Másfél órát töltött a királynővel

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Jiří Menzelről forgatta az egyiket, Helen Mirrenről a másikat.

Két Oscar-díjas alkotó és egy harminchat éves cseh filmrendező.

Dolgozószobájának asztala mellett kedélyesen nézelődik Jiří Menzel. Fiatal bejárónőjét arra kéri, szabadítsa meg a könyvespolca fölötti pókhálótól is. Feláll a bájos kis hölgy a székre, Karlovy Varyban kapott Kristályglóbuszán keresztül kerek idomaiban gyönyörködik a női szépség megszállottja. Csipkebugyit látunk az üveggömbben, tollseprűt a magasban. Jiří Menzel hátrabillen a székkel. Puffanás. Kalimpáló lábak az asztal mögött.

Helen Mirren egy londoni ház nappalijában. Életművéért kapott Kristályglóbuszát próbálja kitenni a polcra, ha engednék a rekeszek. De nem engedik. Magas az üvegből fújt nőalak, nem fér be a kiszemelt helyre. Mehet vissza a dobozba. Másnap reggel a konyhaszekrény polcán áll a „királynő” nagy meglepetésére. Ő ugyanis nem tette oda. Akkor viszont ki? Talán a bejárónője? Ő sem. Fura helyzet. Magától mégsem kerülhetett a konyhaszekrénybe. Éjszaka van. Mélyen alszik a világszerte ismert és elismert színésznő. Kattan a doboz zárja. Megmozdul a kristálylány a dobozban. Helen Mirren felnyitja a szemét. Meglesi, mi történik.

Martin Krejčí most éppen Amerikában élő cseh rendező. Szereti a csattanós vígjátékokat, de ugyanannyira a szellemes horrort is. A Helen Mirrennel készített fesztiválklip leforgatására másfél órát kapott.

„Helen Mirren határozottan közölte, nincs ránk több ideje. Pontosan megszervezett, jól átgondolt munka volt ez a stáb részéről. Kibéreltünk egy háromszintes régi házat Londonban, mindent előre elkészítettünk, bevilágítottunk, s csak azután szóltunk Helen Mirrennek, hogy kezdhetünk. Minden jelenetet kétszer vagy háromszor vettünk fel, de úgy, hogy az előtte megbeszélt másfél órát egy perccel sem léptük túl. Jiří Menzellel könnyebb dolgunk volt, hiszen mindent megtett, hogy a kedvünkbe járjon. Helen Mirrennek este előadása volt, a megbeszélt időpontban ott állt a taxi a háza előtt, s nekünk ehhez kellett igazodnunk. Láttam a Karlovy Vary-i fesztivál összes videoklipjét, a stílust igyekeztünk megtartani, csak a műfajon változtattunk kicsit. Horrorelemekkel színeztük Helen Mirren történetét.”

Tomáš, a Félelem hőse azt találja ki, hogy cigányfiúk támadták meg, és verték össze úgy, hogy kórházba került. Flashbackből aztán megtudjuk: a fele sem igaz annak, amit állít, de még nagyobb döbbenetet vált ki bennünk akkor, amikor kiderül, hogy 100 ezer koronás csekket vesz át egy népszerű popénekestől, aki áldozatnak tekintve megsajnálja őt a támadás miatt. Az Adam Mišík főszereplésével forgatott huszonegy perces filmet nemsokára a Cseh Televízió is a műsorára tűzi.

„Nincs nehezebb műfaj a rövidfilmnél – vélekedik Martin Krejčí. – Szellemes történetet kell elmesélni nagyon rövid idő alatt. Akinek ez nem sikerül, felszínes marad. De akármilyen hosszú vagy rövid is a film, a legfontosabb szempont az, hogy jó legyen. Nem szórakoztató és nem is megható, hanem kommunikatív és provokatív. Rést kell találnia a néző lelkén. Érzelmeket kell kavarnia benne. Ha éveken át csak reklámfilmet forgat az ember, az a veszély fenyegeti, hogy a tartalom helyett egyre inkább a formára figyel. A végén aztán szakmailag eljut arra a pontra, amikor a tökéletes semmit kínálja. Én pedig ezt szeretném elkerülni. Ettől tartok a legjobban. Ugyanakkor kellemes érzés, hogy jó feltételek mellett az elbeszélés legmegfelelőbb formáját választhatja az ember. Mindig az ötlet a legfontosabb. Arra épül a történet. Egy reklámfilm esetében pedig az ötletet mindig az ügynökségtől kapom. A forgatókönyvet már én írom meg, s ha a megrendelő elfogadja, kezdődhet a forgatás. Az is fontos, kik a munkatársak. Nekem ebben is szerencsém volt. Nagyon sok érdekes személyiséggel találkoztam, akik az első perctől fogva inspiráltak. Ilyen volt Jiří Menzel és Helen Mirren is. Mindent pontosan megbeszéltünk, de a megvalósítást mindketten rám bízták. A végeredményt nagy örömömre ők is tetszéssel fogadták.”