Értékmegőrzés és -átadás – kiosztották a Csemadok-díjakat Galántán

Tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség a hagyományos országos emlékműsorát a magyar kultúra napja alkalmából és osztotta ki a Csemadok-díjakat. A gálán Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, amelyben Mécs Lászlót idézve kiemelte, a díjazottaknak lámpást adott az Úr kezébe, hogy világítsanak a közösségükben. Kiemelte, a társadalom, amely a kultúra terén tud nagyot alkotni, az a gazdaságban is sikeresebb. 

A magyarság megmaradásának kulcsa, hogy mit tud nyújtani a kulturális életben. A mai magyar nemzetpolitika és a kormány ennek szellemében mindig támogatni fogja a felvidéki magyarokat 

– fogalmazott, majd felolvasta Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár üzenetét, hangsúlyozva, hogy az idei év a jövő nemzedék éve. 

Mi sem kívánhatunk kevesebbet, mint hogy a felnövekvő nemzedéknek, a jövő magyarságának és benne az új korszakos zseniknek mindig hozzáférhető legyen a legkorszerűbb tudás. Köszönettel tartozunk a Csemadoknak, hogy mindehhez hozzájárulnak a Felvidéken, hogy őrzik és továbbadják a magyar kultúrát a felnövekvő generációknak 

– idézte Nacsa Lőrinc szavait Tóth László.

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a himnusz első sorát idézve kifejtette, istenhit és Isten áldása nélkül nincs kultúra, nem születnek művészi alkotások. 

A kultúra nemcsak teremtőerőt és alkotásokat jelent, hanem szokásrendszert, életigenlést és közösségszervezést. Ha egy közösség ezekből valamelyiket elveszíti, az halálra, pusztulásra van ítélve. Mi, magyarok nem lehetünk elég hálásak azért az elődöknek, hogy az életigenlést, közösségszervezést és szokásrendszert megőrizték évszázadokon át. Ezért beszélhetünk magyar kultúráról, életigenlésről, jövőről

– hangsúlyozta a pártelnök. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt idézve kiemelte, polarizálódik a világ, a közbeszéd durvul, a kulturálatlanság az élet minden területén megjelenik, amelyben Gubík László szerint nincs jó és rossz oldal, a magyaroknak a magyar oldalon kell állniuk, a kulturált közbeszédet, az életigenlést, a közösségszervezést kell választaniuk. 

 A továbbiakban következett a díjak kiosztása, amelyet azoknak a csoportoknak a fellépése tett színesebbé, amelyek kapcsolódnak a díjazottakhoz. Elsőként a szenci Möggyes Gyermek Néptáncegyüttes lépett színpadra és adta elő Vág-Garam-közi táncokból készült műsorát a Strešňák házaspár vezetésével. Később a felsőszeli Mátyus Néptáncműhely Höcögők csoportjától láthatott a közönség Galga-menti táncokat a Bendő Zenekar kíséretében. 

Csemadok Életmű Díjat kapott: Holec Ilona (Alsóbodok), Csörgő Árpád (Bős), Száraz Erzsébet (Nagyfödémes) és Vojtek László (Szenc). 

A Közművelődési Díjat azok a szervezők, csoportvezetők, Csemadok-tagok kapják, akik évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtanak és a szervezet munkájukat elismerve kíván másokat is erre ösztönözni. Idén Balík Judit (Ipolynyék), Horváth Zsuzsanna (Rimaszombat), Moravek Iveta (Nagyabony), Száraz Erzsébet és László (Nagykér), Üveges Róbert (Ung-vidék), Strešňák Gábor (Szenc), Végh Piroska (Felsőszeli) kapták ezt a díjat.

A Gyurcsó István-díjjal a szervezet a munkatársainak kiemelkedő teljesítményét vagy a Csemadokban végzett sokéves munkáját ismeri el. Czingel Lászlóné Nyáry Magdolna azért kapta meg a díjat, mert a Csemadok Központi Bizottságának gazdasági osztályán 23 éven keresztül dogozott szakelőadóként.

A Fábry Zoltán-díjat a magyarság Kárpát-medencei összefogásáért dolgozó nem szlovákiai személy kaphatja. Idén a muravidéki Hosszúfalun tevékenykedő Göncz László történészre, íróra, kisebbségkutatóra esett a választás, aki a Muravidék történelmét, etnikai, vallási és nyelvi helyzetét, valamint kultúráját kutatja, de szépirodalmi alkotóként is számontartják. 

Az alsóbodoki Holec Ferencné Gyepes Ilona kislány kora óta énekel, felnőttként Ág Tibor, Jókai Mária és Agócs Gergely népdalgyűjtőknek énekelt rengeteg népdalt és balladát. 1979-ben átvette a Csemadok mellett működő Alsóbodoki Asszonykórus vezetését, jelenleg a csoport szakmai vezetője. Saját szavai szerint az édesanyja dalain nőtt fel, de nagyon sok népi játékot is megtanult tőle. Lapunknak elmondta, örül annak, hogy a tavaly kapott Harmónia Életmű-díj mellett immár a Csemadok Életmű Díj tulajdonosa is. 

Már 15 éves koromtól a Csemadok szolgálatában vagyok, azt hiszem, hogy megérdemlem. Mindig énekelek, engem az éltet. Ha bármilyen problémám van, egyet énekelek és megszűnik. Mikor egyházit, mikor világit, de csak énekelek. Néha a férjem már zokon veszi, mert valamit mondani akar, de ha nem vagyok mellette a lakásban, nem hallom, mert énekelek

– fogalmazott. 

Strešňák Gábor a Szenci Városi Múzeum igazgatójaként számos olyan témát karol fel, amelyekkel a magyarságot és a Csemadok munkáját segíti, de az értékmentést is fontosnak tartja. A Csemadok Szenci Alapszervezetével közösen felkarolták a világháborús emlékmű felújítását, neki köszönhető az egykori uradalmi fogadó kapujának megmentése és az ő javaslatára hozták létre Szencen a helyi értéktárat, évente újítanak fel egy köztéri szobrot a városban. Feleségével, Dagmarral 2009-ben alapították meg a Möggyes Gyermek Néptáncegyüttest, melynek idősebb tagjai a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesben is táncolnak. 

Fontos a visszajelzés mindenkinek, aki szervez vagy értékmentéssel foglalkozik, ezért örülök az elismerésnek. Akkor van igazán értelme valamit továbbadni, ha van befogadó közeg, szerintem a díj erről is szól. Szerencsésnek tartom magam, hogy az a munkám, amivel egyébként is szeretek foglalkozni, a szabadidőmet pedig az tölti ki, hogy a néptáncot igyekszünk feleségemmel továbbadni, tanítani

– fejtegette Strešňák Gábor. 

Strešňák Dagmar azzal egészítette ki, hogy a munka szépsége az, hogy a gyerekek nagyon sokat visszaadnak abból, amit tőlük kapnak. 

Ezt lehet látni a fellépéseken, a felkészülésen, a foglalkozások közben. Nagyon nagy energiát adnak ahhoz, hogy tovább csináljuk. Természetesen van nehézség is benne, ilyen például a pénzbeszerzés, a segítségkérés, amelyekkel napi szinten szembesülünk, de ezek mindig megoldódnak. A munka gyümölcsét a színpadon látni

– osztotta meg gondolatait. Nagy elismerés és megható élmény számára, hogy a Táncfórum tavaly novemberi minősítő versenyén úgy jutott be a Möggyes a döntőbe, hogy a zsűritagok közül többen sosem hallottak róluk.

Az országos gálaestet a Kodály Zoltán Daloskör műsora zárta. A kórus előadásában Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz és Liszt Ferenc Magyar ünnepi dal című műve hangzott el Józsa Mónika vezényletével és Ternóczky István zongorakíséretével, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.