tőle. Jószívű adomáiból most is ad bőségesen. „Catullus ugyanazt a megfoghatatlan varázserőt gyakorolta akaratlanul, de tudatosan, mint Rimbaud vagy a fiatal Michelangelo – állapítja meg. – Amikor Trója mellett meglátogatta korán elhunyt fivére sírját, a kormányzó el akarta őt csábítani, ami abban az időben nem volt szokatlan esemény.” Horatiusszal kapcsolatosan megjegyzi: „Nagyhatalmú barátjától, Maecenastól gyönyörű fekvésű villát és birtokot kapott a szabin hegyekben, ahol attól fogva gond nélkül élhetett.” Petronius Arbitert, aki Nero udvarában a jó ízlés mestere volt, röviden és tömören aszexuális voyeurnek nevezi. Martialis, a talpnyaló költő is megkapja tőle a magáét: „Verseivel Róma egyik legundorítóbb zsarnoka, Domitianus császár kegyét is elnyerte.”

Catullustól azokat a verseket olvashatjuk a válogatásban, amelyeknek költői hírét köszönheti: a domináns, hisztériás és nimfomániás Lesbiához írt sorokat. Aki a legenda szerint kibékülés után vagy közben mérgezte meg a harmincéves költőt.

A tehetséges versírókat felfedező Maecenas egy háromsoros Töredékkel került be a kötetbe. Horatiust legmaradandóbb hatású műve, a lantkíséretre énekelhető Ódák (Carmina) képviseli, amelynek első három könyve elég hűvös fogadtatásban részesült, s csak az utolsó, negyedik aratott sikert, amelyben már felfénylik a kor kötelező optimizmusa. Bár az Új harc vár rám utolsó versszakai meglehetősen szomorúan csengenek:

„Ami engem illet, már nem

vágyom, hogy nővel vagy fiúval háljak

és dőzsöljek, koszorúval

homlokomon. Nem értem, hogy kiszáradt

orcámon mégis miért csorog

könnyem, Ligurinus, mikor megleslek,

s noha beszédben oly verzált

vagyok, egyszerűen dadogni kezdek.

Éjjel, álmomban, karjaim

közt tartalak és a Mars-mezőn téged

űzlek, a Tiberisben mögötted

úszom, habár tudom, hogy el nem érlek.”

Tibullus, a vagyonos római lovag két lányszeretőjéhez és egy szűz ifjúhoz írt versével, Propertius a még megállapíthatatlan személyiségű Cynthiának címzett alkotásaival szerepel Faludy válogatásában. De van a kötetben tanmese (Phaedrus: A farkas meg a bárány), csípős és szellemes epigramma (Martialis: A szenátor szónokol) és halálos ágyon írt ötsoros (Hadrianus császár: Búcsúja lelkétől) is.

Faludy minden költeményhez szelleme izzó parazsát teszi. Korát meghazudtoló frissessége az öszszes verset átitatja, s hol bölcsességét, hol érzékiségét ragyogtatja fel bennük.

„Fiatalok, hajoljatok egymáshoz,

míg öletekben olvad a velő.

Búgástok hozzon szégyent a gerlékre.

Csókolódzatok, tátott ajkú kagylók.

Nőjetek össze, folyondár a tölgygyel.

A lámpásokat ne fújjátok el.

A mécsesek egész éjjel lesnek rátok,

hajnalra mindent elfelejtenek.”

ĺme, Gallienus császár Nászdala a` la Faludy.

Az írott szó mellett ott az íratlan is: a kötetet díszítő freskók, szobrok, mozaikok és domborművek képviseletében. A római és nápolyi Nemzeti Múzeum, a madridi Prado, a Vatikáni Múzeum, a párizsi Louvre és a jeruzsálemi Bibliai Tájak Múzeuma páratlan kincseiben gyönyörködhetünk. Egy lakomajelenet, egy pompeji csendélet, Apolló és Ántinoosz márványszobra, a szandálját igazító Vénusz láttán csak a csodálat marad.

A sorozat folytatásához pedig mi mást kívánhatnánk a költőfejedelemnek, mint amit ő maga ad tovább Horatiust éltetve:

„Mi kell nékem, Apollo, fiatal istenségem?

Egyensúly és egészség, világos gondolat,

méltóságteljes, stílusos öregség,

meg hogy végig erősen foghassam lantomat.”