Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de…

A mai politikacsinálók mindent megtesznek azért, hogy az emberek érzelmei mindig kellő hőfokon sisteregjenek (az érdemi vita mindig szárazabb), így természetesen a politikai kultúra is ehhez idomult.

A higgadt szemlélők nyugtázhatják: jó dolog, hogy a politika szereplőinek élvonala Komáromban találkozik, tárgyal és beszélget. Nemrégiben Orbán Viktor és Robert Fico járt a komáromi erődben, most pedig két legkomolyabb kihívójuk. 

Komárom a találkozások helye lett. 

Néhányan viszont úgy gondolják, hogy Magyar Pétert be sem kéne engedni Komáromba, mivel Orbán Viktor (kormányzata) sokat segített a városnak. Nemcsak stadiont épít Komáromnak, hanem segített már óvodát-iskolát is felújítani, és több intézményt is komoly anyagi támogatásban részesít.

A racionálisabb észrevételek közt olyan is felmerül, hogy ha valódi vitaestet szeretnénk, akkor nem csak az egyik oldal képviselőinek kell jelen lenni, hiszen a valódi vitát az eltérő látószögek szolgálják. 

A kérdésfelvetés is a nemzeti konzultáció szintjéhez hasonló, amikor evidenciaként kezel olyat (meg kell dönteni a hatalmukat), amiben nincs egyetértés. Néhányan már abba is belefáradtak (bár ennek is mostanában nagy a felhajtóereje), miért az kerül előtérbe, hogyan váltsunk le valakit, nem pedig az, hogy mit csinálnának ők másként? 

Azt már tapasztaltuk többször, hogy az kevés, kit akarunk leváltani, valós alternatíva híján még nagyobb lehet a katyvasz. Nekünk már volt Matovičunk, aki a közösségi oldalakon jól teljesített, az idő talán megmutatja azt is, vajon Magyar Péter hogyan teljesít. Ódor Lajossal már más a helyzet (még ha akadnak is kérdések, amiben nem értünk egyet), hiszen ő több olyan gazdasági reform előkészítésében vett részt, ami előre vitte az országot.

Ami a leginkább bosszantó, az az érdemi vita háttérbe szorulása. Amiért küzdöttünk november 17-én, és amiért a szervek 35 éve felnyomták Orbán Viktort gumibottal a Zsiguli oldalára (talán emlékeznek az ikonikus fotóra). 

El kéne fogadnunk, hogy a politika nem fehér és fekete, az angyal és az ördög tánca, hanem a szürke több mint 50 árnyalata. 

A jó döntések előkészítésében kiemelten fontos hallani az érveket és az ellenérveket, esetleges más megoldási javaslatokat. A döntések soha nem tökéletesek – úgy, ahogy az emberek sem, márpedig egyelőre ők (és nem a mesterséges intelligencia) döntenek a fontosabb ügyeinkről. Szimbolikus jelzése az arab könyveknek, hogy szándékosan vétenek benne legalább egy nyomdai hibát, jelezve: csak a teremtő tökéletes. A valós vita során az érveink nemcsak megdőlhetnek, hanem meg is erősödhetnek. Csak azok félnek az eszmecserétől, akik álláspontja gyenge lábakon áll. A régi mondás szerint még a kommunisták is olvasták a Bibliát.

Engem elszomorít, hogy egyesek szerint egyenesen be kéne tiltani a Magyar Péter–Ódor Lajos-vitaestet Komáromban. Akadt olyan hang, amelyik szerint a városvezetésnek kellene ezt megtiltani (egy magánintézményben!). Természetesen minden radikális nézet ellen vagyok, amely gyűlöletet vagy kirekesztést hirdet, de egy politikai vitaest a legfontosabb szereplőkkel mindig érdekes lehet (viszont nem kötelező elmenni). Ezzel nem az adott szereplőkről nyilatkozom, csupán meghallgatom az érvelésük, ami a konstruktív eszmecsere alapja. Erős demokráciákban még az is nyilvánvaló, hogy a jó kormányzás fontos feltétele egy jó ellenzék. Csak az erős ligákban születnek olyan csapatok, akik nyerik a Bajnokok Ligáját.

Sokan Voltaire-nek tulajdonítják azt a gondolatot (ő ezt nem írta le, de az egyik életrajzírója összegezte a filozófus gondolatait), hogy: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” A közösségi média cunamiként maga alá gyűrő világa megtanított mindenkit elmondani a (határozott) véleményét. De talán még kicsit tanulnunk kell jól kérdezni és fi gyelmesen hallgatni (nem lehallgatni) másokat. Akkor talán nem gumicsontot fogunk gyakran rágni, hanem visszatalálunk a fontos ügyekhez. Mert van belőle bőven!

A szerző Komárom polgármestere