Marina Vlady: Sokat nyert, sokat vesztett

Valójában ugyanis Marina Catherine de Poliakoff-Baidaroff néven született, s édesanyja példáját követve ő maga is balett-táncosnőnek készült. Kiemelkedő tehetsége révén már kislányként bekerült a párizsi Opera kartáncosai közé, színészi adottságainak köszönhetően azonban gyorsan pályát módosított. Tizenegy évesen már a római Cinecittában állt kamera elé a Nyári vihar című filmben. Öt esztendővel később, az Özönvíz előttben nyújtott alakításáért a legígéretesebb fiatal színésznő díját kapja, s ezzel ível magasra a pályája. Német és olasz produkciókba hívják, Gina Lollobrigida és Irene Papas után Marcello Mastroianni, Robert Hossein, Jean Gabin és Ugo Tognazzi partnereként tündököl a mozivásznon. A boszorkánnyal, a Bűn és bűnhődéssel, A méhkirálynővel komoly nemzetközi sikert arat, őt ünnepli a cannes-i fesztivál, Arany Glóbuszra jelölik Amerikában. Orson Welles hívja őt a Falstaff egyik női szerepére, igent mond nem egy szovjet rendezőnek, bekerül Jean-Luc Godard Két vagy három dolgot tudok róla című alkotásába.

Robert Hossein, az iráni származású francia színész-rendező feleségeként két fiúgyermek édesanyja lett, házassága azonban nem tartott sokáig. Négy év után elváltak, de 1963-ban már egy háborús pilóta felesége, és egy évvel később megszületik a harmadik fia. Tragikus sorsú nőalakjaiba a saját szerelmi csalódásait is beleviszi. Egy évvel azután, hogy a második házassága is felbomlik, a moszkvai fesztivál vendégeként, 1967-ben megismerkedik Vlagyimir Viszockijjal, a jeles orosz bárddal, a szovjet rendszer országos hírű ellenségével, a Taganka Színház legendás Hamletjével, Jurij Petrovics Ljubimov kedvenc színészével. „Akárcsak a nézőket, engem is rabul ejt az az erő, az a mélységes elkeseredés, amely ott vibrál a hangjában – írta nem sokkal azután, hogy először látta színpadon Szergej Jeszenyin Pugacsov című drámai költeményében, Ljubimov rendezésében. – Erős jelenlétével mindenkit elhomályosít, mintha egyedül állna a reflektorok fényében.”

Tizenhárom évig tartó, szenvedélyes, felhőket és szakadékokat átívelő szerelem kezdődik köztük, amelynek sem a szovjet kultúrfelelősök, sem a Kreml pártfunkcionáriusai nem tudnak véget vetni, egyedül az alkohol és a kábítószer állhatott közéjük. A bürokratikus akadályok miatt csak 1970-ben tudtak házasságot kötni, addig hol Moszkvában, hol másutt, nemegyszer Budapesten találkoztak, a legtöbbször azonban a képzelet mezején, telefonnal a kezükben.

Magyar filmben Marina Vlady először 1969-ben, Jancsó Miklós Sirokkójában játszott. Nem volt átütő szerepe, jelenlétével mégis különös színt adott az 1930-ban játszódó politikai drámának, amelynek főhőse egy hazájában feleslegessé vált, Magyarországra szöktetett horvát forradalmár. Igazán kiemelkedő feladathoz Mészáros Márta Ők ketten című alkotásában jutott. Egy munkásszálló igazgatónőjeként pártfogásába vesz egy nehéz sorsú munkáslányt, s az ő életén keresztül saját bonyolult sorsával is kénytelen szembenézni. Két, különböző társadalmi rétegből származó nő története a film, amelyben az idősebbik kapcsolata alkoholista férjével eleve kudarcra ítéltetett. Marina Vlady és Vlagyimir Viszockij egyetlen közös filmje ez. Sem Franciaországban, sem a Szovjetunióban nem álltak együtt kamera elé, mivel egyik országban sem akadt rendező, aki kockáztatni mert volna az alkoholizmusából akkor már gyógyíthatatlan orosz énekessel, a szovjet nép moszkvai hősével.

„A Sirokkóban nem tudta belopni magát a szívembe, de láttam őt egy francia filmben, amelyben nagyon szerettem – idézi fel Ma-rina Vladyval kapcsolatos emlékeit Mészáros Márta. – Jeanne Moreau, Catherine Deneuve és Delphine Seyrig mellett vele is gyorsan összebarátkoztam. Delphine Seyrignek gyönyörű lakása volt Párizs belvárosában, ő szervezett egy kellemes hangulatú összejövetelt, amelyre Marina Vlady is eljött. Jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, Marina és én oroszul. Aztán Budapestre jött a Taganka Színház a Hamlettel. Vologya Viszockijt már Moszkvából ismertem. A megérkezésük előtt telefonált, hogy rendezzem úgy az életemet, hogy azokban a napokban csak vele foglalkozhassak. Hogy vigyázzak rá, ne igyon. Volt nálunk Kisorosziban, akkoriban ott laktunk Jancsó Miklóssal. Mindennap felhívta Marinát Párizsban. Bárkinél járt is Budapesten, mindenki azon izgult, hogy fogja a házi telefont, és horribilis számlát csinál neki. És egy nap közölte, hogy jön Marina. Könyörgött, hogy beszéljem le őt az utazásról, de nem tudtam. Ellenőrizni akarta Vologyát, hogy iszik-e? Az alatt a három hét alatt, amit ez a gyönyörű nő Budapesten töltött, tényleg nem ivott. Szovjet katonáknak énekelt különböző kaszárnyákban. Zseniális volt. Lenyűgöző. Marina csak két napra jött, aztán el is utazott, Vologyával együtt. Később Moszkvában találkoztunk, ott mélyült el a barátságunk. És jött a film, az Ők ketten. Kitaláltam, hogy ő játssza az egyik főszerepet. Vologya epizódszerepét akkor, azon a napon ékeltem be a filmbe, amikor iderepült, hogy találkozzon Marinával. Ki akart békülni vele, mert éppen akkor össze voltak veszve. Mindig az alkoholproblémái miatt ingott meg a kapcsolatuk. Vologya esküdözött, hogy már nem fog inni, de nem tudta megállni. Marinát ezzel kergette az őrületbe. A forgatás idején sem volt köztük teljes a nyugalom. Én jókat főztem, Marina sokat volt nálunk, akkor találkozott először filmbeli partnerével, Jan Nowickival, a jeles lengyel színésszel. Nehezen barátkoztak össze, mert Janek nem szerette a sztárokat. Sokáig Marináért sem lelkesedett. Féltem is, hogy baj lesz, kellemetlenül viselkedik majd vele. Janek pimasz tudott lenni. De visszafogta magát, nem bántotta Marinát. Vologya helyes volt és kedves, énekelt nekünk, de amikor elutazott, Marina sírva-zokogva mesélte, hogy egy üveg vodka el volt rejtve a bőröndjében, gyógyíthatatlan. Hogy milyen színésznő volt? Jó. Csak túl sokat foglalkozott a magánéletével. Ha komolyabban vette volna a hivatását, többre vihette volna. Rengeteg filmben játszott, csak nem mind volt értékes. Olaszországban sokkal nagyobb sztárnak számított, mint a franciáknál.

Mi már nem tartjuk a kapcsolatot. Megsértődött rám. Nagyon akarta, hogy megrendezzem neki az Anna Kareninát. Nem értette meg, hogy negyvenévesen már nem játszhatja el a szerepet. Az Ők kettenben viszont nagyon jó. Janek persze nem tudta igazán megszeretni őt, de a tehetségét elismerte. Volt egy híres onkológus professzor szerelme… rákos lett az egyik nővére, és ez a professzor kezelte… Marinával közben egymásba szerettek. Több mint húsz évig tartott a kapcsolat, egészen a professzor haláláig, aki maga is gyógyíthatatlan beteg lett. Marinát egyébként az oroszok is nagyon szerették, a magukénak tartották. Nővérei inkább franciának érezték magukat, egyedül Marina mondta azt, hogy orosz. De a kommunizmust gyűlölte. Nagyvonalú nő volt, nagyon kedves. Sem Rómában, sem Párizsban nem lehetett zavartalanul közlekedni vele az utcán. Imádták az emberek. Hosszú, szőke hajával, finom mosolyával csodálatos jelenség volt. Sokat áldozott az életéből Vologyára. Mélységesen szerette őt. Segíteni akart rajta, de nem tudott. Én kedveltem őt, Monori Lili, aki a partnere volt az Ők kettenben, nem annyira. Van egy jelenet a filmben, amikor Marina zuhanyozik. Kértem Lilit, hogy majd álljon be mellé. Beállt, de dacból nem vetkőzött le. Téli kabátban lépett be a zuhany alá, és úgy szorította magához Marinát. Zseniális lett a jelenet, filmben azóta sem láttam ilyet. De ha eszembe jut, mindig arra gondolok, ez csak Lili ellenállásából tudott megszületni.”

Viszockij 1980-ban bekövetkezett halála után Marina Vlady olyan filmekben kapott szerepet, mint az Argentin tangó, az Egy ifjú Don Juan emlékei vagy az Ettore Scolával forgatott Splender, amelyben ismét Marcello Mastroianni partnere volt. Mindeközben a feminista mozgalom is beszippantotta, baloldali aktivista lett, és írni kezdett. Több mint tíz könyv szerzőjeként újabb babérokat szerzett. Szerelmem, Viszockij című kötete magyarul is megjelent. Legnagyobb írói sikerét Az én cseresznyéskertem című könyvével érte el, amelyben négy orosz nő életét követi nyomon négy nemzedék tükrében. Az egyik nő ő maga a történetben: Ánya és Envald ezredes szerelmében nem nehéz felismerni szenvedélyes kapcsolatát elvesztett Vologyájával.

Viszockijjal töltött éveit színpadon is elmesélte, hiszen a film mellett a színház sem maradt ki az életéből. Két nővérével Csehov Három nővérét is színpadra vitte, őt Irina szerepében láthatta a párizsi közönség. A Hamletben Gertrudot játszotta, Márquez regényének, az Erendira hihetetlen történetének dramatizált változatában a nagymamát formálta meg. Énekelt orosz népdalokat és francia sanzonokat, szívéhez legközelebb mégis az a hanglemez áll, amelynek A oldalán szeretett Vologyájával énekel, a B oldalon pedig az ő dalait adja elő oroszul.

Nyolcvanévesen csendben, visszavonultan él Párizsban. Nem zárt be maga mögött egyetlen kaput sem. Ír. Játszik. Emlékezik. Gazdag élet az övé. Nem került el senkit, akivel találkoznia kellett. Túlélte a legnagyobb csapásokat is. Erős nő. Nem tudta legyűrni semmi.